Szexfüggőségen innen és túl -kritika Sylvia True Szerdai barátságáról

A szürke ötven árnyalatának  megjelenése soha nem látott módon középpontba állította az egzotikus szexuális szokásokkal foglalkozó irodalmat és filmművészetet. Vajon van ebben a témában még valami, amit érdemes boncolgatni; vajon mit adnak hozzá ezek a művek az eddigiekhez? Azon kívül, hogy kielégítik szexuális kíváncsiságunkat. Ezekre a kérdésekre keresve a választ vettem kezembe Sylvia True Szerdai barátság című könyvét. 
 
Végy öt szexfüggő férfit, add hozzá kétségbeesett feleségeiket, majd fűszerezd meg az egészet egy lelkes pszichológus gyakornokkal. Tedd ezt minden szerdán és voilà, kész is a regény. Nem valami bonyolult recept, gondolhatnánk az írónő első alkotásáról, ám már néhány oldal után rájövünk, hogy az egyszerű szerkezet mögött mély tartalmak rejtőznek. A reflektorfényben végig az öt elkeseredett nő áll, fejezetről fejezetre más szemszögéből láthatjuk a szexfüggőség okozta párkapcsolati defektusokat. Már önmagában ez a szerkesztés rendkívül színes képet ad a problémáról, hiszen összeegyeztethetetlennek tűnő személyiségekről van szó, férjeikhez és a függőséghez való hozzáállásuk is különböző, a viszonylagos gyógyulás más-más szakaszánál tartanak. Találunk köztük szolid pedagógust, határozott bírónőt, főállású családanyát, görög bevándorlót és szabadszájú ápolónőt is.
A mű azonban nemcsak a férj-feleség kapcsolatokat vizsgálja, hanem azt is, hogy nagyon eltérő személyiségek hogyan működnek együtt. A nők összecsiszolódásának kiváló folyamatábrái a szerdai terápiás alkalmak. Amikor is egy lelkes doktorandusz igyekszik mérsékelni a durva konfrontálódásokat.
 
Mindez a regénynek egy további szintjét nyitja meg az olvasó számára, hiszen a gyakornok Kathryn személyében képet kapunk az bizakodó kezdők lelkesedéséről, ugyanakkor arról is, hogy milyen az, ha valakinek van hivatástudata és pszichológusként valóban segíteni akar, ha kell új, talán elképesztőnek tűnő módszerekkel. Érdekes megfigyelni az emiatt kialakuló konfliktusát mentorával, Dr. O’Rheilleyval. Az új és a régi, a reformok és a konzervatívvá vált elvek, a segíteni akarás és az elvakult karrierizmus szembenállásáról van itt szó. Emellett a Kathryn-fejezeteknek köszönhetően betekintést nyerhetünk a pszichológusi szervezőmunka nehézségeibe is.
 
Egészében tekintve a művet azért találhatunk hiányosságot is. Bizonyos részeknél unalmasnak, monotonnak tűnik a történet. Azonban felhozhatjuk Sylvia True védelmére, hogy erről a témáról, a becsapott nő lelki folyamatairól nem is igazán lehet izgalmas cselekményt alkotni.  Továbbá a mű üzenetét néhány helyen gyengíti a nyögvenyelős magyar fordítás. Ez nem kifejezetten zavaró, de észrevehető.
 
Apró szépséghibák ide vagy oda, a Szerdai barátság tükör mindannyiunk számára. Kikerülhetetlenül felteszi nekünk azokat a kérdéseket, amikkel (sokszor) nem merünk szembenézni: Ismerjük valójában a társunkat, az embert, akivel élünk? Miért maradunk egy rosszul működő kapcsolatban? Azért, mert nagyobb lenne a szeretetünk a sértettségünknél vagy csak egyszerűen hülyék vagyunk?
 
Valamennyi főszereplő sorsa meglepően és váratlanul alakul. Végül - irónikus módon- az kerül a legmélyebbre, akiről úgy tűnt, a legbiztosabb talajon áll. Vajon a sorsközösségbe kényszerült nők tudnak-e valóban segíteni egymáson és a férjeiken? Erre igazi választ nem kapunk az írónőtől, a bevezetőben felvetett kérdésekre viszont egyértelműen felelhetjük: van ebben a témában annyi mondanivaló, hogy érdemes volt még egy könyvet írni róla.