Szerkesztőségi állásfoglalás a spenótlobbiról

Vannak, akik szeretik a spenótot. A szájukba veszik, ízlelgetik, lenyelik, nyalogatják a maradékot a kanál végéről. Undorító. Kövezzetek meg érte, szerintem visszataszító a spenót. Rákerestem a neten és a google első oldalán egy bibliai idézetet sem találtam, ami ezt a növényt dicsőítené, úgyhogy egészen biztos vagyok benne, hogy amellett, hogy undorító, bűnös dolog is spenóttal élni. Valószínűleg csak helyhiány miatt nem került bele a tízparancsolatba: Spenótot. Enni. Bűn. Lehet, hogy letört a kőtábla aljáról, miközben Jézus (Mózes?) jött le a hegyről.

“Kóstold meg, finom!” - mondják. Hát persze, még mit nem?! Spenót ugyan az én testembe sohasem fog kerülni!

Személy szerint felháborítónak találom, hogy valakik ezt művelik magukkal. “Nem tehetünk arról, hogy mit kívánnak az ízlelőbimbóink, az ízlik, ami ízlik és kész.” Hát persze. Ha udvariasságból elfogadjuk ezt az állítást, még akkor sem következik belőle, hogy attól, hogy kívánod a spenótot még meg is kell enned! A világ nem így működik. Én például nem szeretem a narancsot, mégis ez van évek óta az asztalon, aztán hallottál valaha panaszkodni?! Mondtam én valaha bárkinek, hogy inkább mandarint kérnék?! Hát nem, mert a rendes ember azt eszi, amit kell.

Mondjuk, vannak spenótevő barátaim. Rendesek, egyszer sem próbálták meg szétfeszíteni a számat, hogy beletuszkoljanak egy adaggal. Nem kenték titokban a vajaskenyeremre. Nem fröcskölték az arcomra álmomban. De sohasem tudhatom, hogy meddig tart a barátságunk és mikor akarnak majd spenótevővé téríteni. Lehet, hogy egyszer Karácsonyra kapok tőlük egy Playboy naptárnak álcázott spenótrecept-könyvet. Én pedig, fel nem készülve az alattomosságra, lehet, hogy véletlenül, még mielőtt észbe kapnék, megkívánnék egy spenótos szendvicset. A következő percben pedig már az interneten nézném a képeket, mint valami deviáns spenótos. Még a végén én is megkóstolnám, aztán mit szólna a családom?! Világ életemben mindig utáltam a spenótot, aztán most hirtelen kipróbálnám, hogy milyen?! Nekem vannak elveim!

Na jó, a receptkönyv rossz példa volt, ezzel igazából nem tudnának meghatni. Fel vagyok készülve mindenre, napi szinten informálódom az új elkészítési- és alkalmazási módok felől, sőt, a spenótevőknek külön fenntartott fórumra is beregisztráltam. Mert jobb ismerni az ellenséget. És elmondom neked, ezeknek semmi se szent. Tudjátok miket csinálnak vele?! Őrlik, darálják, főzik, sütik, felöntik. Levesbe, mártásba, főzelékbe, porba, mindenbe mindenhogyan, ahogy kedvük szottyan! És, ha reggelizni, ebédelni vagy vacsorázni szeretnének, de épp nincs kivel, csak beírják a netre és rögtön lesz jelentkező, aki átmegy hozzájuk spenótozni! Sőt, van, amikor nem is vacsoraidőben vacsoráznak!

És most mondhatnád, hogy mindenki azt csinál a konyhájában, amit akar, mit zavar ez engem. Hogy mindenki azt eszik, amire vágyik. De ez csak azt mutatná, hogy téged is elkapott a spenótlobbi, úgyhogy inkább szégyelld magad! Miattad egy olyan világban kell majd a meg nem született gyerekeimnek élniük, ahol mindenki az ízlése szerint válogathatja meg az étkezési szokásait, nem törődve azzal, hogy szerintem mi a normális. És lássad szavaim, én előre megmondtam: el fogják érni, hogy hivatalos étel legyen a spenót. Hogy éttermekben is lehessen kérni. Hogy te legyél a bunkó, ha az utcán megszólsz valakit, mert spenóttal a kézben járkál, mintha ezzel nem lenne semmi baj! Amerikában már állítólag így csinálják. Felháborító!