Lengyel-magyar két jó barát, s száz év alatt volt harcos-, polgár-, és elvtárs is

2014. szeptember 25-26-án került megrendezésre a Lengyel-magyar kapcsolatok 1914-2014 című nemzetközi konferencia a Zsolnay Kulturális Negyed E25-s épületének nagy előadójában. A rendezvényre ellátogatott előadóéként a krakkói Jagelló Egyetem több oktatója és végzős hallgatója is. A két napos szakmai programon arra kerestük a választ, hogy egykor és ma hogyan változott a lengyel-magyar barátság. A konferencián kiemelt szerepet kapott az 1914-es szekció az első világháború kitörésének 100. évfordulója miatt, a második világháború alatti szekció a lengyel menekültek Magyarországra érkezésének 75. évfordulója kapcsán és végül a rendszerváltás 25. évfordulójáról is megemlékeztünk.

Az első világháború alatt nem létezett még önálló lengyel állam, így a lengyel-magyar kapcsolatokat sem államközi szinten kellett keresni, hanem az Osztrák-Magyar Monarchia és az Orosz Birodalom egyik ütközőterületén, Galíciában. Még a középiskolás tankönyvekben is megtalálható, hogy milyen elkeseredett harcok folytak Przemysl erődjénél. Az utolsó két, a lengyelországi magyar hadisírokról szóló előadásból kiderült, hogy egészen napjainkig élő hagyománya van a lengyel területeken elesett magyar katonák sírhelyeinek gondozásának. Láthattuk, hogy milyen nagyszabású épületeket terveztek az osztrák építészek az elesett magyar bakáknak és, hogy ma is milyen rendezetten tartják sírhelyeket a lengyelek.

A második szekcióban a két háború közötti időszakból hallhattunk előadásokat. Itt három előadás hangzott el, kezdve egy historiográfiai témával, folytatva nőtörténettel és végül egyetemtörténettel. Az előadások közül a hölgy olvasók számára Árvai Tünde előadása lehet a legérdekesebb. Ugyanis Tünde a Lengyelek és magyarok a diplomás nők közös ügyéért alcímű előadásában bemutatta, hogy International Federation of University Women nevű világszervezetben miként működött együtt a lengyel és magyar képviselet és milyen szervezetek működtek a két országban az egyetemet végzett nők ügyének támogatásáért. Előadásának tartalmi kivonata az ujkor.hu internetes oldalon olvasható.

Az első nap végén pedig a második világháború alatti lengyel-magyar kapcsolatokról halhattunk előadásokat. A háromból két előadás a lengyel menekültek kérdésével foglalkozott és sok újdonságot megtudhattunk a szociális gondozásukról, illetve egyéni életutakat is megismerhettünk. Bene Krisztián előadása viszont a magyar és francia megszálló csapatokról bár a cím alapján negatív kapcsolatokról adna számot, mégis kiderült, hogy a magyar és francia megszálló erők sok esetben együttműködtek a helyi lakossággal. A szekció végén pedig bemutatásra került Andrzej Zbikowski, lengyel történész A hírnök. Karski, a világ igaza című, 2014-ben a Holocaust emlékévre magyarul is megjelent könyve. Ehhez a témához kapcsolódóan a konferencia ideje alatt mindvégig egy lengyel és magyar kiadványokból álló könyvkiállítás volt megtekinthető a helyszínen.

A második napon az 1945 utáni időszakról esett szó, melyben Mitrovits Miklós a lengyel-magyar kulturális kapcsolatokra fókuszálva mutatta be a két ország viszonyát. Az előadó által szerkesztett, 2014 szeptemberében megjelent Lengyel, magyar "két jó barát". A magyar-lengyel kapcsolatok dokumentumai, 1957-1987 című könyvét Wolosz Robert, a PTE BTK Szláv Filológiai Tanszékének vezetője mutatta be. Mint elmondta, a könyv nem csak történészek, hanem irodalmárok és esztéták számára is jó könyv, mert több kiállítás, filmbemutató és könyv megjelentetéséről találunk benne iratokat. Ráadásul jogosan tehető idézőjelek közé a két ország kapcsolatára használt jelző, mert nem például 1958-ig a magyar forradalom miatt rossz volt a két ország közötti kapcsolat.

Az ebédet követően a rendszerváltás történetével foglalkozó szekcióban két előadó Kiss Gy. Csaba és Szalai Attila, személyes élményeikből is merítve tartott előadást a lengyel és a magyar rendszerváltás különbségeiről, okairól és hátteréről. Ezt remekül egészítette ki Garadnai Zoltán prezentációja, amelyben ugyanezt a kérdést francia külügyi iratok alapján mutatta be. Ebből kiderült, hogy bár a folyamatok társadalmi hátterére kevésbé látott rá a francia kormányzat, mégis a folyamatokat megfigyelőként mindvégig nyomon követte.

Végül, az egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó része a konferenciának, az aktuális lengyel-magyar kapcsolatok szekciója következett. Itt egy napjainkra is hatással lévő és magyar aspektusból néha példás lengyel-ukrán kapcsolatokról tartott előadást Lagzi Gábor. Jaroslaw Bajaczyk, a budapesti Lengyel Intézet igazgatóhelyettese pedig közelebb hozta a hallgatóságnak napjaink Lengyelországát, bemutatva az ottani fejlesztéseket és bemutatva, hogy a Lengyel Intézet miként népszerűsíti a lengyel kultúrát és történelmet. A szerző ezúton szeretne köszönetet mondani a Lengyel Intézet és a Lengyel Nagykövetség támogatásáért.

Összegezve tehát elmondható, hogy a két napos konferencián nagyon érdekes és sok új kutatási eredményről beszámoló előadás hangzott el. A hallgatóság számára mindvégig biztosított volt a szinkrontolmácsolás, így nyelvi akadályai sem voltak a tudományos diszkussziónak. A megnyitóra Roman Kowalski, a budapesti lengyel nagykövet elmondta, hogy a következő évben is kiírnak egy ifjúsági programok megszervezését támogató pályázatot. A krakkói előadók erre alapozva jelezték, hogy egy sikeres pályázás esetén a konferencia a következő évben a krakkói Jagelló Egyetemen fog folytatódni.