Szombat esti láz újratöltve

A diszkó szóról a legtöbb ember lelki szemei előtt a 70-es évek mikrofonfrizurái, John Travolta, a diszkógömb és a villódzó parketta jelenhet meg. Ennél természetesen többről van szó, az irányzat rengeteg mai stílusnak adta meg az alapját, és bár voltak időszakok, amikor tetszhalott állapotot öltött, teljesen sosem tűnt el.

A mozgalom indulása a 70-es évek elejére tehető. Az egyesült államokbeli afroamerikai és spanyol ajkú közösségek körében hamar rendkívül népszerű lett a színes, rock, blues, soul és funky elemeket is magába szippantó stílus. Később szélesebb körben is útjára indult a láz, mely az évtized közepén ért a csúcsra. Olyan ma is emlegetett előadókat találhatunk ebben az időszakban, mint a Bee Gees, a Village People, az az előtt Jackson 5-ként ismert, akkoriban már The Jacksons néven futó kvintett, illetve Donna Summer. Utóbbi 1977-es I Feel Love című, Giorgio Moroderrel közösen összerakott slágere különösen jelentős zenetörténeti szempontból, hiszen az addigi hagyományokkal szakítva Summer teljesen elektronikus, szintetizátorra épülő zenei alapra énekelt. Sokan a techno egyik kiindulópontjának tartják a zajos nemzetközi sikert arató számot.

A 70-es évek végén az akkoriban csúcsra törő rockzene népszerűsége észrevehetően visszavetette a diszkót, az Egyesült Államokban kifejezetten rock vs. diszkó háborúról is lehetett beszélni. Ez 1979-ben egy chicagói baseballmeccsen csúcsosodott ki, ahol szervezett körülmények között tervezték elégetni a találkozó előtt összegyűjtött lemezeket. Ez azonban nem volt elég a felajzott szurkolóknak, akik a doboz meggyújtását követően a biztonságiakat megkerülve a pályára özönlöttek, igazi lázadást kirobbantva. Bár a rockrajongók a diszkó halálának napjaként emlegetik ezt az eseményt, az irányzat természetesen nem halt meg, inkább visszavonult underground körökbe, illetve számos másik stílus kifejlődésében játszott szerepet.

Két csendes évtized következett, amely során a diszkó közvetetten volt csak jelen. Szinte minden műfaj merített valamit a régi őrületből, ezen felül például táncmozdulatok tartották életben a hagyományt. A 90-es évek vége felé közeledve aztán Franciaországban egyre népszerűbbé vált a french house, más néven nu disco. A műfaj minden addiginál erősebben támaszkodott a 70-es évek hangzására, a 21. századba fordulva pedig egyre nagyobb figyelmet kapott a fősodrásban is, elég, ha Madonna 2005-ös Confessions on a Dancefloor című lemezét említjük, amelyen erősen érezhető volt a francia hatás.

Ezzel elérkeztünk napjainkig. Tavaly a norvég Todd Terje Inspector Norse-a megelőlegezte a stílus ismételt reflektorfénybe kerülését, majd idén jött a robbanás. A Daft Punk őrült marketingkampánnyal felépített új lemeze, a Random Access Memories szinte az összes létező eladási rekordot megdöntötte már, és olyan diszkóősatyákat sorakoztat fel, mint Nile Rodgers vagy Giorgio Moroder. A franciáknál maradva Breakbotot érdemes még említeni, aki egyre hangosabb sikereket arat remixeivel, illetve a kanadai Chromeo duót, akiknek új lemezét szintén nagy várakozás előzi meg. Eközben a dubstep egyik legjelentősebb alakja, Skream, sokkolva rajongóit, otthagyta addigi hangzását, és sorra engedi ki a diszkómixeket, illetve számokat laboratóriumából.

A diszkógömböket tehát lassan mindenhol újra leporolják. Zárszóként pedig álljon itt egy idézet a 70-es évek egyik leghíresebb énekesnőjétől, Gloria Gaynortól: „Mindig azt mondtam, hogy a diszkó életben van, az emberek a szívükben hordozzák. Mindössze néha megváltoztatta a nevét, hogy az ártatlanoknak ne essen bántódása.”