Újra kolbászünnep a BTK-n!

Február 25-én, tizenegyedik alkalommal került megrendezésre a BTK és a TTK által közösen szervezett, immár hagyománnyá vált Kolbásztöltő Fesztivál. Ez a rendezvény volt számomra az egyetemi életbe való bekapcsolódás következő fázisa.

A helyszín felé haladva egy kérdés járt a fejemben: Mitől különleges ez a fesztivál? -- erre akartam megkapni a választ. Nem sokkal a becsekkolást követően ülőalkalmatosság után kezdtem nézni. Az egyik, még üres asztalnál helyet foglalva csak mint egyszerű szemlélődő figyeltem a terepet, ám ahogy jöttek befelé a csapatok, úgy kezdtem én is átszellemülni a Kolbásztöltőre. Nem kellett már sokat várni a 14 órai kezdésre.

Huszonkét, mindenre elszánt csapat dolgozott azon, hogy a lehető legfinomabb kolbásszal nyerjék meg a versenyt.

Azonban nem a versengés volt a domináló erő a nap folyamán, hiszen az volt a fontos, hogy jól érezzük magunkat. A résztvevők remek hangulatot teremtettek, már ez elvitte a hátán a Kolbásztöltőt.  Ahogy gyúrták, töltötték a kolbászokat, ínycsiklandozó illat járta körül a sátrat, amitől még az is megéhezett, aki teli gyomorral érkezett a fesztiválra. Jó volt látni, ahogy a csapatok egymással is jókat beszélgettek, ettek-ittak, mulatoztak.

Olyan volt az egész, mint egy nagy közös disznóvágás.

 

Fotó: Kátai Dalma

 

Már nagyban készültek a finomabbnál finomabb falatok, amikor elérkezett a kolbászevő verseny ideje. Húsz bátor vállalkozónak kellett minél hamarabb két szál kolbászt mustárral, két szelet kenyérrel és egy doboz sörrel elfogyasztani. A versenyzők csak úgy tömték magukba az ételt, mindent meg(t)ettek a kecsegtető főnyereményért, amit az első három helyezett kapott. Az ilyen vetélkedőknél mindig megvan a rosszullét veszélye, de szerencsére nem történt ilyesmi, és a jelentkezők jóllakottan fejezték be a viadalt.

A csapatok ezalatt megsütötték kolbászaikat és feldíszítve vitték a zsűri elé.

Egy-egy tálalás olyan egyedi lett, hogy azt még Gordon Ramsey is örömmel megkóstolta volna.

Minden szem a zsűrit figyelte, akiken látszott, nehezen tudnak dönteni a kolbászkülönlegességek közt. Ez idő alatt a többség kérésére mulatós zenére vigadtak a résztvevők. Az eredményhirdetés idejére már a feszültség ködje lepte el a sátrat és a csapatok a színpad elé sorakozva várták az eredményhirdetést. A hosszúra nyúlt vetélkedést végül a Sipka angyalai nyerték meg, akik mámorosan ünnepelték győzelmüket és ittak a teljesítményükért jól megérdemelt kupából. Innen, utólag is gratulálok nekik.

Egy kis szünetet követően Sub Bass Monster foglalta el a sátor színpadát, és egyórás old-school hip-hop buli vette kezdetét.

Szabi a Ragga a csodaszarvasról című dalával kezdett, ezzel felállította koncertje tematikáját, ami egy időutazásra kalauzolt el minket. Képzeletben olyan slágerek szárnyán repültünk, mint a Gyulafirátót, a Négy ütem, vagy a Nincs nő, nincs sírás. A jelenlévők végigbulizták és csápolták a koncertet, de ki kell emelnem azt a pár fős keménymagot, akik torkaszakadtukból énekelték a rapklasszikusokat, közülük két fő egy dal erejéig együtt is énekelhetett Sub Bass-szel. Szabi előtt le a kalappal, aki humorával, dalaival feldobta az estét. Meglepetés volt számomra, hogy gyakran közénk is lejött, így is megmutatva: jól érzi magát, és ha tehetné, akár még két napig is itt lenne. A fesztivál méltó befejezésként a Szenes Klubban tartott afterrel zárult az este.

A Kolbásztöltő tipikusan olyan esemény, amit BTK-sként nem szabad kihagyni.

Aki nem tudja, mit jelent a PTE-család, annak ajánlom, hogy egyszer látogasson ki, és saját bőrén tapasztalja meg mindazt a meleg, baráti légkört, ami tökéletesen leírja a Kolbásztöltőt. Rengeteg élménnyel, szeretettel, örömmel a tarsolyomban mentem haza annak reményében, hogy a jövőben akár egy csapat tagjaként is részt vehetek ezen a kolbászünnepen.