Rabok legyünk, vagy szabadok? – az új felsőoktatási törvény börtönének rácsairól

 

A 2012/13-as tanévre felvételiző, leendő elsőéveseknek nem csak az egyetem, a kar és azon belül is a legszimpatikusabb szakok kiválasztása és sorrendbe állítása okozott nagy fejtörést még februárban. A hatályba lépett új felsőoktatási törvény több, sokak számára kedvezőtlen változtatásokat vont maga után. Közülük a két legfontosabb a keretszámok drasztikus csökkentésével jár kéz a kézben: a diákhitel 2.0 és a hallgatói szerződés.

Idén augusztustól a felsőoktatásban tanuló hallgatók a klasszikus, szabad felhasználású Diákhitel mellett a kötött Diákhitelt is igénybe vehetik, mely azonban csak képzésük költségének finanszírozására fordítható. Az idei államilag támogatott helyek alapos megmetszésével a támogatott képzésekbe be nem jutott hallgatók számára csak a részösztöndíjas, illetve az önköltséges képzések maradnak. Ebben az esetben a kérdés az, hogy ki engedheti meg magának, illetve családjának az önköltséges tanulást. Hiszen a két diákhitelt természetesen együtt is fel lehet venni, azonban tanulmányaink végeztével könnyen tetemes adósságot halmozhatunk fel az állammal szemben, igaz a jövedelemarányos törlesztéssel „ráérünk” egészen a 35. életévünk betöltéséig.

Sokan, akik az államilag támogatott képzésbe nem fértek be, érthetően ódzkodhatnak a hitelfelvételtől, emiatt akár nem is jelentkeznek a későbbiekben egyetemre, főiskolára, hanem itthon vagy inkább külföldön keresnek maguknak munkát. Legtöbben a szomszédos Ausztriát, Svájcot, Németországot, illetve Angliát választják.

A másik, legtöbbünket foglalkoztató változás egyértelműen az államilag támogatott képzésben való felvételhez csatolt hallgatói szerződés, mely a leendő hallgató és az állam nevében eljáró Oktatási Hivatal között köttetik meg. Az állam a hallgató képzésének költségeit állja, a másik félnek viszont ennek tükrében sokkal többet kell vállalnia. A röghöz kötés, mely tulajdonképpen kötelezi a hallgatót, hogy a diploma megszerzését követő húsz éven belül a képzése alatt elhasznált féléveinek dupláját magyar joghatóság alatt álló munkáltatónál dolgozza le, vagy vállalkozásba kezdjen.

Megkérdeztünk néhány, jelenleg a Bölcsészettudományi Karon tanuló elsőéves hallgatót, hogy mégis mit szólnak a hallgatói szerződéshez, azon belül is a röghöz kötéshez. Voltak olyanok, akik egész egyszerűen arra sem vették a fáradtságot, hogy kicsit részletesebben is átnézzék, vagy egyáltalán elolvassák a szerződést. Számukra inkább csak plusz papírmunkát jelentett, amit egy gyors aláírás után csak kötelező volt hozzácsatolni a regisztrációs nyomtatványokhoz. Azonban bármilyen meglepő, a legtöbb elsősnek nem volt különösebb problémája a szerződéssel. A röghöz kötés sem tántorította el őket a jelentkezéstől, hiszen sokan tökéletesen meg vannak elégedve a jelenlegi honi helyzettel. Annak tükrében főleg, hogy elvileg, amennyiben a hallgató a diploma kézhezvételétől számított öt hónapon belül nem talál vagy kap munkát, az állam köteles számára megfelelő állást biztosítani.

Míg a diákhitel felvétele szinte minden hallgató számára inkább kikerülendő, anyagilag sem túl pozitív lehetőségként marad fenn, a hallgatói szerződés megítélése egyénfüggő. Ezért különösen fontos, hogy átgondolják az egyetem és szak választásánál, hiszen az aláírásukkal nemcsak a későbbi munkavállalásuk feltételeit és helyét predesztinálják, hanem azt is, hogy tanulmányaik alatt már nem változtathatnak a tanult szakon, nem járhatnak át szabadon az egyetemi karok között. Legalább is, a szerződés szerint, komolyabb következmények nélkül biztosan nem.