könyvajánló

Tévképzetek? Rendel! – könyvkritika illuzionista módra 2018.06.05., kedd Egyszer csak utamba akadt Beau Lotto Láss csodát című kötete az optikai illúziókról. Nem vártam tőle nagy felismeréseket vagy katartikus magamra találást, így már jó előre bepakoltam az agyam és a pendrájvom „rutinmunka” feliratú mappájába. Ezek után kezdtem csak meglepődni: ahelyett, hogy különösebb hatás nélkül az írásmű és az az alapján készült cikk a határidőnaplómban halomban álló kipipált feladatok egyikévé vált volna, mire észbe kaptam, az író már ki is húzta a lábam alól azt a talajt, amit korábban azért egészen biztonságosnak éreztem. Lotto azzal szembesít ugyanis, hogy folyamatosan becsapom magam, tévképzeteim vannak, de biztosít arról is, hogy ez teljesen normális. Most akkor hogy is van ez? Egy könyv azoknak, akik elég erős idegzetűek és vakmerőek ahhoz, hogy meg merjék kérdőjelezni mindazt, amit eddig a körülöttük lévő világról, az életükről vagy egyáltalán önmagukról tudni véltek.

A Szépség és az Új Hedonizmus 2018.03.22., csütörtök „Hedonizmusról adott kritikájában Marcuse filozófiatörténeti visszatekintést ad; ennek elején a küréneieknek azt az álláspontját mutatja be, amely szerint az ember azáltal válik boldoggá, hogy minden elképzelhető élvezetet a lehető leggyakrabban szerez meg magának.” Az előző mondat Gerhard Schulze tanulmányában hangzik el, amelyet a “Közelítések az élménytársadalomhoz” nevű kurzushoz kellett elolvasnom, és rögtön Oscar Wilde nagy port kavaró műve jutott az eszembe. Igen, ez a Dorian Gray képmása, ami több, mint egy egyszerű regény. Egyszerre vallomás, igazságokkal megtűzdelt, új „vallást” hirdető történet, mai napig nagy érdeklődésnek örvendő szépirodalmi mű, illetve az író ellen felhozott vádakat igazoló tárgyi bizonyíték.

Egy javíthatatlan optimista gondolatai egy hasonló című regényről 2017.11.12., vasárnap „Javíthatatlan Optimisták Klubja” – a könyv már a címével megvett, ugyanis magamra ismertem benne. Mostanában egyre több embertől kapom a visszajelzést, miszerint a pozitív gondolkodásom már-már kóros. Reméltem, az író, Jean-Michel Guenassia tud valamilyen alternatív megoldást ajánlani erre a személyiségbeli defektusomra. A regény a maga hétszáz oldalával nem tűnt egy kellemes egyestés mókának és már súlyánál fogva sem volt könnyű olvasni. Miután azonban megtudtam, hogy a 2009-ben megjelent mű nemcsak a kritikusok, hanem a francia diákok körében is elsöprő sikert aratott, nagy adag optimizmussal vágtam bele az olvasásba.

A huszonegy éves szűz - Radhika Sanghani: V!RG¡N könyvkritika 2017.04.02., vasárnap Ellie huszonegy éves, jelenleg végzős egy menő angliai egyetemen… és még szűz. Főhősünket pedig csupán négy hónap választja el a diplomája megszerzésétől, és eldöntötte, nem fog úgy a pulpitusra állni, mint egy szorongó kis serdülőkorú lányka, hanem virágzásnak indítja nőisége bimbóját. Ám, kedves olvasó, ha még nem vagy szakavatott a témában, kérlek, semmi esetre se fogadd meg a könyvben olvasottakat, ha pedig mégis így döntesz, készülj, hogy egy életre maradandó élményt szerezhetsz!

Sarah Winman: Amikor isten nyúl volt 2013.03.17., vasárnap A főszereplő Portman család azonban egy nagyon különös társaság. A vérrokonok mellett – egy zavart kislány, egy meleg fivér, két idealista, mégis figyelmetlen szülő, valamint egy leszbikus nagynéni – néhány különös idegen is családtaggá válik, akiknek sikerei és veszteségei ugyanolyan súllyal bírnak, mint a hagyományos család problémái.

© 2009-2018 PTE BTK HÖK

Impresszum