Uncle Sam és az akasztófa

 

Ha halálbüntetésről, kivégzésről esik szó, nem lehet megkerülni az Amerikai Egyesült Államokat, de természetesen a képlet itt sem ilyen egyszerű. Michigan állam például az első angolul beszélő állam volt, amely betiltotta a halálbüntetést 1846-ban, ettől függetlenül persze az USA többnyire alkalmazza ezt a büntetési formát. Van viszont két olyan ügy, amely merőben meghatározta a halálbüntetéshez kapcsolódó amerikai igazságszolgáltatást a második világháború után.

 

 

Az 1972-es Furman v. Georgia ügyben az áldozat éjszaka arra ébredt, hogy William Henry Furman betörést hajt végre a lakásában. Az áldozat megpróbált közbelépni, de Furman lelőtte. Első (nem eskü alatt tett) vallomásában Furman azt állította, hogy a fegyvere menekülés közben véletlenül sült el. Ezt később úgy módosította, hogy szándékosan ugyan, de vaktában lőtt, célzás nélkül. Mindkét esetben, mivel a lövés bűncselekmény elkövetése közben történt, Furmant gyilkossággal vádolták és halálra is ítélték. Ugyanakkor a legfelsőbb bíróság bírói tanácsa 5-4 arányban leszavazta a halálbüntetést. Döntésüket azzal indokolták, hogy ebben az esetben a halálbüntetés kiszabása megszegné a „kegyetlen és szokatlan” büntetés alkotmányi tilalmát. Időzzünk el e fölött egy kicsit. A kegyetlen és szokatlan büntetés (cruel and unusual punishment) az amerikai alkotmány nyolcadik kiegészítésének része (Bill of Rights, eighth amendment). Pontosan ezek a szavak szerepeltek az 1689-es angol Bill of Rightsban (kb. „Jogokról szóló nyilatkozat”) is. A nyolcadik kiegészítés szerint „kegyetlen és szokatlan” a büntetés, ha:

·         sérti az emberi méltóságot,

·         egyértelműen önkényes módon lett kiszabva,

·         a társadalom által egyértelműen és teljes mértékben elutasított,

·         nyilvánvalóan felesleges.

A Furman v. Georgia ügyben az egyik többségi véleményen lévő bíró, Potter Stewart úgy fogalmazott, hogy „a halálbüntetés ezekben az esetekben épp annyira kegyetlen és szokatlan, mint villámcsapásba belehalni”. Továbbá azt is mondta, hogy „Egyszerűen az a következtetésem, hogy az alkotmány nyolcadik és tizennegyedik kiegészítése alapján egyszerűen nem megengedhető a halálbüntetés kiszabása egy olyan jogrendszerben, ami ilyen felelőtlen és bizarr módon alkalmazza ezt a különleges büntetési formát”.

Ez a döntés aztán a halálbüntetés de facto moratóriumához vezetett az Egyesült Államokban. 37 államban új törvényt hoztak azzal a céllal, hogy kiszűrjék a halálbüntetés kiszabásakor megjelenő esetleges rasszista elhajlásokat (ez volt az egyik mentsvára Furmannek, hiszen statisztikailag jól kimutatható a fehér népesség alulreprezentáltsága a halálbüntetésekben). Más államok pedig csökkentették a halálbüntetés kiszabhatóságának körét.

Aztán jött az 1976-os Gregg v. Georgia, amely az újabb mérföldkő volt. Troy Leon Gregget fegyveres rablással, és a rablás során elkövetett két rendbeli emberöléssel vádolták. Ugyanakkor itt a vádlott tovább ment, mint az a Furman-ügyben történt, és azt kérte, a bíróság mondja ki, hogy a halálbüntetés úgy általában alkotmányellenes, hiszen „kegyetlen és szokatlan” büntetési forma. A bíróságnak ebben az ügyben a célja az volt, hogy a Furman-ügy nyomán iránymutatást adjon. A legfelsőbb bírósági döntés kimondta, hogy a halálbüntetés összhangban áll a nyolcadik alkotmány-kiegészítéssel és az emberi méltóság eszméjével. Ugyanis a halálbüntetés nem más, mint a társadalmi morál megjelenésének egy erőszakos formája. Azonban ez az erőszak csakis szabályozott jogi úton következhet be. A megtorlás összhangban áll az emberi méltóság eszméjével, mert a társadalom hisz abban, hogy bizonyos bűntettek annyira súlyosan sértik az emberiesség eszméjét, hogy csak halállal büntethetők.