„Rengeteg lehetőség van a BTK-ban és még több a BTK hallgatóiban”

Glázer Bálint pszichológia szakos hallgatót a pécsi bölcsészlét számos platformjáról ismerhetjük. Fél éve azonban az egyetemi közegben betöltött feladatai közül a legfontosabb a BTK Hallgatói Önkormányzatának alelnöki munkaköre. A szlovákiai születésű, határozottan energikus és lelkes egyetemista az alelnökség és általánosságban a HÖK-ös pozíciók mögötti kemény munka részleteibe avat be bennünket, illetve arról is mesél, mi is az a sok minden, ami négy éve Pécsen tartja.
A fotót Kátai Dalma készítette. 
 
PécsiBölcsész: Számos Pécsibölcsésznek alelnöki pályafutásod előtt sem volt ismeretlen a neved, hiszen találkozhattunk veled például a Janus Egyetemi Színházban vagy az Improvokálban. Milyen (egyéb) közéleti tevékenységeket végeztél eddig pontosan?
 
Glázer Bálint: Középiskolában is sokat szavaltam és voltam színpadon, így a JESZ eléggé magától értetődött. Iszonyatosan szép három évet töltöttem ott, rengeteget kaptam és tanultam. Aztán jött az Improvokál. Az motivált, hogy valami újba, valami másba is belekóstoljak. Alapvetően jellemző rám, hogy nagyon magas az újdonságkeresési vágyam, ennek köszönhetem az Improvokálban eltöltött egy évem, ahol rengeteg olyan praktikát tanultam, amit akár a mindennapi életben is tudok alkalmazni. Utána seniornak jelentkeztem. A mai napig azt mondom, hogy most már történhet velem bármi, életem leggyönyörűbb élménye a gólyatábor volt. Iszonyatosan sok impulzust kap ott az ember: a harmadik napon már nincs hangod, nem bírsz ébren maradni és mindened fáj, közben meg nagyon élvezed az egészet. Utána meg még hetekig azzal álmodsz, hogy a gólyáiddal beszélgetsz. A seniorság számomra nem ért véget a táborban, mind a mai napig próbálok figyelni az akkori elsőéveseimre. Ezután már annyira benne voltam ebben a flow-ban, hogy szeptemberben rögtön jelentkeztem a Szenes Klubba. A fő érvem az volt, mennyire zseniális dolog, hogy lehetőségem nyílik ott dolgozni, ahol a Kispál és a Borz az első koncertjét adta. Ez egy mágikus hely, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy én, aki köztudottan nem kedvelem a hétfő reggeleket, a Szenesbe még olyankor is szívesen mentem ügyelni. Ez főleg azért volt, mert olyan emberek is betértek oda, akikkel jóban voltam, de túl sokat nem találkoztunk, a Szenesnek hála viszont nagyon jókat beszélgettünk. Aztán fél évre rá jött a HÖK.
 
PB: Az előbbiek alapján határozottan pezsgő szociális életed volt a Hallgatói Önkormányzatban végzett munka előtt is. Mi ösztönzött mégis arra, hogy a HÖK szakmai vérkeringésébe is bekapcsolódj?
 
GB: Kifejezetten meglepett, amikor Peti felkért az alelnöki feladatkör betöltésére. Sosem akartam ilyen hangzatos státuszt, mert, csúnya szóval élve, nem vagyok törtető típus. Mindig csak azt csináltam, amihez kedvem volt, amiben jól éreztem magam. Az is igaz volt rám viszont, hogy függetlenül attól, hogy nem voltam szakos képviselő, szívesen jártam utána a saját képzésemmel kapcsolatos problémáknak és a gólyáimnak is igyekeztem segíteni. Ha bárki felvetett egy problémát, amire nem tudtam megoldást, nem szívesen irányítottam máshoz, inkább vállaltam azt, hogy kinyomozom a választ, ezáltal én is tanulok valami újat. Visszatérve az alelnökségre: meglepett, de nagyon megtisztelőnek éreztem és boldog voltam, hogy hivatalosabb keretek között (is) teret kapok arra, hogy tegyek a hallgatókért. Az motivált, hogy valami mérhetően jót és hasznosat tudjak csinálni. Rengeteg lehetőség van a BTK-ban és még több a BTK hallgatóiban. Nem mondom, hogy ezek kiaknázatlanok, fogalmazzunk inkább úgy, hogy folyamatosan kerülnek kiaknázásra. Feladatomnak érzem azt, hogy támogassam azokat a kezdeményezéseknek, ötleteknek, amiket jónak és hasznosnak látok, hozzácsatolva ehhez a hallgatók érdekeit, véleményüket.
 
PB: Alelnökként mi pontosan a feladatod?
 
GB: Gazdasági ügyekkel és adminisztrációval foglalkozom, illetve igyekszem Petit segíteni, támogatni, legyen szó akármilyen feladatról. Emellett a hallgatói részről felmerülő problémákat a HÖK és ezen belül én is továbbítjuk az EHÖK vagy a kari vezetés felé, kvázi mi vagyunk a hallgatók szócsöve. Hál’ Istennek az elnökség egy egymást támogató, dinamikusan működő, nagyon jó csapat, így mindig van segítség, ha valamelyikünk elakad.
A fotót Kátai Dalma készítette. 
 
PB: Mekkora időbeli lekötöttséggel jár ez a tisztség?
 
GB: Most egy kicsit több időt igényel, hiszen szervezzük a gólyabált. A nyarunk is sűrű volt a gólyatábor miatt. Ez amúgy nem panaszkodás, mert iszonyatosan jó érzés volt, hogy az egész nyári munka abban a négy napban csúcsosodott ki. Előtte két héten keresztül minden éjszaka arra ébredtem, hogy vajon mit felejtettünk el. Szerencsére úgy tűnik, semmi fontosat, hiszen összességében pozitív visszajelzéseket kaptunk, ami nagy öröm. Általánosságban a munkaidő nagyon kötetlen. Jenei Dani, az elődöm mondta, hogy a munkaideje reggel nyolctól este nyolcig tart. Én ezt még ki tudnám tolni este tízig, hiszen ha bárki rám ír valamilyen szakmai kérdéssel, nagyon szívesen válaszolok neki akár késő este is. Ez számomra nem kényelmetlen.
 
PB: A hallgatói élet ennyi különböző frontján helytállni, azt hiszem, elég emberpróbáló feladat lehet (néha). Van olyan, hogy elfáradsz? Hogy lendülsz túl a mélypontokon?
 
GB: Nálam mindig nagyon váratlanul jönnek a holtpontok. Megjelenik egy probléma és hirtelen azt érzem, hogy egy leheletnyit mentálisan összetörök. Alapvetően iszonyatosan közösségi ember vagyok, így ha elfáradok, a barátaim azok, akik segítenek. Bármikor készek leülni beszélgetni velem egyet a koliban. Ha mélyponton vagyok, tényleg arra van szükségem, hogy olyan közegben legyek, ahol tudom, hogy szeretnek és elfogadnak. Ilyenkor tudok igazán feltöltődni.
 
PB: Mik a terveid a jövőre nézve? Milyen programokkal, kezdeményezésekkel szeretnéd segíteni a BTK hallgatóit a továbbiakban?
 
GB: Nagyon sok olyan dolog van, ami aktuálisan is fut. Szórakozás és szakmaiság tekintetében is egyre több olyan programot sikerül megszervezni, ami a hallgatók egyre szélesebb körének próbál kedvezni. Gondolok itt a Szenes bulik tematizálására, aztán a fórumokra, melyek keretében az egyébként nagyon is aktuális problémák megoldásába a hallgatókat is be tudjuk vonni. A TTK-val továbbra is jól működik a kooperáció, ezt bizonyítja a héten megrendezett Oktoberfest is. Ezen felül pedig büszke vagyok arra, hogy részese lehetek a tanárképzés néhány helyi szintű problémájának megoldásában, ami már országos szinten is szem előtt van. Örülök, hogy az alapvizsgával kapcsolatban sikerült elérni azt, hogy létrejött egy netes felület, amit a BTK hallgatói Neptun-kóddal el tudnak érni és így gyakorlófeladatokhoz férhetnek hozzá. Az általános cél pedig nyilván az, hogy olyan kapcsolatot sikerüljön kialakítani a hallgatókkal, hogy örömmel, bátran és bizalommal merjenek akár rám, akár a Hallgatói Önkormányzatra támaszkodni akármilyen kérdésük van.