Gubólakóktól a tömegjelenetekig Kétnapos irodalomtudományi konferenciát tartott a Kerényi Károly Szakkollégium

Annyi doktorandusz Pécsett talán még sohasem volt egy helyen, mint a február derekán a Kerényi Károly Szakkollégium Műhelynapok című irodalomtudományi konferenciáján. Nemcsak a helyi doktori iskola tanulói és az iskola vezetője, hanem budapesti, kolozsvári és újvidéki előadók is érkeztek a kétnapos rendezvényre. A sok doktor és doktorandusz után mi is beálltunk a konferencia svédasztalához, hogy a legízletesebb tudományos csemegékbe belekóstoljunk.

– Az elképzelés, hogy irodalmár doktoranduszoknak konferenciát hirdessünk Schein Gábortól származik. Ő vetette fel az ötletet, mi pedig fölkaroltuk – mondta el megnyitóbeszédében Bagi Zsolt irodalmár-filozófus, a Kerényi Károly Szakkollégium vezető tanára.

A megalapításának 20. évfordulóját pár hónapja ünneplő szakkollégium az elmúlt években is tartott hasonló konferenciákat, ahol a tagság tudományos felkészülését segítő mentorok, azaz filozófia, pszichológia szakos vagy irodalmár doktoranduszok adtak elő. Ám az első esetben történt meg, hogy közel negyven PhD-s hallgatónak szerveztek konferenciát. A Műhelynapoknak elkeresztelt mentorkonferencia tehát „nagyobbá vált, mint egy házi bajnokság”. Bagi Zsolt külön érdemként emelte ki, hogy a rendezvény lebonyolítását teljes egészében a Kerényi vezetősége (lásd interjúinkat) és a szakkollégium tagsága végezte.

Így tehát azokat a sajtos és virslis pogácsákat is, amelyeket az irodalomtudomány svédasztalánál ízlelgetünk.

A konferencia első előadását Faragó Kornélia tartotta Újvidékről. A vajdasági magyar nyelvű irodalomtudományi doktori iskola vezetője a vajdasági irodalom kezdeteiről beszélt, s azokat az elbeszéléseket, regényeket és memoárokat elemezte, amelyekben Pécs kiemelt jelentőséget kapott. Az első szekcióban hallhattuk Vancsó Éva előadását a bánsági író, Mandics György és M. Veress Zsuzsa Heraklidák-trilógiájáról, különös tekintettek a gubólakókról és dromoszokról, akik az utópiában fontos szerepet kapnak. A szekció másik két előadásában Ferenczy Zsófia Szabó Magda Az ajtó című regényének filmadaptációját verte el a port, Csönge Tamás pedig  Hitchcock Rémület a színpadon című filmje alapján beszélt az elbeszéléselmélet félreértéseiről.

A sok előadás miatt a konferencia mindkét nap két, párhuzamosan futó szekción belül bonyolódott. Csupán a plenáris előadások, így Tverdota György, Thomka Beáta, Schein Gábor és a Kolozsvárról érkező Selyem Zsuzsa előadásai voltak közösek az egész közönség számára. Míg Tverdota a hagyományőrző modernség problémáiról beszélt, Thomka Beáta, a pécsi irodalomtudományi iskola vezetője pedig irodalmi szövegekben a migráció kérdésének járt utána, addig Schein Füst Milán IV. Henrik című királydrámáját elemezte, Selyem Zsuzsa pedig Krasznahorkai László Állatvanbent című művében a gonosz (a pusztító, a moloch) megjelenését elemezte. Figyelemre méltó előadást tartott Görcsi Péter az ír származású dráma- és forgatókönyvíró Martin McDonagh In Bruges című filmjéről, András Csaba Fritz Lang klasszikusáról, a Metropolisról, Nagy Krisztián pedig Tarr Béla Werckmeister harmóniák filmjében a tömegjelenetet elemezve. A szakkollégium mentoraiként Pálfy Eszter a schlegeli iróniát Gadamer felől elemezte, Kiss Georgina a tárgyiasság és/vagy objektivitás kérdését kutatta, Horváth Gábor pedig Széchenyi Hitelében arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen szerepváltozatokkal bírt az1830-as években a magyarság. A konferencia kiemelt vendégeiként Tuboly Ádám Quine és Carnap kapcsolatáról, Takács Bálint pedig a mentális zavarok konstruktivista megközelítéséről értekezett.

A Műhelynapok lebonyolítását teljes egészében a Kerényi szakkollégium vezetősége végezte: Soós Kinga főszenior, Ferenczy Nikolett gazdasági ügyekért felelős szenior, Takács Dóra, operatív ügyekért felelős szenior és Vilmos Eszter, szakmai ügyekért felelős tanácstag. Hármukat kérdeztük a Műhelynapok szervezéséről.

Kinga

Mi indokolta, hogy az eddig 6-8 előadót foglalkoztató Műhelynapokat nemzetközivé terjesszétek ki?

A Műhelynapok alapvető célja az volt, hogy felmutassa, az irodalomtudományi doktori iskolák színességét, s hogy a különbözőségek ellenére mégis sikerüljön valami közös pontot találnunk. Ez a közös pont a tudományosság volt. Az előadások igen magas színvonalat ütöttek meg.

Lesz folytatása a konferenciának?

Úgy tűnik, hogy a Kerényi erős kezdőlökést adott az irodalomtudományi doktori iskolák munkájának szorosabbra fűzésében. A nyár elején Selyem Zsuzsa vezetésével Kolozsvárott rendez a Láthatatlan Kollégium konferenciát, amelyre természetesen a Kerényi is hivatalos. Ugyanakkor a budapesti és kolozsvári doktori iskolákkal közös szemináriumokon is gondolkodunk.

Dóra

Milyen nehézséget okoz negyven előadó fellépésének megszervezése?

Számomra a legnehezebb az összehangolás, összeegyeztetés volt, hiszen ilyen sok embernél nagyon sok mindenre kell figyelni és nem is mozogtak együtt a vendégeink, így majdnem mindenkire külön figyelnünk kellett, hogy pontosan mik az igényei. Igazán nagy bajlódásra azonban nem emlékszem és ez leginkább annak volt köszönhető, hogy egy nagyon jó szervezői csapatban dolgozhattam, ahol megosztottuk a munkát, de mindenki segített mindenkinek ott, ahol szükség volt rá. A megvalósuláshoz azonban nem csak mi kellettünk, az alázatos szervezői munka mellett meg kell köszönnöm a tagság segítségét is, akik pogácsát sütöttek, ásványvizet vettek, plakátoltak, vendégeket fogadtak, recepcióztak és mindezt nagy lelkesedéssel. Egy jól sikerült konferencia után pedig csak jó érzés marad és reméljük, hogy amit mi most itt el tudtunk kezdeni, az valaminek a kezdete.

A szervezés közben az előadásokra is tudtál figyelni?

A plenáris előadások mellett majdnem minden szekcióban volt "kedvencem" és természetesen némi elfogultsággal, de nagyon büszke vagyok a saját mentorainkra.

Eszter:

A konferencia előadásaiból készül-e kiadvány?

Mindenképpen szeretnénk, ha készülne tanulmánykötet a konferencia legjobb előadásaiból. A címe már meg is van: a Kerényi Műhelynapok analógiájára a Kerényi Műhelylapok címet viselné. Három irodalmár mentorunk fogja szerkeszteni a kötetet; ők döntenek arról, mely előadások írott változatai kerüljenek bele, valamint a lektorálás is az ő feladatuk lesz. Az, hogy nyomtatott formában is kiadjuk-e a kötetet, anyagi szempontoktól függ, de elektronikus formában biztosan meg fogjuk tudni oldani.

Mely előadások ragadták meg leginkább a figyelmedet?

A plenáris előadások, melyeket a doktori iskolák vezetői tartottak, szinte kivétel nélkül lehengerlőek voltak. Nagy élmény volt az is, hogy olyan embereknek állítgattuk a mikrofont (és söröztünk velük az esti bulin...), akiknek a nevével eddig csak nyomtatásban találkoztunk. Természetesen a doktorisok sem okoztak csalódást. Ha mindenképp ki kell emelnem a legemlékezetesebbeket, talán azt a szekciót említeném, ahol két ELTE-s doktorandusz tartott előadást irodalomról és politikáról; az egyikük József Attila politikai identitásaival, a másikuk Déry Feleletével foglalkozott. Akkor, és az utána következő diszkusszión úgy tűnt, az utóbbi években mérföldkőhöz érkeztünk az irodalomkutatásban, és ez itt is remekül megmutatkozott. A konferencia további pontjain többször előkerültek ezek az előadások, legfőként a tendencia miatt, miszerint a fiatal generáció (tehát a nálunk pár évvel idősebb doktorisok) végre leporolják a 20. század eldugott (olykor el is zárt) dokumentumait, és minőségi tudományos munka során feldolgozzák őket. Ha lehetséges, hogy valami jótékony hatással legyen a magyarok múlt századhoz fűződő kóros viszonyára, akkor ez az.

A képeket Simor Kamilla készítette.