Szolgi & Szenes – a Pécsibölcsész törzshelyei

Két előadás között mindig akad valami fénymásolnivaló vagy egyéb papírmunka, ami miatt a Szolgi felé vesszük az irányt; ha pedig végképp nincs dolgunk, gyakran végezzük a Szenesben, főleg mióta saját kávéfőzője is van – és akkor a tervben lévő mikrosütő-projektről még szót sem ejtettünk. E két bölcsészlétet meghatározó hely azonban korántsem lenne ugyanaz Tislér Ádám, szolgáltatásokért felelős és Ruskó Máté kulturális referens munkája nélkül. A srácok a HÖK-ös feladatokról, és egyáltalán a HÖK-ös életérzésről meséltek.
 
Pécsibölcsész: Mivel foglalkozik pontosan egy szolgáltatásokért felelős és egy kulturális referens?
 
Ruskó Máté: A kulturális referens pozíciója a Szenes programkoordinátori feladataimat takarja. Minden rendezvény, amihez a BTK HÖK-nek köze van, hozzánk tartozik. Sokszor mi gondoskodunk személyzetről, zenekarról is a gólyabál, gólyatábor, Oktoberfest, Tavaszi Fesztivál számára. Egyfajta munkaerő-közvetítést is jelent ez a pozíció.
 
Tislér Ádám: Szolgáltatásokért felelős referensként a BTK Szolgáltatói Iroda részegységeinek munkáját felügyelem és koordinálom, a szükséges infrastrukturális feltételek megteremtéséről gondoskodom.
P.B: Milyen indíttatásból kapcsolódtatok be a HÖK munkájába?
 
R.M.: Egy ideje ott vagyok már a HÖK perifériáján a Szenes Crew tagjaként. 2015 óta minden rendezvényen segédkezek, így érkezett a felkérés tavaly decemberben, hogy szívesen látnának a Szenes élén. Sokat gondolkoztam a válaszon. Főleg azért, mert – és ezt most mindenféle szerénykedés nélkül mondom –  el sem tudtam/tudom képzelni, hogy lehetek olyan jó vezető, amilyen elődöm, Hosszú Norbi volt. Igyekszem azonban minden energiámat a Szenesbe ölni, a klubot a hallgatóság második otthonává tenni. Azt szeretném, ha nem is lenne kérdés, hogy két óra között beülünk-e ide.
 
T.Á.: Egyetemi éveim kezdetétől foglalkoztatott, hogy munkámmal pozitív értelemben befolyásolhatom a hallgatók által igénybe vehető szolgáltatások minőségét. 2013-ban, amint lehetőséget kaptam rá, csatlakoztam a Szolgi csapatához. Ez év májusában kaptam a felkérést Kovács Peti HÖK-elnöktől, hogy Bíró Kata távozását követően töltsem be a szolgáltatásokért felelős referens pozícióját. A döntést meghozni korántsem volt egyszerű, hiszen az évek során volt szerencsém betekinteni a részegységek működésébe és a referensi feladatok sokaságába. 
P.B.: Mekkora időbeli lekötöttséggel jár a hallgatókért végzett munka?
 
R.M.: A szenesesek gyakran hívnak Szenes Apunak, ez nagyjából igaz is. Tulajdonképpen akkor dolgozom, amikor a Szenes nyitva van. Bármi kérdés, probléma merül fel egy rendezvényen vagy engem keresnek meg vagy Zsanit, a másik programkoordinátort. Ehhez a munkához a folyamatos naptárfrissítés elengedhetetlen, de minél inkább előre dolgozik az ember és odafigyel a részletekre, annál kevesebb dolga van később.
 
T.Á.: A Szolgáltatói Irodában töltött heti tíz óra ügyelésen felül igazából az évkezdés az, amikor több időt igényel a feladatok elvégzése, egészen addig, amíg a végleges beosztások kialakulnak és az év eleji induláshoz szükséges felszerelések beszerzése lezárul. Ezt követően az ügyelésen felül leginkább a folyamatosan fogyó irodai eszközök utánpótlásának menedzselése, illetve esetlegesen az elektronikai eszközök karbantartási munkáinak egyeztetése a feladat a Szolgáltatói Iroda mindhárom részegységében.
 
P.B.: Mi a legemlékezetesebb élményetek, ami a HÖK-ös munkátokhoz kapcsolódik?
 
R.M.: Nekem a HÖK-ben a legszebb emlékeim a gólyatáborhoz kötődnek, ahol “szekufőnök” voltam (biztonságért felelős kulcsember – szerk.), mert ez a feladatkör folyamatos munkát és koncentrációt igényel. Ott aztán tényleg kiderül, hogy mennyire fontos, milyen emberekkel dolgozik az ember, mennyire számíthat rájuk, hiszen a gólyatábor teljesen hallgatói szervezésű rendezvény.
 
T.Á.: Nehéz választani, sőt, nem is tudok kiemelni egy konkrét élményt. Minden nap más és más, mindig történik valami: felmerül egy probléma amit közösen kell megoldani, illetve vicces és boldog történésekből sincs hiány.