Az egyetemisták puhányok – tüntettek a gimnazisták Pécsett – rengeteg képpel

Két óra leforgása alatt a pécsi középiskolások többet tettek a kormány arcpirító felsőoktatási intézkedései ellen, mint az egyetemi hallgatók két nap alatt. Nem filozofálták túl a kérdést, nem aggodalmaskodtak, hanem karakán módon belevágtak és felrázták a várost.


(a képeket Pálvölgyi Panna készítette)

Délután háromkor a 48-as téri középiskolás tüntetés úgy indult, mint akármelyik demonstráció. Megjelentek az emberek, a kijelölt szónokok elkezdték beszédeiket, kattogtak a fényképezőgépek, forogtak a kamerák. Ami először feltűnt, hogy meglepően kreatív transzparensekkel, szlogenekkel készültek a fiatalok - azok, akiknek mindenféle fölösleges pátosz nélkül a jövőjüket vetette kockára a kormány. „2014-ben, ha tanulni nem is, de szavazni biztosan fogok”, „nem kel töb pénz a zoktatásba”, „Ész ≠ Pénz” és ehhez hasonló hívó és jelmondatok tarka sokasága borította be a teret.

Az összegyűlt diáksereg nagyon hamar egyértelművé tette, hogy nem kér a pártpolitikai hiénákból, mind a Societas, mind a Jobbik ifjúsági tagozata képviselőjét füttykoncert és pfujjolás fogadta.

Eztán különböző pécsi gimnáziumok diákjai szólaltak fel: Kodály, Leőwey, Nagy Lajos, Széchenyi, Nevko. Ami megint meglepetést okozott, hogy a beszédek némelyike összeszedettebb és érettebb volt, mint sok parlamentben felszólaló hivatásos politikusé. A diákok véleménye összecsengett abban, hogy a kormány átlépett egy határt és nem fogják hagyni, hogy tönkretegyék az életüket, összerombolják az álmaikat.

A demonstráció vége merész fordulatot hozott (mármint azok számára, akik hozzászoktak a hallgatói megmozdulások jól kiszámítható menetéhez): a kicsik úgy döntöttek, hogy sétálni mennek. Együtt, a Széchenyi térre. Nem szaladgáltak körülöttük rémült tyúkanyókként választott képviselők, próbálván visszaterelni őket a biztonságos útra.  

Egyik rendőr odakiáltott: „Dehát ez nincs bejelentve!” Válasz gyanánt egy foghegyről odavetett „És?!”-sel volt kénytelen beérni. Ma senki és semmi nem állhatta útját ennek a menetnek. A Városházától a Kormányhivatal elé indult az egyre hízó tömeg, miközben ötletes rigmusokban követelték az oktatási államtitkár távozását és a hozzáférhető, mindenki által látogatható felsőoktatást.

Itt mondjuk egy apróbb malőr csúszott a dologba, ugyanis a tömeg először az Okmányirodát vélte a Kormányhivatalnak, majd rövid tanácstalanság után végre a megfelelő irányba indult el. A lelkes diáksereg kiabálva, dudálva, vidáman zsibongott végig a városon, tudatában önnön fontosságának és annak, hogy most valami komoly és felelős dolgot cselekszenek.

A hivatal előtt addig rajcsúroztak, amíg Hargitai János kormánymegbízott, KDNP-s képviselő ki nem jött az épület elé. Hargitai tárgyalókészsége kinyilvánítása végett telefonszámát is megadta a diákság szószólóinak.

Legközelebb bemegyünk! Legközelebb bemegyünk!” – búcsúztak a demonstrálók  a Kormányhivatal épületétől, majd újra a Széchenyi tér felé vették útjukat és zúgott a skandálás: „Értetek is tüntetünk!” Igazuk volt. Ma ők mindenkiért tüntettek. Tüntettek a téli álmot alvó egyetemi hallgatókért csak úgy, mint az őket követő generációkért.

A térre való visszatérés és a Szentháromság szobor megmászása után, némi udvarias rendőri ráhatásra úgy döntöttek a diákok, hogy mára befejezik, de még sokáig lehetett hallani a belvárosban: „Hétfőn folytatjuk! Hétfőn folytatjuk!

Egyszóval le a kalappal a kicsik előtt. Magaviseletükkel példát adtak ma mindenkinek, de legfőképpen nekünk, egyetemi hallgatóknak. Megmutatták, hogyan kell képviselnünk az érdekeinket. Nincs más hátra tehát, hétfőn folytatjuk! - a hétfői tüntetés facebook eseményét itt találjátok!