„Vagy győzöl, vagy tanulsz. Tehát veszíteni semmiképp nem veszítesz.” – Interjú Jónás Dániel Józseffel

Jónás Dániel József egyetemista író, költő, újságíró, a PécsiBölcsész szerkesztőségének tagja. „Dante nyomában” című verseskötete és „Gondolatébresztés” című filozofikus írásaiból álló gyűjteménye a Publio Kiadó gondozásában jelent meg 2017-ben. Írói blogja, „Az Árnyak költője” folyamatosan frissül, versei, novellái és regénysorozata egyaránt olvashatók. Dániellel koffeinfüggő írókhoz méltó módon a Frei Cafe otthonos kávéillatában beszélgettünk az írói pálya örömeiről, nehézségeiről és filozófiájáról.
 
PécsiBölcsész: Kezdjük a blogoddal, mert ott van egy nagyon szép bemutatkozás, ahol azt írod, hogy soha nem foglalkoztál művészetekkel, az alkotás örömére saját úton leltél rá. Mesélnél erről az útról?
 
Jónás Dániel József:  A nagybátyám unatkozott a munkahelyén és elkezdett írni egy sci-fi történetet. Tizenkét éves fejjel ezt olvastam és tetszett, hogy egy ismerősöm ír. Gondoltam, én is megpróbálom. Elkezdtem írogatni. Rengeteget olvastam Petőfit Sándor, Ady Endre verseit. Ők a kedvenceim és úgy gondoltam, hogy szeretnék ezzel foglalkozni. Nem állítom, hogy egy tehetség lennék, hanem éveket foglalkoztam az írással, csináltam, gyakoroltam, olvastam, fejlődtem és most itt tartok.
 
PB: Nem hiszel a tehetségben? 
 
JDJ: Szerintem mindenkinek van valamilyen adottsága, amiben jó. A tehetséget szerintem túlértékelik. Minden tanulható és ha eleget gyakorlod, és fejlődsz, és igazán akarod csinálni, bármiben tehetséges lehetsz.  
PB: Írtál verseket, novellákat, most már újságot is. Eleve ilyen változatosan kezdted vagy ez később alakult ki? 
 
JDJ: A nagybátyám miatt elkezdtem írni egy fantasy-szerű történetet, ami nagyon rövid lett, inkább verseket írogattam. Később irodalmi pályázatokon indultam, ezért  megpróbálkoztam  novellaírással is. Megtetszett, mert a rövid, csattanós történetek szerintem nagyon jók. 
 
PB: Pályázatokra írsz és már jelentek meg köteteid is. Az, hogy az írásaidat elküldöd, kiadják, változtatott-e valamit az írás menetén, ahogy az alkotómunkához hozzáállsz? 
 
JDJ: Nagyon sokat. Az évek alatt közel hatvan-hetven pályázaton vettem részt. Sokszor nem  értem el eredményt, de ez mind gyakorlás volt. A köteteim a Publio Kiadónál jelentek meg, ami egy self-publishing kiadó, nem hagyományos: a marketing tevékenységért nekünk kellene fizetni, ami viszont drága. Rá kellene áldozni a pénzt, ami egy pályakezdő írónak nem nagyon megy. Szeretnék egy hagyományos, nagyobb kiadóhoz kerülni. Mégis, ez egy jó tapasztalat a kiadás menetéről. 
 
PB: Szóval ez egy tanulási folyamat?
 
JDJ: Igen, én mindent tanulási folyamatnak látok. Van egy mondás: „vagy győzöl, vagy tanulsz”. Tehát veszíteni semmiképp nem veszítesz.
PB: Honnan kapsz visszajelzést?
 
JDJ: Azoktól, akik a blogomat olvassák. Örülök minden visszajelzésnek. 
 
PB: A célod a gondolatébresztés vagy az érzelemkeltés? Esetleg mindkettő?
 
JDJ: Régen azt hittem, hogy a gondolatébresztés, de nem az. Inkább élményt szeretnék adni, hogy amikor olvasod, akkor, ott, átélhesd.
 
PB: Ahogy a bemutatkozásban is írod, „hogy a mindennapok mókuskerekéből kiemeljen”? 
 
JDJ: Igen. Borzasztó monoton ez a világ és kell valami, ami kiszakítja az embereket. Nyilván ezért sikeresek a filmek. A moziban robban előtted a hang és a kép a hatalmas vásznon és teljesen elszakadsz a valóságtól. Szerintem ez nagyon jó dolog. Nagyon fontos. 
 
PB: Vannak példaképeid, akik olyan világokat építettek, amiben te elmerültél?
 
JDJ: A verseket tekintve Ady Endre a kedvencem. Petőfi Sándorban azt becsülöm és szeretem nagyon, hogy egyszerűen, szépen, a nép nyelvén írt, de gyönyörűen. A lírán túl, az epikában Stephen King, mert őszintén ír és ezt szeretném én is. Akkor fog jó mű születni, hogyha szeretem csinálni. Így tudom az olvasót elrepíteni egy másik világba és King is ezt teszi. 
 
PB: Sportszervezői szakon tanulsz és írsz. Ez a két pálya hogyan jön össze? 
 
JDJ: Tesi tagozatos voltam, első osztálytól kezdve. Egyetem előtt kétéves edzői képzést végeztem. Tizennégy éven keresztül sportoltam és nem akartam megszakítani. Sokat gondolkoztam, hogy irodalomra vagy valamelyik művészeti szakra jöjjek-e továbbtanulni a PTE-re, de úgy gondoltam, hogy addig tudom az írást jól végezni, amíg nem lesz teher. Inkább a sport legyen valamilyen szintű nyomás, mert az annyira belém van nevelve, hogy semmiképp nem fogom abbahagyni. Ezért jöttem sportszervezői szakra. Mert érdekel és látok benne jövőt is.
 
PB: Miért csatlakoztál a PécsiBölcsészhez?
 
JDJ:  Úgy jöttem egyetemre, hogy a lehetőségeket ki kell használni és szerettem volna az újságírásban részt venni. Láttam a hirdetést a toborzóról és mondták, hogy nem csak BTK-sokat keresnek. Ez nekem nagyon tetszett.  
 
PB: Önkénteskedsz a Fedél Nélkülnél is. Mesélnél kicsit erről a munkáról?
 
JDJ: A Fedél Nélkül egy országos terjesztésű utcalap, ami a nagyobb városokban van jelen. Az a lényeg, hogy hajléktalanok terjesztik, igazolvánnyal, és nincs szabott ára az újságnak. Annyit fizetsz, amennyit gondolsz és ezért ez nem is ár, hanem adomány, ami az övék. Így támogathatod a hajléktalanokat, akik sokan a Fedél Nélkül szerkesztőségében is dolgoznak. Azért csatlakoztam, mert szerintem nagyon jó dolog, hogy összekapcsoljuk a szépirodalmat a szociális segítségnyújtással. Kapcsolattartó szerepet töltök be. Próbálunk kortárs alkotókat fölkeresni, az ő műveiket beletenni az újságba. Elég kevesen válaszolnak sajnos, de próbálkozunk.
 
PB: Min dolgozol most? Mik a jövőbeli terveid?
 
JDJ: Most három projektem fut, az egyik egy fantasy regény, ami készen van. A másik szintén egy regény, amit most írok, a harmadik pedig egy dráma. Készül egy novelláskötet is, amiben szinte az összes novellám az álmaimon alapul. Alakul egy következő verseskötet is, szépen lassan, ahogy gyűlnek a versek.