„Ugyanúgy, csak kicsit máshogyan”

Reggeli készülődés, bevásárlás, iskolába való eljutás. Egy átlagos család számára ezek a mindennapi rutin részei, amiket, ha nem is mindig a legkönnyebben, de különösebb rákészülés nélkül el tudnak végezni. Azonban ezek a dolgok komoly kihívás elé állítják azokat, akik mozgássérült gyereket nevelnek. Az ilyen szülőknek mindenféle segítség jól jön elképesztő mértékű anyagi és időbeli leterheltségük miatt. Szalai Ágnes, a Handicap Egyesület ötletgazdája és vezetője a tettek mezején igyekszik e problémákat orvosolni.

PécsiBölcsész: Honnan jött az egyesület megalapításának ötlete?

Szalai Ágnes: Személyes érintettségem van a dologban Ádám fiam révén, aki szintén mozgásában korlátozott. Rengeteg dolgon mentünk keresztül együtt, és sok hasonló sorsú gyerekkel, családdal találkoztam ez idő alatt. Láttam, hogy a legapróbb segítség is nagy terheket vehet le az érintettek válláról.

Így kezdett bennem megfogalmazódni a gondolat, hogy nemcsak a saját fiamat, hanem a lehető legtöbb „kis harcost” szeretném támogatni.

Egy egyesület érdekérvényesítő szerepe pedig jóval nagyobb, mintha az ember különböző magánakciókba kezdene.

PB: Miért kezelitek a hátrányos helyzetű gyermekek ügyét külön a hasonló sorsú felnőttekétől?

SZ.Á.: Egyrészt a kiskorúak nem tudnak kiállni az őket megillető jogokért, azokat a felnőtteknek kell kivívniuk számukra. Másrészt egyesületünk hiánypótló is profilját tekintve, hiszen kiemelten a mozgássérült gyerekekre koncentráló szervezet nem működik hazánkban.

PB: Mesélj kérlek az eddig elért eredményeitekről! Milyen fórumokon próbáltok segítségért folyamodni? 

SZ.Á.: Egyelőre konkrét intézkedésekről még nem tudok beszámolni, mert az egyesület létrehozásának, bejegyeztetésének jogi procedúrája még folyamatban van, de nagyon biztató részeredményeket sikerült elérni. Fülöp Attila szociális ügyekért felelős államtitkárral folytatott személyes megbeszélésem során ígéretet kaptam egy, a mozgássérült gyereket nevelő családokat érintő törvényjavaslat beterjesztésére, melynek értelmében a jogosultak anyagi támogatást kapnának valamely opcionálisan választható közlekedési formában. Továbbá számos híresség biztosított minket segítő szándékáról, sőt, az orvosok részéről, szakmai berkekből is abszolút pozitív az egyesület fogadtatása.

PB: Felvettétek a kapcsolatot más, hasonló profilú szervezetekkel is?

SZ.Á.: Természetesen ilyen irányba is nyitottak vagyunk, és már meg is tettük az első lépéseket, melyeknek köszönhetően reményeim szerint már a következő nyáron lehetőség nyílik a mozgáskorlátozott gyerekek szervezett táboroztatására.

Célunk, hogy ezek az alkalmak feltöltődési lehetőséget biztosítsanak azok számára, akik e téren is komoly hátrányban vannak az egészséges gyerekeket nevelő családokhoz képest.

PB: Mit gondolsz, milyen a többségi társadalom viszonyulása a mozgásukban korlátozott gyerekekhez? Inkább negatív vagy pozitív élményeid vannak? 

SZ.Á.: Elég vegyes a kép, az ember találkozik elfogadó és elhárító viselkedésű emberekkel egyaránt. Nem szeretnék általánosítani, de összességében a gyerekek részéről sokkal nagyobb mértékű empátiát érzek, ők kicsi korban még teljesen természetes módon fogadják maguk közé hátrányos helyzetű társaikat. 

PB: Melyek a legégetőbb, megoldásra váró kérdések a mozgásukban korlátozott gyerekek esetében? 

SZ.Á.: Amit minél előbb orvosolni kell, az az integrált oktatás kérdése. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy ők is egészséges önképű, megfelelő önértékelésű felnőttekké válhassanak. Egyesületünk szlogenje azt hiszem, jól összefoglalja ez irányú törekvéseinket: Ugyanúgy, csak kicsit máshogyan.

PB.: Végül mit üzennél a veled egy hajóban evező szülőknek?

SZ.Á.: Sokkhatásként ért, mikor szembesültem vele, hogy Ádámnak – és vele együtt nekem is – min kell majd keresztülmenni az előttünk álló években.

De szülőként soha nem szabad feladni, minden pillanatban a gyerekünk mögött kell állni, támogatni és kihozni belőle a lehető legtöbbet az erősségeire alapozva.

Emellett igyekszem minden mögött meglátni a pozitívumokat: személyes sorsomból fakadóan kerültem kapcsolatba mozgássérült gyerekekkel és családjaikkal, és ennek köszönhetően tudom majd remélhetőleg megkönnyíteni az ő életüket a Handicap Egyesület segítségével.