Szerethető gyilkos

A nyomozó a legjobban várt idei magyar film volt. A Filmszemle óta mást sem hallok, csak hogy mennyire csodálatos. Már ezért is félve ültem be a moziba, nehogy túl nagy elvárásaim miatt csalódnom kelljen megint, de a csoda most megtörtént és rosszat én sem tudok mondani.

Makláv Tibor patológus kissé furcsa az átlagember szemével nézve, jól elbeszélget a hullákkal, mondhatni megértik egymást, de az élőkkel már nem boldogul olyan könnyen. Életében minden rutinszerűen begyakorolt módon folyik. Édesanyja halálos betegsége miatt viszont kizökken ebből, pénzre van szüksége, hogy meg tudja műttetni, így elvállal egy gyilkosságot. A bonyodalom csak akkor kezdődik, mikor másnap levelet kap célpontjától, és kezdődik a nyomozás.

Gigor Attila filmjével azt próbálja megmutatni, hogy nem a gyilkosság a bűn, hanem magára a bűnre, mint erkölcsi vétekre kell koncentrálni. Álláspontja szerint a vásznon meséket kell nézni, így válhat a gyilkos a néző számára szimpatikussá. Mikor eldöntötte, hogy nagyjátékfilmet rendez, egyből tudta, krimit akar. Mindent pontosan kitalált, rengeteg szakirodalmat, műfaji irodalmat olvasott; a forgatókönyvet négy évig írták, ebből a történet megalkotása két évig tartott. Ez az igényesség a filmen is kitűnik, és ez nemcsak Európát (Karlovy Vary-ban már sikert hozott), de Hollywoodot is meghódíthatja: „érdeklődést már mutatnak a tengerentúliak, de még ki tudja mi lesz”- mondta Pusztai Ferenc, a film producere.
Bár a krimi sosem tartozott a magyar filmek specialitásához, ez most megváltozhat, hiszen idén nem A nyomozó az egyetlen film, melyben izgulhatunk és nevethetünk egyszerre, ahol a közép-kelet-európai humor találkozik a rejtélyek felkutatásával