Vissza 2007-be? - avagy újra olyan lesz az elektronikus tánczene, amilyennek megszerettük

Sokaknak meglepő lehet, de az electro stílus gyökerei egészen a 80-as évek USA-jára vezethetőek vissza. Azóta persze számtalan más műfajjal keveredett, hogy kialakuljon az az egyveleg, amely nagyjából a 2000-es évek elején tört be Európába.

120-130 BPM (beats per minute) körül mozgó sebesség, a hagyományos house-nál jóval keményebb, agyontorzított basszus – ennél persze összetettebb a képlet, de így lehetne a legtömörebben jellemezni az electrot. Legtöbben a legendás francia producer, Mr. Oizo 1999-ben elkövetett Flat Beatjét, és honfitársa, Benny Benassi 3 évvel később piacra dobott Satisfactionjét tekintik a műfaj első olyan alkotásainak, amelyek szélesebb tömegekkel is megismertették az új őrületet. Nem szabad megfeledkezni a Daft Punkról sem, akik bár mindig is a finomabb house területén mozogtak, erősen befolyásolták az electro szcénát is akkoriban. 2007-ben megjelent a Justice bemutatkozó lemeze – Cross címen –, amely hatalmas sikert könyvelhetett el, alapjaiban meghatározta a stílus vonásait, mondhatni definiálta, hogy akkoriban mit neveztek az emberek electronak. Az új irányzat rohamtempóban tört felfelé, a bulik egyre több embert mozgattak meg, és a külön az elektronikára kihegyezetteken túl a könnyűzenei fesztiválok fellépő sorában is egyre gyakrabban találkozhattunk olyan nevekkel, mint Boys Noize, a Bloody Beetroots, Steve Aoki vagy éppen a már említett Justice.

Rengeteg új alfaj vágott magának szeletet a képzeletbeli tortából. A trash az electrot minden addiginál erősebben keverte a rockkal, létrehozva egy fejeket leszakító, laikus fülnek meglehetősen nehezen befogadható elmebetegséget, a fidget pedig a dubsteptől csent el elemeket. Érdemes még a complextroról is szót ejteni. Mint az elnevezésből azt sejteni lehet, erre a stílusra a szinte követhetetlenül gyorsan váltakozó hangminták és a hasonlóan komplikált bassline jellemző. A trükkös elnevezéssel a műfaj csodagyereke, a már 17 évesen nemzetközi hírnévre szert tevő Porter Robinson állt elő, miután tudatosult benne, hogy nem tudja meghatározni, milyen műfajba is tartozik a zenéje.

A sort még lehetne folytatni (a hollandoktól útjára indult dutch irány is meglehetősen jelentős, ott a basszus helyett inkább a magas hangokon van a hangsúly, és a „trópusi” hangulatú ütemen), ami viszont kezdett globálisan észrevehetővé válni, hogy egyre hígabb az electro mezőny. Fogytak az eredeti ötletek, és bár minden kialakult műfajon belül születtek igényes darabok, egyre inkább a hatásvadász, kifinomultságot nélkülöző zenék árasztották el az étert, illetve a szórakozóhelyeket. A szomorú tendencia ellenére az emberek kíváncsisága egyre csak nőtt, és az addig inkább csak Európát lázba hozó őrület mára elérte az elektronikus zenével ridegebb kapcsolatot ápoló Egyesült Államokat is.

Ezzel eljutottunk napjainkhoz, az EDM – Electronic Dance Music, ahogy az amerikaiak szeretik hívni, ebbe nem csak az electro, hanem a többi manapság népszerű elektronikus műfaj is beletartozik – meghódította az egész világot, közben a „nagy öregek” pedig visszasírják a pár évvel ezelőtti zenéket és az akkori bulik hangulatát.

Nagyon nem kell elkeseredniük, hiszen akad még pár producer, akit nem ragadott el egyik új vonulat sem. Boys Noize a műfaj egyik úttörője volt 2006-7 környékén, Out Of Black című új lemezével pedig visszanyúl a gyökerekhez, és szinte ugyanazt a hangzást hozza, ami jellemezte akkoriban is. A német zenész saját kiadóval rendelkezik – hagyományápolása egyébként abban is megnyilvánul, hogy a Boys Noize Recordsnál megjelenő összes alkotás bakeliten is napvilágot lát – ahol csak olyan előadókat találunk, akik a klasszikus electro, techno vagy a két műfaj fúziójában (erre manapság az electro techno, future techno és a new techno nevet szokták aggatni) alkotnak. Szintén ismerős lehet a régi motorosoknak Vitalic és Proxy neve, mindketten hosszú kihagyás után térnek vissza új albummal a közeljövőben, az előzetesek alapján a régi időkhöz hű stílusban.

„Semmi sem lesz olyan, mint régen...” – használhatnánk ezt az elcsépelt frázist, de mint ebből a rövid áttekintésből is kiderülhetett, a skála rendkívül széles manapság, a műfajok kavalkádjában pedig csak rajtunk és az ízlésünkön múlik, hogy felismerjük-e az igényes munkákat, vagy sodródunk a tömeggel.