USA: az igazság bajnoka vagy mesteri manipulátor?

Az Egyesült Államok vezetése szereti magát a demokrácia és emberi jogok harcosaként beállítani, mindenkori ellenfelei pedig tömeggyilkosok, őrült diktátorok vagy terroristák. Ez így is van rendjén, hiszen elég kínos volna azt mondani a szabadságszerető amerikai népnek, hogy azért kell újabb háborút indítani/gerjeszteni/fenntartani egy több ezer mérföldre lévő államban, mert geopolitikai érdekeink úgy kívánják. Szíria esetében sincs ez máshogy, a retorikára bízzák a meggyőzést, tények híján. Internettel felvértezve, ha az igazságot nem is, de annak hiányát és ezáltal a manipulációt könnyedén felismerhetjük.

„Bassár el-Aszad több mint 100.000 embert mészárolt le.” Az ehhez hasonló kijelentések nem ritkák Obama háza táján, de jobban megnézve látható, hogy ez enyhén szólva is a dolgok elferdítése. A Syrian Observatory for Human Rights lehetőségekhez képest talán legkevésbé pontatlan számításai szerint az összes halálos áldozat 110 371, ebből civil 40 146, lázadó 21 850, Aszad-párti katona és félkatonai erők tagja 45 469, a maradék pedig a Hezbollah harcosa, vagy nem beazonosítható. Érdekes módon a szerző még nem látott panaszt arra, hogy a lázadók 45 000 kormányhű embert gyilkoltak meg.

„Elfogadhatatlan ennyi civil áldozat.” Ez igaz, hisz morális szempontból minden ártatlan halála felháborító. Ellenben két dolog fölött is elsiklik, aki ezzel a kijelentéssel él. Az első az, hogy nem tudhatjuk pontosan a nem harcoló elhunytak számát a polgárháborúkra is jellemző irreguláris hadviselés természete miatt. A gerilla harcmodor sok előnye közül az egyik, hogy az egyenruha hordása nem kötelező. Ebből az következik, hogyha a bármely oldalért küzdő civil ruhás harcos szorult helyzetben eldobja a fegyverét, hirtelen civillé válik. Igaz, hogy innentől az illető nem élhet a hadifogság nyújtotta életben maradás előnyeivel, de legalább halála kiváló propagandaeszközzé válik, tovább növelve a fegyvertelen áldozatok számát.

A másik pedig az, hogy ez egy háború, ahol mindkét oldal a másik elpusztítására törekszik. Járulékos veszteség mindig volt és lesz is. A legkifinomultabb fegyverekkel is lehet célt véteni – lásd a CIA dróntámadásait vagy az Izraeli Védelmi Erők gázai beavatkozásait. A Szíriában harcoló egyik félre sem jellemző ilyen szintű precíziós fegyverek birtoklása.

„Aszad erői által elkövetett vegyifegyver-támadás emberiesség elleni bűntett.” Ez is igaz lehet, de a hangsúly túlságosan Aszadon van a vegyi fegyverek helyett. A közhiedelemmel ellentétben nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a kormányerők lennének a felelősek a hírhedt augusztus 21-i szarintámadásért. Sokkal több a kérdés és a szóbeszéd, mint a használható információ, amin még a vegyifegyver-szakértő, Ake Sellström által vezetett ENSZ kutató csapat jelentése sem változtatott sokat. Mindennek ellenére az amerikaiak elég biztosak magukban még úgy is, hogy a legjobb bizonyítékuk egy lehallgatott telefonbeszélgetés, amit nem tettek nyilvánossá. Az iraki háború óta az USA hírszerzésének a pontossága erősen megkérdőjelezhető, főleg ha tömegpusztító fegyverekről van szó.

Be kell látnunk, hogy egyszerűen nem tudjuk, hogy a lázadók kezén milyen fegyverek vannak. Szarint előállítani közel sem olyan nehéz, mint gondolnánk, és a mélyen Aszad-ellenes öbölállamok tulajdonképpen bármilyen felszerelést eljuttathattak a Szabad Szíriai Hadseregnek vagy a kevésbé mérsékelt, al-Káida-szálakkal rendelkező al-Nuszra Frontnak – akadály vagy a tudtunk nélkül. Oka bármelyik félnek lehetett a támadás végrehajtására, egyik sem elképzelhetetlenebb, mint a másik; ráadásul nem ez volna az első eset, ha kiderülne, hogy tévedésből ideggázzal töltött munícióval tüzeltek – lásd Irak-Irán háború.

Ez a pár példa talán szemlélteti, hogy a hozzáértők hogyan csűrik, csavarják, hallgatják el a tényeket, és milyen logikai csalásoknak van kitéve a közvélemény, ha elfogadhatóvá kell átcsomagolni nagypolitikai érdekeket. A CIA-val ellentétben a sajtómágusok még mindig megérdemlik a pénzüket.