Mert papírrepülővel is lehetsz rocksztár – Paper Wings Világbajnokságon jártunk

Papírrepülő-dobó világbajnokság. Ez elsőre szemöldök ráncoltatónak tűnhet, úgyhogy hagyjuk, hogy a számok magukért beszéljenek: a 83 országban megrendezett elődöntőkön mintegy 37125 versenyző vett részt, összesen, közülük pedig 216-an vehettek részt a salzburgi világbajnokságon, ami minden túlzást nélkülözve, egészen elképesztő volt. Mint kiderült, 60 méterre igenis el lehet ívelni egy papírrepülőt és nem kell gitár ahhoz, hogy rocksztár legyél.

Vázoljuk a környezetet: elsétálunk a Red Bull saját repülőgéphangára mellett, megcsodáljuk a teletankolt, felszállni vágyó bikás repülőket, majd megérkezünk a 7-es számú kiállítócsarnokhoz. Bemegyünk a teljesen üveg épületbe, ahol a főszerep már a papírrepülőké, így a perifériára lettek mellőzve a Red Bull ikonikus gépei: bajnokságot nyert Forma 1-es és Nascar autó, majd egy helikopter és vagy egy tucat sportrepülő az, ami a díszletet alkotja, miközben a fejünk felett papírrepülők cikáznak folyamatosan.

Ha a hangulatot kellene megragadni, valahogy úgy lehet ezt elképzelni, mint a legnagyobb költségvetésű ERASMUS partiját. 216 egyetemista a világ 83 országából, plusz a melléjük csapódó sajtócsapatok és a személyzet, összesen mintegy 400 embernek jelentett elfoglaltságot a salzburgi világbajnokság a helyszínen – és akkor az elődöntőkről és a szervezésről nem beszéltünk. Érzelmi kötődés egy márka iránt?! Valahogy így kell ezt csinálni. Ha a világ bármely tájáról – legyen az Japán, Panama vagy Írország – elröpítesz fiatalokat ausztriába egy hétvégére, szállással, bulival, versennyel, mindennel ellátva, ők utána más energiaitalt nem fog inni, az biztos.

A könnyed hangulat nem jelentette azonban azt, hogy magát a versenyt félvállról vették volna pilóták, napközben véresen komolyak voltak a résztvevők… Olyan emberekről beszélünk, akik szalvétával bélelt Tupperware dobozokban tárolják a papírrepülőjüket. Olyan emberekről beszélünk, akik abbahagyják a hajtogatást, ha észreveszik, hogy figyelik őket, mert féltik a titkaikat. Van is mit. Mert, hogy nem mindegy, hogyan hajtod és miként hajítod el. Az új zélandi versenyző azt mondja, a hajtogatás a lényeg, aztán csak erősen dobd el és kész, de közben a cinkos mosoly a szeme sarkában elárulja, hogy nem. Aznap este egy jóval kedvesebb holland meg is erősít, a legtöbb a dobáson múlik. Persze, nyilván mindkettejüknek igazuk van – tökéletesen kell hajtogatni és dobni ahhoz, hogy egy A4-es papírlapot hatvan méterrel arrébbra ívelj vagy 15 másodpercen keresztül a levegőben tarts.

Ők ebben a két napban rocksztárok voltak a papírrepülőikkel - úgy is kezelték őket és el is hittük. A 7-es hangárban, megannyi flangáló stweardessel körülvéve, ahol minden a verseny jegyében zajlik és nem kell törődni semmivel. Pénteken 16:41-kor mondja be először a műsorvezető kapitány, hogy a groupiek megőrültek, amikor a japán – nyilván japán – versenyző a negyedik helyre domborítja magát két oldalazó lépés, majd egy laza kézmozdulat után. A Popcorn magazinos kollega amúgy már a hangárba lépéskor megjegyezte, hogy ha a japánok itt vannak, senki másnak nincs esélye. Valahol igaza lett, hisz mindegyik kategóriában volt japán a top10-ben. A sztereotípiákat pedig vaskosan megfejelték, lerítt a versenyzők tekintetéről, hogy a dobás előtt ők már látják a szögeket, a hangár légáramlatainak változásait, a súrlódási együtthatót és a gravitációs erőt, miközben a mangabocifülű szurkolólányuk visong.

Ha pedig elég ember vesz komolyan valamit, a körülöttük levők automatikusan átveszik a hangulatot. A nézőknek először a papírrepülő nyilván csak papírrepülő volt, ám két óra elteltével már visszatartják a lélegzetüket, amíg a légi jármű földet nem ér. Eldobás után, amikor a repülő a közönség felé vette az irányt, ötven ember ugrik egyszerre arrébb, löki egymást félre vagy megy le hídba, ha arra van szükség, csak azért, hogy nehogy akadályozzák a röptét.

A szabályok? Három kategóriában indulhattak a versenyzők: leghosszabb repülési idő, légi akrobatika és leghosszabb távolság. A leghosszabb távnál egy A4-es lappal kellett csodát tenni, nem szabadott szakítani, vágni, ragasztani, súlyt rakni rá, csupán hajtogatni lehetett és kész. Precízen, vékonyra és hegyesre, mint egy nyílvessző. A leghosszabb repülési időnél szintén csak hajtogatni lehetett és a dobáskor nem hagyhatta el a versenyzők egyik lába sem a talajt. A légi akrobadikánál pedig nem volt szabály. Semmi az égegyadta világon.

A leglátványosabb etapp kétség kívül a légi akrobatika volt. Ekkor jött el a kreatív agymenések ideje, itt mérkőztek meg azok, akik mulattatni és/vagy lenyűgözni akartak. Amatőr bűvész, aki lángokkal tüntette el a papírrepülőt, vagy épp break táncos-producer, aki saját zenét írt a produkciójához. A Holdraszállást imitáló lány lesz minden bizonnyal a divat-szkafanderek első topmodellje, de a zsűrit ez kevésbé hatotta meg, mivel a pontozásban azok részesültek előnyben, akik a repülőkre helyezték a hangsúlyt. Volt, aki egy bójákkal kirakott pályán vezetett végig egyet úgy, hogy nem ért hozzá – igen, lehetséges. Volt, aki két tucat, különböző típusú repülővel bombázta le a nézőket – voltak, amik bumerángként visszatértek a dobóhoz, voltak, amik a hangár tetejéig szálltak a dobozukban, hogy ott szétnyíljanak és lassan, pörögve ereszkedjenek alább, vagy épp verdessenek a szárnyaikkal, mint eltévedt papírdenevérek.

Esténként sem unatkoztunk, természetesen. Pénteken Salzburgban vittek el mindenkit vacsorázni, majd persze levezették a versenyzők a napközbeni izgalmakat, no és ekkor nyílt alkalmuk kényelmesen ismerkedni, ami mindig vidám dolog, pláne, ha 83 országból gyűjtötték egy helyre az embereket. Szombaton pedig annak rendje és módja szerint, a díjátadó ceremónia után bulizni vittek mindenkit egy gyártelepen kialakított szórakozóhelyre.

A Red Bullnál nagyon értenek ahhoz, hogy hogyan kell színvonalas, ám mégis roppant hangulatos rendezvényeket szervezni. Ennek a látottak alapján az a titka, hogy minden apró részlet jó legyen. A dj-k például a régi klasszikusokat modern alapokra rakták – a zene épp annyira volt rock, amennyire house, annyira breakbeat, amennyire r’n’b, annyira hip-hop, amennyire dubstep és annyira electro, amennyire nem. Hogyan lehet elérni, hogy a világ 83 országából érkező emberek egyszerre érezzék jól magukat, ismerjenek minden számot ám mégis friss legyen a felhozatal? Hát így. A Highway to Hell süppedős dubstep alapon is ugyanúgy hasít, Adele pedig úgy is jó, ha közben kövér tört basszusokra lehet egymáshoz dörgölőzni.

Hogy nevén nevezzük a győzteseket: a cseh Tomas Beck 50,37 méteres dobásával megnyerte a legnagyobb megtett táv kategóriát; a leghosszabb repülési idő első helyét a libanoni Elie Chemay szerezte meg; légi akrobatikában pedig holtversenyben győzött Tomasz Chodryra és Ryan Naccarato.

Háromévente rendeznek Paper Wings világbajnokságot, így a következő 2015-ben lesz esedékes, de ez nem jelenti azt, hogy tétlenek lennének a szervezők, nézzetek szét az egyéb programjaik között, számtalan mókásat találhattok, amire hatalmas élmény lehet eljutni.