„Van aki meghallgat“- interjú Székely Zsuzsannával az önkéntességről

Régóta foglalkoztat az önkéntes segítés témája, hiszen nagyszerű lehetőség arra, hogy új helyzetekben próbáljuk ki magunkat és tapasztalatot gyűjtsünk. Sőt szakmai gyakorlatot is szerezhetünk az egyetemi évek alatt, ami a későbbiekben az önéletrajzunkban is nagyon jól mutat.
De mégis mi visz rá minket arra, hogy időnket, energiánkat nem sajnálva végezzünk olyan munkát, amiért látszólag nem kapunk semmit? Gondolom senkinek sem mondok újat azzal, hogy nem látható dolgokat bőven adnak az ilyen jellegű önként vállalt feladatok: bár gyakran nem kézzel foghatóak ezek, mégis sokat jelentenek. Szerettem volna, ha nem csak az én személyes véleményem jelenik meg, ezért miközben készültem az alább olvasható interjúra, megkérdeztem néhány pécsi bölcsészt, mit gondolnak az önkéntességről.
 
„Az önkéntesség során sok új embert ismerhetünk meg, gazdagodik a szociális tőkénk. A feladatvégzés természetes hozadéka pedig a személyes öröm, melyet azáltal élhetünk meg, hogy önzetlen segítségünk mások javát és boldogságát szolgálja.” Enikő, 23
 
„Az érettségihez kötelező ötven órás közösségi munka okán sokan keresnek valami menő és különleges lehetőséget, de szerintem ennél fontosabb lenne, hogy saját meggyőződésből válasszák az önkéntességet.” Tamás, 19
 
„Önkénteskedés során megismerkedhetsz új emberekkel és új látásmódokkal, ezáltal tágíthatod a világról alkotott képedet. Továbbá hasznosan, értelmesen töltheted az idődet.” Ingrid, 22
 
A önkéntességről való beszélgetéshez pedig egy a témában nálam jóval jártasabb személyt, Székely Zsuzsannát kerestem fel, aki az Ifjúsági Lelki Elsősegély pécsi tagszolgálatának vezetője.
PécsiBölcsész: Először is szeretnék gratulálni a pécsi szolgálat megalakulásának tizedik évfordulójához. Kérlek, mondd el pár szóban, miért jött létre az Ifjúsági Lelki Elsősegély!
 
Székely Zsuzsanna: A huszonöt év alattiak körében az öngyilkosság a vezető halálokok egyike, hetente körülbelül két fiatal öli meg magát hazánkban. Azoknak szeretnénk elsősorban segíteni a 137-00 ingyenes hívószámmal, akik krízisben vannak, öngyilkossági gondolatokkal küzdenek vagy „csak” olyan gondjuk van, amiről szeretnének egy segítővel beszélni. Az Ifjúsági Lelki Elsősegély már több mint húsz éve működik, a pécsi tagszolgálat tíz éve.
 
PB: Hogyan lehet az alapítvány munkásságát teljesen az önkéntesség köré szervezni?
 
SZ.ZS: Annak, hogy önkéntesek veszik fel a telefont, az az üzenete a krízisben lévők felé, hogy „fontos vagy valakinek, ül itt a vonal végén egy idegen, aki a szabadidejében segít neked”. Ez az embertársi szolidaritás, aminek megtartó ereje van. Az önkéntesek havonta tíz-tizenöt órát dolgoznak nálunk, ami munka vagy tanulmányok mellett is megoldható, mivel esténként, 17 és 21 óra között hívható a számunk. 
 
PB: Hogy választjátok ki az önkénteseket? 
 
SZ.ZS: Mielőtt valaki nálunk kezd dolgozni, el kell végeznie egy száz órás képzést, ami önismeretből, elméletből és gyakorlati részből áll. Ez készít fel arra a felelősségteljes munkára, ami a segélyhívások fogadása. Ezek az önkénteseink anonimitásban dolgoznak, a kilétük titkos.
 
PB: Milyen egyéb feladatokat lehet vállalni az alapítvány keretein belül? 
 
SZ.ZS: Akik nem telefonos ügyelők, azok prevenciós tanórákat tartanak, fesztiválokon képviselik a szolgálatot vagy éppen cikkeket írnak a www.ifjusagi-lelkisegely.hu oldalunkra.
 
PB: Egy ilyen segítő szervezetben számomra kifejezetten fontosnak tűnik az, hogy jó kapcsolat legyen az önkéntesek között. Milyen programok segítik a tagok közötti támogató légkör kialakulását és fennmaradását? 
 
SZ.ZS: Igen, a közösség megtartó ereje az az egyik fontos dolog amit az önkéntes „kap” a munkájáért cserébe. Minden hónapban van szupervíziónk, ami inkább szakmai megbeszélés, de gyakran összejövünk csak úgy beszélgetni vagy bográcsozni is. Évente egy-két alkalommal van bentlakásos programunk is az önkénteseknek, amikor a csapatépítésen túl valamilyen szakmai kérdésben is tudunk fejlődni.
 
PB: Milyen témában hívhatják a fiatalok a Lelki Elsősegély szolgálatot, hogyan történik a segítségnyújtás?
 
SZ.ZS: A telefonszolgálatok eredetileg öngyilkosság-megelőzésre, kríziskezelésre szerveződtek, de hozzánk bármilyen problémával lehet fordulni. Leggyakoribb téma a családi gondok, párkapcsolati konfliktusok, de van úgy, hogy valamilyen döntéshelyzetben hívnak fel bennünket és a beszélgetés után könnyebben döntenek. Ez egy elsősegély-szolgálat, tehát egyszeri segítés a cél, terápiás kapcsolatot nem tudunk felvállalni, de éppen akkor, amikor szükség van egy figyelmes, értő fülre, néhány segítő kérdésre, akkor ott vagyunk, lehet hozzánk fordulni. 
 
PB: Hogyan jut el az Ifjúsági Lelkisegély telefonszáma a fiatalokhoz, hol találkozhatnak a szolgálattal?
 
SZ.ZS: Igyekszünk plakátokon, szórólapokon keresztül eljutni hozzájuk, illetve van egy Facebook-oldalunk Ifjúsági Lelki Elsősegély - Tel.: 137-00 néven, és a www.ifjusagi-lelkisegely.hu honlapunkon nemcsak a telefonszolgálatról olvashat részletesebben az érdeklődő, hanem számos olyan témájú cikk is megtalálható ott, ami a fiatalokat érdekelheti. 
 
PB: Milyen jelenlegi programjaitok,projektjeitek és jövőbeli célkitűzéseitek vannak a telefonszolgálat mellett?
 
SZ.ZS: A Lélektér Ifjúságsegítő Alapítvány nem csak a 137-00 segélyszám működtetésében vesz részt, hanem igyekszünk más segítő lehetőségekkel is megszólítani a fiatalokat. Most például 18-25 éveseknek tartunk művészetterápiás önismereti csoportot az Erősödő Civil Közösségek támogatásával. Szintén nekik köszönhetően elég sok középiskolába eljutottunk prevenciós tanórákat tartani, melyek célja a lelki egészségvédelem. Jövőre igyekszünk a szülőket is elérni támogató csoport szervezésével. Idén kaptunk az önkormányzattól egy önálló ügyeleti helyiséget, aminek a rezsijét nekünk kell kigazdálkodni, így minden anyagi támogatásnak, adó 1%-ának nagyon örülünk.