Sok hűhó a semmiért

Ez az év a PTE éve volt, számtalan színes programmal ünnepelte fennállásának 650. évfordulóját. Tehát nem volt kérdés, hogy egy hatalmas bulival zárja a jubileumi évet. Ennek apropójából a mindössze 20 éves brit-norvég származású dj, Alan Walker jött el hozzánk, hogy együtt tombolhasson az egyetem az Expo Centerben. 
 
Walker alig pár éve kezdte tevékenységét, de Faded című számával hamar népszerűvé vált és a DJ Magazine top 100-as listáján az ötvenötödik helyen végzett. Azóta kiadott még pár dalt, amik meglehetősen jól sikerültek. Ezeket hallva igazán vártam a lehetőséget, hogy élőben is láthassam őt – pláne ingyen.
 
Mint minden jó egyetemista, késve érkeztem az eseményre, ami egyébként nyolc órakor kezdődött, de tíz óra után is csak páran lézengtek a italpultok között. Gyorsan körbesétáltam a helyszínt, feltérképezve a termeket és a programokat. Aztán nem telt el egy óra, és az odajutást nehezítő eső és hideg ellenére már egy heringpartin éreztem magam. 
Fotó: Váldi Liz
 
Az este folyamán Alan Walker és Lotfi Begi mellett számos dj fellépett, például Julia Carpenter, Dj Venom és Dj Portugal. Ám mivel a programban részletesen nem lett feltüntetve, ki, mikor és melyik teremben játszik, igazából senki nem tudta, hogy mire táncol. A sok „pendrive-huszár” mellett pedig már hangolt a Mongooz and the Magnet. Bár a legtöbb ember az ő koncertjükön is csak ácsorogva bambult, az első sorok így is tömve voltak. Én kifejezetten nem vagyok oda ezért a formációért, mégis jó bulit csináltak és megalapozták a hangulatot.
 
Az időjárás újabb kellemetlenséget okozva késleltette a bulit, mivel a tervezettnél egy órával később landolt a repülő a sztárfellépőnkkel a fedélzetén. Ezért a műsortervben helyet cserélve addig Lotfi Begi ugrott fel a színpadra és amíg Walker ide nem ért, ő hergelte a népet egy őrületes szettel. Az emberek meg csak gyűltek és gyűltek. 
 
A várakozások után végre eljött a perc, Alan Walker fellépett a színpadra és elkezdődött a banzáj. A fénytechnikai szakemberek eszméletlen háttérvilágítást és fényshow-t kreáltak a nézők szórakoztatására. A közönség nagy része azonban nem a fényekkel volt elfoglalva. Mivel hátul álltam, termetemnek köszönhetően csak elegáns hátakat láttam. De hála annak, hogy a legtöbb ember egy kb. 15x7 centiméteres képernyőn bámulta a koncertet, én is láthattam néhány részletet a színpadból.
Fotó: Váldi Liz
                                                                       Fotó: Váldi Liz
 
A koncert minőségéről annyit, hogy a basszuson kívül mást nem lehetett hallani. A számok egyhangúnak tűntek és az átdolgozások sem sikerültek a legjobban. Összességében a saját stílusában, ami leginkább a progresszív house-hoz hasonlítható, ügyes a srác, de még van hova fejlődnie. Ezt sajnos a közönség is észrevette, mert alig fél óra után elkezdtek kiszállingózni a teremből. Én is követtem a tömeget egy másik helyszínre, ahol a PTE kisbusz mögött pörgette a lemezeket az este legjobb lemezlovasa, akiről sajnos a tájékoztatás hiánya miatt nem tudok semmit, pedig hihetetlen retro bulit varázsolt, ahol az összes ember önfeledten, magából kikelve táncolt és pörgött. Kintről is vonzónak tűnhetett ez a felszabadultság, mert egyre többen lettünk a kisteremben. 
 
Viszont az idő felgyorsult és azon kaptam magam, hogy lekéstem a második ingyenes buszjáratot is. A fáradságtól remegő lábakkal kitántorogtam és beültem az első taxiba. Jól szórakoztam, de nem érezném, hogy lemaradtam valamiről, ha a buli helyett az ágyamat választottam volna. Jó ötletnek tűnhetett egy ilyen rövid idő alatt világhírűvé vált fiatal tehetséget elhívni, és persze ízlések és pofonok, de nekem nem ő okozott életre szóló élményt.