Tudatosan élni? De hogyan?

Nehéz ezekre a kérdésekre megadni a megfelelő választ, hiszen napjainkban, ahol az időnk nagy része abból áll, hogy ide-oda rohanunk, a telefonon lógunk és számtalan dolgot kell intéznünk, nincs arra alkalmunk, hogy figyeljünk egymásra, megéljük a pillanatot. Pedig Vecsei H. Miklós, a Junior Prima díjas színész, költő, aktivista, facebookfilozófus és nem utolsó sorban a POKET zsebkönyautomaták egyik “atyja” szerint erre lenne szükségünk. 
 
Januártól – egy kis technikai baki miatt – egészen március közepéig volt alkalmam kipróbálni a Telekom Facebookra Messengerre szánt 30 napos alkalmazását, a Csetrekészeket. 
Most jogosan törhetik a fejüket azok, akik eddig nem hallottak  erről az egészről hogy mi is ez valójában.
Definíció következik!
 
A Csetrekészek egy olyan program, amelyben az általad választott mentorral 30 napig az életed egy olyan részét fejlesztheted, amiben úgy érzed, hogy segítségre van szükséged. Az ajánlott lehetőségek: jelenlét a mindennapokban Vecsei H. Miklóssal, munka és magánélet összeegyeztetése Kiss Ádámmal és életmódváltás Katus Attilával. Ezen elhivatott hírességek életében fontos szerepet tölt be a saját témájuk, amiért megfelelő választásnak bizonyultak a program céljából. Ebből következik, hogy átélt szituációkkal, tapasztalatokkal tudták kiegészíteni a hasznos tanácsokat.
 
Én Csetrekész Miklóst választottam, és most pedig megosztom veletek ezt az élményt.
 
Megmondani sem tudom, hogy miképpen is akadtam rá erre a telefontársaság általi kezdeményezésre. Az is előfordulhat, hogy nem én, hanem ő talált rám a szükségben. Az év első hónapja a vizsgák miatt tele volt nehézséggel és kellett valami, amivel nyugtathattam az idegeimet. Persze lett volna bőven sorozat vagy könyv, amivel kitölthettem volna a beiktatott szüneteket, de tudtam, hogy bármi ilyesmibe is kezdek bele, az azt fogja eredményezni, hogy nem tanulok semmit sem. Ekkor jött a Csetrekészek, ami csak 20-30 percet vett igénybe egy nap: ez pont két tétel közötti szünetet jelentett.
 
Nem mondom, hogy „felhőtlen volt a kapcsolatunk”, hiszen nem volt mindig alkalmam rá, hogy megnézzem Miklós naponta küldött üzenetét, hiába csak 20 percről lett volna szó. Munka és tanulás mellett örültem, hogyha bedőlhettem az ágyba és szundíthattam egy nagyot, de voltak olyan részei is a programnak, amik igazán hasznosnak bizonyultak. 
 „Mosolyogj!”
Megtettem és sokkal jobb volt a kedvem, az emberek is máshogy viszonyultak hozzám, és ezt a leckét a mai napig alkalmazom. Persze van, hogy néha felidegesít minket ez meg az, de ne feledjük azt a sokszor emlegetett, már-már klisének számító idézetet, hogy „Mosolyogj, és a világ visszamosolyog rád!”. Akár hiszitek, akár nem, nekem bejött. 
 
„Ne lógj a telefonon!”
Azt nem mondom, hogy ez a tanítás teljes mértékben bejött, hiszen mobilon keresztül tartom a kapcsolatot a családommal, a barátommal, a szaktársakkal, a barátnőkkel és barátokkal. Arról nem is beszélve, hogy az alkalmazás úgy próbál arra nevelni, hogy ne mobilozzak annyit, hogy maga is a telefonon van. 
De ennek ellenére, amikor csak tudom, minimum egy órára kikapcsolom a mobilinternetet, a Wi-Fit, és magamra szánom azt a kevéske időt. Írok, olvasok, fényképezek, kimozdulok a szabadba és feltöltöm magam természetes energiával. 
 
 „Szentelj több időt a barátaid megismerésére!”
Azt mondom, ezt tedd meg te is. Nekem sok kapcsolatom tönkrement, és lehet, hogy pont azért, mert nem is ismertem meg őket igazán. Ha az elején több időt szántam volna erre, akkor vagy az következett volna be, hogy rájövök, nem vagyunk egy hullámhosszon és biztos nem leszünk ismerősöknél többek egymásnak, vagy éppenséggel életem végéig tartó kapcsolatot alakíthattam volna ki.
 
„Szemléld a környezetet!”.
Láss! 
Tisztára, mint M. Night Shylaman Jelek című filmjében, csak itt nem idegeneket kell észrevenni, hanem az apró részleteket körülötted, amelyekre ezután mindig figyelni fogsz. Követni fogod az adott dolog változását. Lehet ez bármi, élőlénytől kezdve tárgyig. Talán ez az egyik legfontosabb lecke ahhoz, hogy a tudatos jelenlét a mindennapi életed részévé váljon. 
 
Mielőtt azonban tisztáznánk ezt a fogalmat, hadd meséljek azokról a dolgokról is, amik egyáltalán nem jöttek be vagy váltak be a több, mint 30 nap alatt. 
 
A chatrobot próbálta felhívni a figyelmem a csend fontosságára, amit nem tudtam a magamévá tenni. Évekkel ezelőtt még tudtam élvezni, de manapság nem tudok meglenni teljes „némaságban”. Ha sétálni megyek vagy tanulok, akkor is hallgatok valami lejátszási listát.
 
A másik problémám az alkalmazással, hogy mikor kérdéseket tett fel, előre megkreált válaszokra lehetett koppintani, de előfordult, hogy nekem egyetlen lehetőség sem tetszett, sőt szívesen kifejtettem volna a véleményem egy-két dologgal kapcsolatban, de nem lehetett. 
 
Illetve az időhiány nagy problémát jelentett számomra. Nem tudtam mindent kizárva csak erre összepontosítani, pedig a mindfullness, azaz a tudatos jelenlét megköveteli ezt. De e jelenség legfőbb tanítása, hogy megtanuljunk az elménkkel bánni és képesek legyünk tudatosan jelen lenni életünk mozzanataiban. Az alapító, Jon Kabat-Zinn szerint “a tudatos jelenlét azt jelenti, hogy teljes figyelmünkkel, ítélkezésmentesen fordulunk a jelen pillanat felé”.
 
Hogy megy-e, az gyakolrat kérdése. Nem egy program, könyv van, ami erre okítja az embereket, mint ahogy a Csetrekészek Miklós is ezt hivatott beépíteni az életünkbe. Én belevágtam, kipróbáltam, de azt hiszem, hogy sokat kell még tanulnom. A fentebb említett ítélkezésmestes odafordulás elsajátítása lenne a kulcs, de ez nem mindig megy. Van, hogy az adott pillanatot rossznak vagy jónak könyvelem el, mert így könnyebb elválasztani a dolgokat, de valójában az lenne a legjobb kiindulópont, hogy a jelenben tapasztalatak felé úgy fordulnék, hogy “Na, ez most klassz lesz!”. Nem mondom, lehet csalódni kell, de ez csak az első lépés egy nyugodtabb, tehermentesebb életvitel felé.