Prevenció helyett szigor - pár szó az új drogtörvényről

A megannyi megszorító csomag, új adónem és felsőoktatási törvényreform mellett jóval kisebb hírverést kapott az új drogtörvény, melyről a Szociális Munka és Szociálpolitika Szaknapok első napján tartott előadást Dr. Szemelyácz János.

 

Nehéz kérdés előtt álltak a törvényhozók, azonban végül a drogokkal kapcsolatban is hasonló úton haladtak, mint ahogy azt már több esetben láthattuk, akár a felsőoktatási törvény ügyében. Nevezetesen, a társadalmi vita megvalósulása legjobb esetben is csak idézőjelesen érthető. A komoly kérdésekben a szakértők véleményére fittyet hányva hozták meg döntéseiket, melyek visszatérő motívuma a kiadások drasztikus csökkentése. Ha pedig nincs pénz prevencióra, marad az elrettentés, a kriminalizáció, a még nagyobb szigor és legvégső esetben a börtön.
 
Hogy ez célravezető-e, azt majd csak később fog kiderülni, mivel nincsenek olyan tanulmányok, melyek például előzetesbe került fiatalok életútját kísérnék végig. Kérdés, hogy valakinek az életére mi lesz pozitívabb hatással, ha gyógykezelésben részesülhet, vagy ha belepillanthat a fogdában az alvilág működésébe. A lényegnek annak kellene lennie, hogy a használók minél kevesebb ártalom elszenvedésével juthassanak túl azon az életszakaszukon, ahol illegális szerekhez nyúlnak – hiszen a függők száma igen alacsony, a füvesek körében 8%, de még a legnagyobb addiktív potenciállal bíró szer, a kokain esetében is csak 30%, a döntő többség tehát sohasem lesz függő, pusztán egy kanyart vesz az életük. Az, hogy a kanyar végül hova lyukad ki, az attól függ, hogy idő közben milyen hatások érik.
 
 
Persze ahhoz, hogy ilyen kérdéseket felvessünk, egy aktívabb párbeszéd kellene a drogokkal kapcsolatban. Magyarországon ragaszkodunk egy álszent kettős mércéhez, mely egyik oldalán az alkohol van, amit egyenesen ösztönöznek – hungaricumunk a pálinka, melyet már otthon is lehet főzni. A másik oldalon pedig az illegális szerek állnak, melyek lehet, hogy a politikusok szemében egész másak, de a fiataloknál nem feltétlen. Bármilyen drogról legyen szó, mindig van egy célja, amiért fogyasztják, legyen az a sikeresebb beilleszkedés, a gátlások kisebb-nagyobb mértékben való levetkőzése, a jobb memória vagy a jobb szex. 
 
Nehéz erről a kérdéskörről érdembeli vitát folytatni, pedig a fontossága a dizájner drogok előretörésével igencsak esedékes lenne. A dizájner drogok olyan szerek, melyek a számítógépen, kockás papíron születtek. Egy kémikus készít egy vegyületet, majd pár tesztalanyon kipróbálja. Ha jó, gyártani kezdik, ha nem, nem. Ezáltal senki sem tudja igazán, hogy mit vásárolnak, és milyen hosszú távú hatásai lesznek, ami a fogyasztók számára a legrosszabb eshetőség, hiszen így a kezelésük is roppant nehéz. Ám, mivel az összetételük napról napra változhat, betiltani sem lehet őket, hisz egy helyére két új jön, tehát legálisan is hozzáférhet bárki, aki akar.
 
Hozzájuk kapcsolódik az úgynevezett C lista, mely azokat a szereket tartalmazza, melyek forgalmazása tilos csak. Jellemzően olyan szerekről van szó, melyeknek nincs legális felhasználási módja, tehát nem készül belőle se fürdősó, se műtrágya. Ezeket egy évig a C listán tartják, mialatt károsságukat elemzik, majd vagy veszélytelennek nyilvánítják, vagy felkerül az A listára, azaz a tiltott szerek listájára, mint ahogy az legutóbb a mefedronnal is történt.
 
Jelenleg azonban úgy tűnik, nem a prevencióra és a párbeszédre fog a hangsúly kerülni. Érdemes észben tartani, hogy például az az ember, aki közintézményben vagy annak közvetlen közelében illegális drogot tart vagy fogyaszt, az 2-től 8 évig tartó szabadságvesztéssel is büntethető. A kollégium pedig közintézmény, hogy csak egy példát mondjunk. Tehát egy füves cigi a Szántó előtt akár a hallgató egyetemi pályafutásának a végét is jelentheti, ami tény és való, igencsak elrettentő.