Tarr Béla gonosz ikertestvére, savon

TARR BÉLA GONOSZ IKERTESTVÉRE, SAVON

A szerzőről:

Bari Máriusz (Damage) újságíró, blogger, kulturális interrupt, koffeint alakít át bármivé, azt meg még több koffeinné. Volt már forgatókönyvíró (nyocker.hu), sajtótájékoztatókról menekülő, tudományos rovatba szorult újságíró (hvg.hu), alapított közösségi oldalt alternatív fiataloknak (ld50.hu), majd gyártott magazint azoknak, akiknek az alternatív már nem volt elég (thedosemag.com), fertőzött főiskolai agyakat közösségi médiával (IBS), korábban rádiós (EstFM, ParaRadio), szövegíró, partiszervező és DJ.

Saját bevallása szerint: Kiolthatatlan szerelem a furcsaságok, ázsiai konyha, popkultúra, energiaitalok, kávé, pupillapornó és Japán iránt. Bármi jöhet, ha mérhető a Scoville-skálán. Vagy van frekvenciája.

A galaxisok egyedfejlődésük során ugyanolyan kiszámíthatatlanok, kanosak és agresszívek, mint a tinédzserek. (Mint te.) 2030-ra az oroszok kolonizálják a Holdat és teleszemetelik szenzorokkal a Marsot. Robbanó trágya tartja rettegésben az amerikai disznófarmokat. Kiborgizált csigákból csinálna nyálcsíkon csúszó eleven szenzort a Pentagon. Önmagától ír játékokat egy brit mesterséges intelligencia. Új békafajt találtak New York guberáló hajléktalanjai között. 244 év presztízsépítés után megszűnik az Encyclopaedia Britannica tiszteletet parancsolóan hosszú és vastag nyomtatott változata. Ami amúgy egy lutraalbum. Welcome to another day in the life of.

Pontosan ilyen, amikor bukkakét tartanak az internetek a koponyafedőtlenített intelligenciádra, vagy inkább annak abszintlekváros hiányára, én meg lecsapom gyorsan a labdát, ha nem akarsz sokat olvasni: akármilyen jövőt képzeltünk el magunknak, olyan lett, mint amikor Tarr Béla gonosz, inverz ikertestvérét hagyjuk lizergsavat beszélni a szemünkbe. Pármillió új inger után (mindez általában belefér egy iparstandard három és fél perces slágerbe) talán feltűnik, hogy minden képkockán volt egy ló, de nem feltétlenül.


A bevezető a cikk születése előtti 24 órában megjelent cikkekből tallóz, Szabi pedig azt kéri tőlem az internetek bugyraiban, hogy nyissam meg a jövőről és a jövő alakulásáról szóló cikksorozatot, és ezt félig-meddig azért teszi, mert tudja, hogy a jövőt legalább egyszer fogom orgiához, alberthoffmanni főzőkatlanhoz (erre külön rákerestem, extra BDSM tartozék az emellé érkező rendfa) és egy végtelen gokartpályához hasonlítani. Igen, gyakorlatilag ez volt a lényeg, a nyitást azonban örömmel.

eltűnt az egy-igaz-út

01. Beborítottuk a gimnáziumi órákat, főiskolai előadásokat és egyetemi szemináriumokat meg laborokat egyaránt. Sem a tanárok, sem a papírformában azonnal elévülő könyvek nem tudnak lépést tartani a heti rendszerességgel breakthrougholó tudományos élettel, a kvantumtudományok meg úgy tekerik meg a világ mozdíthatatlanságába vetett hitedet, mint jobbfajta spliffet.

02. Eltűnt a tankönyvi eztörtént és ígyvan hagyománya, nincsenek már olyan stabil és biztos megélhetési ösvények, amikben a szülők meg a nagyszülők hittek. Megszületett az Ezer Autoriter Hang fightclubja, ahol történelmek, eszmék és magyarázatok küzdenek egymással a fennmaradásért és az átöröklődésért. Eddig az uralkodó réteg írta a történelmet, most a legszegényebb legkisebbkirályfi, és küzdhet a fórumok trolljaival a világ igazságairól, legyen szó fizikáról, filozófiáról vagy történelemről.

03. A világ eddigi legerősebb fegyvere a NEM volt. A NEM új értelme a kikapcsológomb. Az internetek eddig azért okoztak adrenalinrohamot, mert annyi információt kaptunk rajtuk keresztül, most meg már menőbb kikötni magunkat a kábelről pár napig, mint leszokni a cigiről. És könnyebb is. Mert az adat egyszerűen túl sok. És túl édes.

04. Minden utánakereshető, minden megnézhető, minden megtanulható a YouTuberól vagy a lewarezolt tankönyvekből, és pontosan ezért semminek sincsen tétje és semmi sem fontos igazán.

05. Olyan intenzitással érkezik az adat, hogy a toleranciaszintünk kritikusan magasra ugrott. Rákgyógyszer? BITCH PLEASE, a kínaiak megcsinálták már opensourceban két hete, ja hogy nem olvasod a titkos biopunk fórumokat. A világ legnagyobb, több száz fős gruppenje? UNALMAS, csinálják meg ezt VISSZAFELÉ egy benzolgyűrűben, akkor talán letöltöm. Forradalom két utcával arrébb? Akkor valószínűleg nem megy a Netpincér. YouTube van róla? Nincs? Akkor komolytalan. Akkor mégis rendelek valami pizzát. Semmi sem új és ezt mondja ki a harmincnégyes szabály is: ha van, akkor már pornó is van belőle. (Tehát bármi, amit emberi lény elképzelhet, abból már volt pornó is. De hagyjuk a lételméletet.)

06. Mindennek legvegytisztább párlatát Ray Kurzweil futurista adja, aki szerint annyira unni fogjuk magunkat, hogy élő számítógépeket fogunk magunk körül gyártani mindenből, mondjuk a környező galaxisokból (jólnevelt amerikai módjára nyilván leszarjuk, hogy az őslakos, sokdimenzióban csavarodó, hányingert és orgazmust egyszerre okozó színekben beszélő betűk erre mégis mit lépnek, ha amúgy nem villantanak porrá minket karmikus elővigyázatból még a találkozó előtt), aztán megvalósítunk mindent, amit el tudunk képzelni, aztán azt is, amit nem. Na, általában ilyenkor nem vesznek már fel minket a taxisok.

Mindehhez képest eltörpülnek a hátra szerelhető jetpackek, a repülő autók, a kozmoszban shuffle-öző öntudatos űrhajósok és a darázscsípte pénisz ihlette fegyverekkel és ruhákkal parádézó szkafanderes filozófusok utópiái. Ezeket a stílusrendőrség (vagy Will Smith) törölte ki az eljövendő lehetséges univerzumok listájáról, a nyolcvanas évek Blade Runner-Akira-Tron cyberpunk disztópiáját pedig a mesterséges intelligenciákat leszámítva megvalósítottuk. Évekkel vagy évtizedekkel hamarabb. Én is mondok egy tippet. Kevesebb gomb, több pornó.
Most mosolyogsz.
Én is.

“Hogyan képzeltük el a jövőt – és mi lett helyette?”

A DAMAGE REPORT a kettőezertízes évek kordokumentuma az életünkről, kapcsolatainkról, internetekről, értékrendekről, szexről, technológiai újdonságokról és régiségekről, egy szóban: rólunk.

Hogyan képzeltük el a jövőnket? És mi lett helyette? Hogyan működnek a jövőkutatók? Mik azok, amiket nem jósoltak meg, de megkaptunk? Milyen egy közösségi oldal az üzemeltetők oldaláról? Hogyan értjük a zenét, más kultúrákat és egymást? Milyen kulturális mozgalmak vannak a Tron és a Mátrix mögött? És tényleg van internetkapcsolat a Föld és a Mars között? Ezek a könyv legártatlanabb kérdései.

A DAMAGE REPORT 2012 áprilisában jelent meg a MangaFan Kiadó gondozásában.

“Az innovációirodalmi kokettálás egészen jól lefedi az évezredfordulós erőviszonyokat: Verne legyártotta évtizedekre előre az európai innovációs katalógust cikornyázott művészi stíllel, Anglia hozzádobta mindehhez a diktatúrát, a borongós gót időt meg az úgyismeghaltokot, Japán mindeközben az oldalszélen már gyakorlatilag megnyerte a versenyt és a második kört futja már teljesen egyedül, vad versenyt kopfkinózva a magának gyártott ellenfelekkel, Amerika meg megköszönte mindezt és a világ legrosszabb turistájaként a mindenhonnan ellopkodott asztalszéli maradékoktól felhízva szalad mindenki előtt, nem csoda, hogy az írók meg a fejlesztők egymással ujjbáboznak, hogy most mi legyen? na és most mi legyen? és most szerinted?

Kulturális gráfkövetés van ilyenkor nedves ujjakkal, semmi kellemetlen nincs ebben, a szupermarketekben is kapcsolnak le néha túlbuzgó, többsebességes turmixokra maszturbáló technofileket, a savanyú szájíz is csak akkor csorog be, ha a prófécia pontosságát nézzük. Pontosat ugyanis csak egyszer sikerült eddig és azt is csak azért hívjuk sci-finek, mert Sir Arthur C. Clarke, a 2001 Űrodüsszeia és HAL szülőatyja írta 1945 októberében (Extraterrestrial Relays: Can Rocket Stations Give World-Wide Radio Coverage?) arról, hogy milyen jól be lehetne takarni a bolygót három geostacionárius műholddal, '46-ban már a V2-es szuperfegyverrel szaladtak neki a projekttel a nácik, mégis az oroszok valósították meg mindezt a Szputnyikkal '57-ben. Ami nem csoda, végülis az oroszoknál a hidegben minden sokkal jobban megy.”