Télapó itt van!

December az utolsó hónap az évben, a tél kezdete, amikor mindenki nagyon várja a havat, nagy sapkákat és meleg téli pulóvereket visel. Az a hangulatos évszak, amikor az együttérzés fontos, amikor forró csokit iszunk a nagy adventi vásárban a Széchenyi téren és kis karácsonyi fények vannak mindenhol. De mielőtt jön a karácsony és a téli szünet, itt van a Télapó! Annak ellenére, hogy úgy éreztem, Magyarországon ez az ünnep inkább a gyerekeknek van és mi már „kinőttünk belőle”, szerintem ez egy családi ünnep mindenkinek! 
 
A legtöbb kisgyerek, mint én, a Télapó legendájával nőtt fel, de előbb-utóbb kiderül, hogy nem a ő hozza az ajándékokat, hanem a szüleid, és hogy a férfi, akivel találkoztál a bevásárlóközpontban december 6-án, nem Mikulás volt, hanem a szomszédod! Csak később vettem észre, hogy a világon sokféle verziója van Mikulásnak. Ha jól tudom, a mai gyerekeknek mesélt legenda Magyarországon úgy szól, hogy a Télapótok Lappföldön lakik és a szánhúzó rénszarvasaival minden gyereknek időben hozza a kis ajándékait. 
 
Hollandiában novemberben már kezdődik a Mikulás-izgalom, amikor az idős bácsi gőzhajóval megérkezik Spanyolországból. Utána parádézik a városban és üdvözli a gyerekeket, akik örvendeznek és Mikulás-dalokat énekelnek. Mikulás, holland nevén Sinterklaas egy kedves és tekintélyes, ősz hajú, hosszú szakállas bácsi, aki vörös köpenyt és püspöksüveget visel. Sinterklaas mindig Amerigo nevű fehér lován lovagol és vele mennek a gyerekek kedvencei, a Mikulás szolgái, akiket Fekete Péternek hívnak. Ők vidáman énekelnek, táncolnak és jutazsákból ajándékoznak kis édességeket a gyerekeknek. Színes ruhában járnak, szimbolikus nyakfodrot és tollas sapkát hordanak. Az évek alatt Fekete Péter átváltozott szolgálóból egy értékes asszistenssé, aki segíti az idős Sinterklaast minden feladatban, például a gőzhajó kormányozásában, az ajándék csomagolásban vagy Sinterklaas nagy piros könyvének a hordozásában. Ebben a könyvben van minden gyerek neve és hogy jól vagy rosszul viselkedett-e ebben az évben. Régen úgy szólt a mese, hogy a rossz gyerekeket a nagy jutazsákban elviszik Spanyolországba vagy virgácsot kapnak, mint Magyarországon, de most már ezzel nem ijesztegetnek gyerekeket.  
 
Az érkezés utáni hetekben Sinterklaas esténként házról házra megy a tetőkön a fehér lován, hogy átadjon minden gyereknek egy kis édességet vagy ajándékot a kéményen keresztül. Fekete Péter azért fekete, mert mindig ő mászik le a kéményben. A gyerekek alvás előtt kirakják a cipőjüket, – Hollandiában az ablak helyett a kályha mellé – megtöltve egy répával vagy egy kis szénával a lónak, egy mandarinnal Fekete Péternek és egy szép rajzzal Sinterklaasnak. Éjszaka jön a Mikulás és egy kis apróságot ad cserébe.  
Az évek során egyre nagyobb lett Sinterklaas ünneplése, és már fontosabbnak számít, mint a karácsony. Ha a gyerekek felnőttek és már hosszú ideje nem hisznek a Mikulásban, mégis mindig ünneplik. Számtalan saját Sinterklaas-játékot kitaláltunk, például hogy megajándékozzuk egymást egy kis verssel. Emellett a boltok tele vannak Mikulás-édességekkel, csokikkal és tipikus süteményekkel.
 
Mindenki, kicsi és nagy, nagyon várja a december 5. estét. A vacsora után énekeljük az egész országban ismert dallamokat addig, amíg a Mikulás nem kopogtat az ajtón. Sietünk és nyitjuk az ajtót, de a Mikulás már elment…  Viszont hátrahagyott egy nagy jutazsákot, amiben mindenkinek van ajándék! Kipakolunk, énekelünk és élvezzük az estét. Közben, amikor mindenki az országban megkapta az ajándékot, Sinterklaas és a szolgái már mennek is haza, Spanyolországba.  
A Télapó legendája mindenhol más a világon, az ünnepi hangulat december 6-án mégis közös. Jövőre újra találkozunk!