Slam&Chill a Zöld Foltban

Harmonikus párost alkotott a Zöld Folt Közösségi Kert és a Sopianae Slam Klub. Az esőzés miatt egy napot csúsztatva, október 8-án végre újra együtt szövegelhettek a pécsi slammerek a hosszúra húzódó karantén és nyári szünet után egy igazán új helyen.

A Nappaliból a korona miatt kikerülő program egy olyan helyre költözött, ami egy ideje már nem igazán volt látogatható a nyilvánosság számára.

Végre egy hely, ahol valóban lehet figyelni a szövegekre, nincs háttérzaj és nyomorgás. Maga a kert eddig is rendelkezett közösségi események rendezéséhez szükséges feltételekkel, több ízben tartottak például Silent Cultivationt (azaz elektronikus zenés estet), vagy palántabörzét itt, de valamiért eddig váratott magára a költészet és természet szimbiózisa.

Legutóbbi látogatásom óta ez a kis belső paradicsom roppant sokat fejlődött.

Külön színpad is volt, amit kreatívan egy korábbi épület betonalapjából alakítottak ki, valamint pár széket is beszereztek az esemény idejére.

A program szervezéséből mindkét fél kivette a részét. A Zöld Folt ötletgazdája, Hajba Gergő ajánlotta fel a helyszínt, a pécsi slam részéről pedig Kövér András volt a főszervező.

A szokásos egy kör open mic (szabad színpad) és egy verseny helyett most három körben szájalhattak szabadon a résztvevők.

Igaz, a verseny elmaradt, de a slamszüzek (olyan résztvevők, akik először lépnek színpadra és mondanak szöveget) a hagyományokhoz híven a Bagolyfészek könyvesbolt felajánlásának köszönhetően könyvjutalomban részesültek.

A kertben tartott eseményen igazán vegyes termése volt a slamszüzeknek, egy-két cseppet zöldfülű mellett pár igazán érett is akadt a szokásos, már-már veterán, kvázi ős-veteményes mellett. Pláne klassz élmény volt, hogy a zöld foltos tagok közül is csatlakoztak újoncként a slam művelőihez.

Nem csupán ez az egy műfaj jelent meg az este folyamán: volt vers, parafrázis, mese,valamint egy alakuló rövidke stand-up előadás.

A témák igazán vegyesek voltak: a ruhakupac szellemi evolúciójától kezdve a szerelmen át az aktuálpolitikáig minden szóba került.

Igazán idilli volt a szösz-sötétben állva hallgatni a szövegeket a szabad ég alatt. Csupán a színpad volt tompán megvilágítva. Mint a szentjánosbogár fénye, vonzotta a tekinteteket. Kellemetlenség egyedül talán a bejutással akadt. Bár az ajtó a szokásostól eltérően nyitva volt, világítás nélkül nehezen botorkált el az ember egy kis belső téren és egy romos épületen át a helyszínre.

Annak ellenére, hogy a  program szabadtéri volt, ötszáz fő alatti részvétellel, egy kissé felelőtlennek tűnt, hogy a legtöbben maszk nélkül vettek részt a rendezvényen a szervezők ajánlása ellenére is.

Az esemény rendezői úgy látták, hogy ez egy működő koncepció volt, így előfordulhat, hogy a nagy hideg beállta előtt lesz még egy hasonló esemény ugyanitt.

 

Fotó: Proksza Manó Xavér