Sötétség és innováció – beszámoló a Kerényi Konferenciáról

Rendhagyó – bár lassan normalitássá váló – keretek között zajlott az idei Kerényi Konferencia MMXX. Az október 9–10. között megtartott tudományos mustrán majd’ két tucat szakkollégista ismertette kutatásának produktumát. A multidiszciplinaritás széles skáláját felölelő előadások közül most csak a kedvenceimet emelném ki és ismertetném a szombati programból.
 
Noha nem tanárszakos vagyok, Flach Richárd doktorandusz Pedagógusok önsértő és öngyilkossági krízissel kapcsolatos ismereteinek és attitűdjeinek összehasonlító vizsgálata – egy kutatás előzményei című előadását – témáját és tartalmát tekintve is – a a szombati nap legjobbjának értékelem.
 
Szomorú tény, hogy hazánk Európa éllovasa az öngyilkosságok tekintetében, noha ezek száma jó ideje csökken, az elmúlt években pedig stagnál.
 
Megdöbbentő volt azzal a ténnyel szembesülni, hogy a nyilvánvaló(bb) rizikófaktorok – krónikus depresszió, szexuális kisebbséghez való tartozás, serdülőkor, súlyos és rendszeres abúzusnak való kitettség stb. – mellett kockázatnak számít az is, ha valaki férfi, de a (közelgő) születésnapok is katalizátorként szolgálnak számos férfi és fiú halálához.
 
 
Mint arra Richárd rámutatott, az öngyilkosság csak egy, a magyar pszichológiai ellátórendszer három nagy megoldatlan problémája közül a hajléktalanság kérdésköre és az Alzheimer-kór mellett.
 
A kutatás alanyai a „kapuőri” feladatot is ellátó pedagógusok, ugyanis nemzetközi példák alapján az orvosok kompetenciáinak ezirányú fejlesztése az önsértő magatartások mérhető csökkenését eredményezte, mindez pedig átültethető lenne a pedagógustársadalomba is.
 
Richárd kutatása egy kevésbé propagált, ám annál izgalmasabb témát feszeget, amiről nem lehet eleget tudni.
 
Kovács István előadásában a Határkérdés a középkori Dél-Alföldön című, kevésbé populárisnak tekinthető témát dolgozta fel, nekem mégis nagyon tetszett a témaválasztása. Nyilván erősen emberfüggő, mennyire találunk érdekesnek egy olyan történeti kutatást, melynek elsődleges forrásai oklevelek.
 
A középkori – az idők során 11 vármegye által szabdalt – Dél-Alföld belső határai nemigen maradtak változatlanok hosszabb ideig, így izgalmas volt a korabeli határjárásokról (avagy birtokhatárok bejárásáról és kijelöléséről) hallani. 
 
 
Mint arra István is felhívta a hallgatóság figyelmét, a források bizony történészi vizsgálatmódot követelnek, mert könnyen előfordulhat, hogy a természetes határként szolgáló „erdő” és „domb(ság)” igazából csak pár fát és egy buckát takart.
 
A korabeli egyház/vármegyei, település- és birtokhatár- változások vizsgálata hozzájárulhat a vándorló területek uradalom-történetének megértéséhez, segítve ezzel a helytörténeti kutatásokat, valamint egy-egy földterület- vagy birtoktulajdonos személyének megállapítását.
 
Végezetül Ignácz Ágostont emelném ki, akinek Rituálék a középkori kommunikációban – A nyelvi elemek és fizikai gesztusok metszéspontja című előadása a középkori kommunikáció általánosságban kevésbé ismert vetületeire reflektált, mint például arra, miszerint „a levél a barátság írásbeli formája”. Ám a kor barátsága nem a mai jelentésben értendő, inkább jelentett amolyan vendégbarátságot vagy érdekkapcsolatot.
 
 
A (táv)kommunikáció elsődleges eszközeként a levelek a retorikai kelléktár számos elemét felhasználták, mint például a logikus érvelésen alapuló meggyőzést.
 
Ennek oka ugyanis az – mint arra Ágoston rámutatott –, hogy a korban a levelezés a konfliktuskezelés elsődleges formája volt – megelőzve a jól bevált erőszakot.
 
A címzett-feladó viszonyának függvényében számos konkrét fizikai gesztus (pl. anyagi vagy épp hadifelajánlás) nyelvi elemekben maradt ránk, ezzel is erősítve Ágoston azon tételmondatát, miszerint „a levél a kor szimbolikus kommunikációjának lenyomata”. A kutatás izgalmas tanulságokkal szolgálhat korunk – történeti léptékkel vizsgálva – rendkívül gyorsan változó kommunikációjának összehasonlító vizsgálatához.
 
 
Röviden szólva, ez a rendhagyó szakkollégiumi konferencia sem okozott csalódást számomra, hozta mindazt, amire számítottam. Átadva az eljövendő konferenciák általánossággá váló „ez sem lesz már a régi" hangulatát, kezünket azonban egyszer sem elengedve a pandémia okozta homályban; mert ahol sötétség van, ott a fény is utat tör magának – márpedig a legsötétebb éjjelen tündököl leginkább az innováció.
 
 
A fotók forrása: a Kerényi Károly Szakkollégium Facebook oldala