Sarah Winman: Amikor isten nyúl volt

 

„Itt vagyok, de nem vagyok a tiéd.”

Egy törpenyúl gazdájaként tudom, hogy egy nyúl időről időre egy isten szigorával és magabiztosságával hordozza végig tekintetét a világon, mintha valóban uralná azt. Éppen ezért nem tagadhatom, hogy elsőként a regény címe és a borítón látható nyúl keltette fel az érdeklődésemet. A könyv azonban nem a nyúltartás kézikönyve, még csak nem is egy kisállat memoárja: egy sajátos szabályok szerint működő család három évtizedes történetét meséli el a legfiatalabb tag, Elly szemszögéből.

A főszereplő Portman család azonban egy nagyon különös társaság. A vérrokonok mellett – egy zavart kislány, egy meleg fivér, két idealista, mégis figyelmetlen szülő, valamint egy leszbikus nagynéni – néhány különös idegen is családtaggá válik, akiknek sikerei és veszteségei ugyanolyan súllyal bírnak, mint a hagyományos család problémái. Évtizedekbe telik, mire ez a látszólag jól funkcionáló család végre valóban megtanul tartalmasan, a lényegről beszélve kommunikálni egymással. A könyv ezt a kommunikációs zavart és annak feloldását meséli el, tragikus, néha komikus, de minden esetben érzelmes történetek sorozatán keresztül.

Annak ellenére, hogy a regény viszonylag sok fontos szereplőt és hozzájuk kapcsolódó epizódot vonultat fel, az események középpontjában érezhetően a testvérpár, Elly és Joe kapcsolata áll. Kórosan függő viszonyukat csak nehézségek árán, helyesebben egy bizonyos katasztrófa hatására sikerül egészségesnek mondható szövetséggé alakítaniuk, amelyben bár egymás mellett állnak, többé nem birtokolják a másikat.

A legkülönösebb figura viszont maga a címszereplő, „isten”, az óriás belga nyúl, Elly házi kedvence, egyik fő bizalmasa. Ő tanítja meg a kislányt felelősség, élet és halál leckéjére. Néha meg is szólal. Ezzel isten a nyúl (igen, kis „i”-vel) egyike a könyvben felbukkanó, nem csak valószínűtlen, hanem egyenesen varázslatos elemeknek.

Az Amikor isten nyúl volt kifejezetten érdekes könyv, tele furcsa szereplőkkel, mulatságos és szívbemarkoló jelenetekkel. Talán egyszerre túlzásnak tűnhet a valószínűtlen karakterek és események sokasága, azonban Sarah Winman első regényében sikeresen elkerül minden buktatót. Jellemábrázolása alapos és hiteles, mind a karakterek egyéniségét, pszichés problémáit és egymáshoz való viszonyát tekintve. Különösen élethűen érzékelteti azokat az átmeneti változásokat, amelyeket a váratlan események okoznak az ember személyiségében és viselkedésében. Így, bár a szereplők sokat változnak, végig hűek maradnak önmagukhoz.

A bravúros jellemábrázolás, az élethűen megírt mindennapi jelenetek teszik mégis működőképessé és egységessé ezt az egyébként tarka, időnként csapongó családregényt. Elly Portmanon keresztül Sarah Winman kicsit beszél mindenről: gyerekkorról, felnőttkorról, barátságról, hűségről, szeretetről, haragról, a felejtés és az emlékezés fontosságáról.