„Tudtad, hogy szőlőből is lehet bort csinálni?” – könyvkritika

Nyilván nem véletlen, hogy az ABC (anything, but chardonnay = bármit, csak chardonnay-t ne) mozgalom megalakult. Tipikus történet, hogy a jólszituált egyetemista befárad a csehóba, és a pultnál nem egy pohár bort, hanem chardonnay-t kér, mert ő nem egy átlagos borfogyasztó. A koliszobája meg tele van Dankó-üvegekkel.

Kétségtelen, hogy a borokhoz érteni vagány, ami egyrészt hasznos egy új társaságban, másrészt irdatlan jól lehet vele csajozni. Egészen másképp alakul egy randi, ha a vacsora elején szakszerűen választunk italt a beszélgetéshez. Továbbá manapság a borokhoz értés kicsit összenőtt műveltség és a gazdagság szimbólumaival, bár jóllehet a sznobizmussal is. Én azonban úgy vélem, magyar emberként szinte kötelező lenne többet tudnunk hazánk egyik legfontosabb iparágáról, ill. élvezeti cikkéről egyben. A tudás egyetemes forrása pedig egy jó könyv, szóval jelen esetben Jens Priewe, német borászmester művét javaslom, „A borokról könnyedén”-t.

A borokról

Herr Priewe részletesen bemutatja a borkészítés csínját-bínját a termőtalajtól kezdve a szőlőn, szüreten, érlelésen át a fogyasztásig. Az újszülöttnek minden vicc új, így nekem, laikusként erős habzsi-dőzsi érzésem volt a sok ismeretlen szőlőfajta, hordó, eljárás közt. Számomra külön örömöt jelentett a háttérben álló kémiai folyamatok rövid ismertetése, valamint a Föld legfontosabb bortermelő helyeinek bemutatása. Ez persze nem minden, ugyanis Jens bácsi előszeretettel világít rá a tévhitekre is, mint például a Rosé esete. Szerinted hogyan készül? Fehér-, és vörösbor keveréke, mi? Hát persze, hogy nem. Valójában az is kékszőlőként kezdi, ám a leleményes borász csak néhány órán át hagyja héjon érlelődni a mustot, így kapja meg különleges színét.

Az író nem engedi el a kezünket a kész bor után sem. Elárulja véleményét a szupermarket kínálatáról, segít a borok értékelésében és ízlelésében. Olyan ínyencségek is előkerülnek, mint a dekantálás, a dugóhúzók nemes feladata, valamint a legfontosabb illemszabályok (még mindig nem tudom, hogy jobbról vagy balról kell tölteni, de ez az én memóriám hibája). Egy negatív kritikát tudok felhozni a könyvvel kapcsolatban: a borok-ételek párosítás hiányát. Szerintem hasznos lenne egy rövid áttekintés arról, melyik ételhez melyik bor dukál.

Könnyedén

A cím tudatában nem árulok el nagy titkot, hogy ez a könyv nem szakembereknek szól. Lényege, hogy a laikus is örömét lelje, és némi ismeretet gyűjtsön a témában. Példaként akár magamat is felhozhatom, hiszen én kb. annyit értettem eddig a borokhoz, mint Zsákos Frodó a röplabdához. Ami pedig különösen tetszik, hogy ezt nem a szakzsargon kerülésével teszi meg a szerző, hanem épp ellenkezőleg: fokozatosan tanít meg rá. Mindeközben jókat kuncog az ember, amikor a bor illatát kátrányhoz, viaszhoz és nyers húshoz hasonlítja.

További piros pont jár az illusztrációkért is. Szeretem vizuálisan elképzelni az adott dolgot, amiről szó van, bár gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Szerencsére a szerző nem fukarkodik a képekkel, ami különösen hasznos a szőlőfajták, az eljárások, az érési folyamatok és a borvidékek bemutatásánál. Mindezt egyszerű, velős kommentárok kísérik.

Mindent összevetve tehát egy érdemes alkotásról beszélhetünk, amikor A borok könnyedén kerül a kommunikáció fókuszába. Nemtől függetlenül, 18 év fölött bárkinek megfelelő karácsonyi ajándék lehet.