Tényleg csoda szép az új helyesírásunk?

 Ha a helyesírásra gondolunk, legtöbbünknek még ma is a kisiskolás tollbamondások emlékei jutnak eszünkbe, amik a legtöbb diákban nem hagytak túl kellemes nyomot. A tanulók jelentős részének ez volt, ami rendszeresen lerontotta az átlagát nyelvtanból. De aztán ahogy az évek teltek, egyre többször láttuk leírva a szavakat, így akaratlanul is fejlődött valamennyit a helyesírásunk. És akkor jött a nagy bejelentés: új helyesírási szabályzatunk lesz, tessék elfelejteni az eddig megtanultakat, ezután máshogy fogjuk írni őket.

El kell ismernünk, hogy bizonyos helyetekben tényleg egyszerűbb lett a dolgunk. Ami nemrég még „árboc” volt, az ezután már árbóc, és a szobánkban álló régi „lámpaburát” is hívhatjuk már lámpabúrának. Ami eddig hivatalosan „frizsider” névre hallgatott, most fridzsider lett, és az eddig ékezet nélkül árválkodó „samanizmus” és „sarlatanizmus” is jobban mutat sámánizmus, illetve sarlatánizmus formájában.

Az idegen eredetű szavak újabb helyesírásában néhányaknak talán könnyebbséget okoz az, hogy egyes esetekben több változat is elfogadottá vált, ennek ellenére én úgy tapasztalom, nem az egyetlen olyan ember vagyok, akinek fizikai fájdalmat okoz az ímél és ímélcím szavak megpillantása. Pedig most már így is teljesen elfogadott.

Van egy része az új helyesírásnak, ami eddig sem volt egyszerű, és bár sok helyen csak a korábban is életben lévő szabályokhoz igazították a „helytelenül helyes” szavakat, nekünk végeredményben akkor is csak újra kell tanulni őket: ez a különírás és az egybeírás témaköre. Tehát a diákokat ezután már nem „cserbenhagyja”, hanem cserben hagyja a szerencse tollbamondás közben és a régi „csodaszép” külalak jobb estben most már csoda szép lesz. De találunk olyan kifejezéseket, amit most már egybeírunk, így tehát a „szabad piac” szabadpiac lett és a „tenyérbe mászó” is tenyérbemászó. Végül, hogy ha ezt már minden kis általános iskolás kijavította a leckéjében, még ráadásnak megtanulhatják, hogy nem „örökkön-örökké” kell ezt tanulniuk, viszont örökkön örökké gondolkozhatnak azon, hogy miért lett a „napéjegyenlőségből” nap-éj egyenlőség?

Összegezve tehát vannak könnyítések is az új helyesírásban, de egy dolgot nem árt figyelembe vennünk. Az emberek igen kevés hányada nyelvész és a magyaros bölcsészek is kisebbségben vannak a többi tudományterülethez képest. El tudjuk képzelni, hogy minden orvos, eladó, közgazdász azonnal rohant új helyesírási szabályzatot venni, ahogy az megjelent? A legtöbben nem szótárakat lapozgatva tanulják a helyesírást, hanem az eddig látott szóalakok épültek be annyira az emlékezetükbe, hogy ők is úgy használják. Márpedig az új szabályzat miatt nem nyomtatnak ki újra minden szótárt és regényt, hogy ezután ne a helytelen alakot kelljen néznünk. Vagyis hiába lett az egyedüli helyes megoldás a 12. kiadás szerinti írás, valószínűleg találkozunk még párszor a régi helyesírás szerint írt kifejezésekkel is.