Tévképzetek? Rendel! – könyvkritika illuzionista módra

Egyszer csak utamba akadt Beau Lotto Láss csodát című kötete az optikai illúziókról. Nem vártam tőle nagy felismeréseket vagy katartikus magamra találást, így már jó előre bepakoltam az agyam és a pendrájvom „rutinmunka” feliratú mappájába. Ezek után kezdtem csak meglepődni: ahelyett, hogy különösebb hatás nélkül az írásmű és az az alapján készült cikk a határidőnaplómban halomban álló kipipált feladatok egyikévé vált volna, mire észbe kaptam, az író már ki is húzta a lábam alól azt a talajt, amit korábban azért egészen biztonságosnak éreztem. Lotto azzal szembesít ugyanis, hogy folyamatosan becsapom magam, tévképzeteim vannak, de biztosít arról is, hogy ez teljesen normális. Most akkor hogy is van ez? Egy könyv azoknak, akik elég erős idegzetűek és vakmerőek ahhoz, hogy meg merjék kérdőjelezni mindazt, amit eddig a körülöttük lévő világról, az életükről vagy egyáltalán önmagukról tudni véltek.
 
A Láss csodát nem egy unalmas értekezés egy lerágott csonttá vált témában: ugyan optikai illúziókkal dolgozik végig, ám ezeket mintegy eszközként használja annak alátámasztására, hogy igazából sosem látjuk a valóságot, mindig csak egy bizonyos ferdített interpretációval operálunk, ami evolúciósan és személyi szinten is kifejezetten előnyös. Ahogy az az előző mondatból sejthető, az írásmű azért ismeretterjesztés a javából, unalmasnak azonban legkevésbé sem mondható módon. Leendő angol-biológia szakos tanárként, amolyan félbölcsész szemmel a Láss csodát elsőre éppen a jól eltalált arányaival fogott meg: Beau Lotto az idegtudományok professzora, elismert agykutató, így önmagában a szerző neve szavatolta a szakmailag megalapozott és kurrens tartalmakat; emellett azonban ígéretes író is. Nyugodtan hátradőlhettem tehát és élvezhettem az utazást a tudomány egy olyan izgalmas szegmensébe, ami nem feltétlenül a sajátom, de mondjuk van kapacitásom és egy délutánom arra, hogy megismerjem. Ebben az értelemben a tudományos ismeretterjesztés műfajának mindenképpen eleget tett a kötet, hiszen olvasás közben nem éreztem magam abban a kínos, esetenként agyérgörcsöt okozó ,,vak vezet világtalant’’ szituációban, amibe mondjuk egy tudományosan finoman szólva sem megalapozott Erich von Däniken-kötet néhány oldala képes taszítani a gyanútlan olvasót, miközben kényszeresen próbálja elhitetni vele, hogy a virágzó ősi civilizációk kivétel nélkül mind földönkívüliek közreműködésével jöttek létre. A sikeres tudományos ismeretterjesztés szakmai komponense megvan, maradt tehát a másik: a stílus. A kutató ezen a ponton is remekel, amin azért nincs sok csodálkoznivaló, tekintve, hogy Lotto a TED konferenciák sikeres és közkedvelt előadója, amit a könyvborítón is feltüntetett és könnyen lenyomozható ötmilliós TED megtekintés bizonyít. (Ha kedvet kaptál itt tudod megnézni)
Lotto magyarázatai világosak, a Láss csodát azon pontjain pedig, ahol egy tisztességes bölcsész már telítődik az agyi neuronhálózatok ismertetésével vagy bizonyos állatkísérletek elemzésével, mindig következik egy jó sztori egy nagyon furcsa fesztiválról, nyáladzásmentes tanúságtevés hivatástudatról vagy épp a viszonylag aktuális, közvéleményt felbolygató #TheDress optikai illúzió ismertetése. Ha csupán az érdekel, mi okozta a minimum hosszú percekig tartó sokkos állapotodat pár éve, amikor ugyanazt a ruhát te kék-feketének, a barátod pedig fehér-aranynak látta, akkor is megéri felcsapnod Lotto írását.
A Láss csodát nyújt egyfajta elméleti háttértudást, gondolkodnivalót, annak is sokszor olyan hihetetlennek tűnő változatait, aminek olvasása közben rögtön bekapcsol a hiszem, ha látom mechanizmusunk. Éppen ilyenkor tesznek jó szolgálatot a könyv interakcióra ösztönző feladatai, amik segítségével az egyes optikai illúziókkal kapcsolatos teóriákat le is tesztelhetjük. Tanárszakosok, figyelem, újabb pozitív marker: a gyakorlatok nagy része a Különcök Laboratóriuma nevű rendkívül sikeres oktatási felületen jött létre, melynek célja, hogy ne a tudományt erőltesse rá a fiatal generációra, hanem szemlélet- és attitűdformálással érje el, hogy jó tudósokká váljanak a tagok. (Lábjegyzet: egy élvezhető tudományos ismeretterjesztés releváns szakmódszertani adalékokkal, nem mondom, nem rossz.)
 
A könyv végére nagyon előjött belőlem a bölcsész és Lotto logikáján továbbmenve csupán egy kérdésem maradt: tényleg minden tapasztalatom illúzió lenne? Ez azért első hallásra elég meredek, ám valószínűleg igaz. Szóval a legtöbb amit tehetek, hogy nem kezdek el árral szemben úszni és pánikba esni természetes és meghatározott folyamatok miatt, inkább nézőpontot váltok és elfogadom. Ajánlom mindenkinek, kifejezetten érdekes (téves) tapasztalat...