Szelet fogott a Paddy And The Rats vitorlája

 

Harmadszorra invitálnak a fedélzetükre a magyar pub’n’roll megalkotói, hogy táncra perdüljünk egyik kézben sörrel, a másikkal igény szerint kerekded vöröskét vagy izmos matrózt szorongatva. Legalábbis effajta jelenet illene a decemberben megjelent legújabb Paddy And The Rats album, a Tales From The Docks hallgatásához.

„Join the Paddy crew!
We beat up all the fly rats
All you gotta do is
Kidnap pretty sirens!
Go on, footman
Join the tribe, come on board!”

A saját bevallásuk szerint kozmopolita rock’n’rollt játszó Paddy And The Rats 2008-ban alakult Miskolcon, azóta hazai és nemzetközi sikerre is szert tett. Teltházas koncerteket adnak klubokban és fesztiválokon egyaránt. Tavaly pedig az MR2-Petőfi Rádió Akusztik című műsorában is megmutatták magukat, ideiglenesen áthangszerelve a csendes-ülősnek amúgy sem igazán mondható, energikus punk-rock nótáikat.

Az alapításkor létrejött vegyes társaságnak köszönhetően Paddyék több zenei világot vegyítve hozták létre saját stílusukat. Dalaikban az ír népzene keveredik folk, punk és rock elemekkel, de kelta motívumok is színesítik az amúgy is maximálisan kitöltött hangsávokat. Bár elsőre kaotikusnak tűnik mindez, mégis kidolgozott és feszes alkotásokról beszélhetünk, amelyek még a laikus fül számára is vérpezsdítően hatnak. A könnyed táncra vagy éppen vad pogóra invitáló ritmusvilág mellett az énekes-dalszerző Paddy O’Reilly az, aki könnyed angol szövegeivel és kellemes hangjával bárkit képes bevonni a koncerteken – vagy otthon a laptop előtt görnyedve – a közös éneklésbe.

A harmadik lemez készítésekor sikerült a zenekarnak rátalálni az arany középútra, ahol az ugrálós punk és a fülbemászó népzenei vonal – amit leginkább Sam McKenzie hegedű, bendzsó, skótduda vagy síp témái szolgáltatnak – kiegészítik egymást. Azonban hátrányára válik a lemeznek az egyszerű verse-refrén felépítésű számok fölénye, mert így az igazán kiemelkedő, elsőre erős érzelmeket kiváltó alkotások, amelyek valóban egyedivé teszik az ír punk zenekarok között a Paddyt, alig szerepelnek. Ilyen a kapitány holtteste fölött örömtáncot járó legénység ujjongása, a Captain’s Dead, vagy a szerelméért bosszút álló tolvaj-szellem balladájának történetét elmesélő, egy szívfájdító zongora-hegedű intróval indító The Ghost From The Barrow. Egyértelműen ezek a legerősebb dalok, illetve az egységből kissé kieső, személyes vallomás, a Clown, melyet Paddy kapcsolati válság miatt írt búfelejtő alkoholmámorban. A felejthetőbb kategóriás – de még így is táncolható és élvezetes – dalok az album végére kerültek.

A lemezen a hasonló számok a folyamban szétszórva sorakoznak. Az egyszerűbb pörgős rock dalok (Edge Of Life, Drunken Tuesday, Let’s Go Johnny!), a melankolikus balladák (Ghost From The Barrows, Clown) és a bendzsó vagy hegedű vezértémára felfűzött dalok (Captain’s Dead, Red River Prince) váltakozása miatt a hallgatónak muszáj mindig újrahangolnia magát a következő nótához. Ezáltal azonban nem válik unalmassá vagy egysíkúvá a teljes album egyszerre történő befogadása sem, illetve többszöri meghallgatás után könnyebb megkülönböztetni egymástól az egyszerűbb verse-refrén felépítésű, szinte egy kaptafára készült punk felszabadulásokat.

Az első két albumon digitálisan megfestett kalóz-patkányok kacsintgattak a lemeztulajokra, a Tales From The Docks borítóját viszont már egy esztétikusan elkészített grafika díszíti, amely egy ír kalózbrigád zászlajának is beillene (koponyás horgonytól dinamikusan szerteágazó zöld-szürke sávok). A Paddy And The Rats esetében a vizualitás taglalása sem kihagyható, hiszen a pub’n’roll érzés egy kocsmában, koncert közben érezhető át igazán. Ahogy albumborítóik egyre kifinomultabbak lettek, úgy a srácok megjelenése is változott, a kezdetekben kicsit szedett-vedett pozőrség óta színpadi lételemükké vált a patkányokká történő külső átvedlés.

Népzene és punk rock. Talán ilyen muzsika szállna éjjel a Balatonon, ha azt kalózhajók járnák, amelynek legénysége egy kis, faburkolatú parti kocsmában költené el a megcsáklyázott hajókon szerzett zsákmányát. A levegőben dohány, izzadtság és piaszag terjeng, minden a nőkről és az alkoholról szól. Arról, hogy nincs más, csak a ma este.