Philip K. Dick: Timothy Archer lélekvándorlása

Az Agave kiadó méltán sikeres Philip K. Dick sorozata a nyár folyamán kiteljesedett a szerző életművének utolsó megjelenésével, így majd’ harminc évvel az eredeti kiadás után végre magyar nyelven is olvashatóvá vált Timothy Archer lélekvándorlása Pék Zoltán remek fordításában.

Az először 1982-ben megjelent írás sok szempontból eltér attól, amit akár a klasszikus, akár a kései dicki science fictiontől megszokhattunk. Leginkább amolyan hosszúra nyúlt szerzői jegyzetként illeszkedik a soha be nem fejezett VALIS trilógia képzeletbeli margójára. Elmélkedés, egy csipet alkotói hitvallás és nagyon sok nyers megmondás, prekogok, telepaták, totalitárius államok és titkos ügynökségeik nélkül.

Aki tehát kőkemény tudományos fantasztikus irodalmat vár galaktikus árulásokkal és hasonlókkal, az bizony ebben a könyvben csalódni fog. Ha mindenképpen el kellene helyeznem a regényt, akkor, azt hiszem, leginkább a spirituális-ezoterikus sci-fi címkéjét aggatnám rá.

„Ez az igazi művészet: A világ rémes. Ezért fizetjük a zeneszerzőket, a festőket és a nagy írókat, hogy elmondják ezt nekünk, azzal keresik a kenyerüket, hogy kiókumlálják ezt. Milyen bölcs meglátás. Milyen mélyre hatoló intelligencia. Egy patkány az esőcsatornában meg tudná mondani, ha képes lenne beszélni.”

A történet középpontjában Timothy Archer, az episzkopális egyház kaliforniai püspöke áll, akinek Krisztusba vetett hite fia és szeretője halála után megrendül. Az egykor nagy tiszteletnek örvendő püspök előbb az okkultizmus felé fordul válaszokat keresve, majd tisztségéről való lemondása után az Izraelben felfedezett Holt-tengeri tekercsek és egy Anokhi néven ismert csodagomba keresésére ered a júdeai sivatagba.

A regény ugyan megtörtént eseménysoron alapul, valamint a maréknyi központi karakternek is rendre megfeleltethetők a Dick életútja során felbukkanó személyek, ám a könyvet mindvégig narráló Angel Archer karaktere pusztán a fikció szüleménye. Timothy menyeként a sztoriba illesztett, egyértelműen magának az írónak megfeleltethető Angel mindamellett, hogy Dick pályafutásának első hihető női karaktere, kétségkívül a legizgalmasabb is. A berkley-i Kalifornia Egyetem irodalom szakán végzett lányka lemezbolti eladóként tengeti mindennapjait, túlképzettségből adódó frusztrációját napszaktól függetlenül hosszas marihuána szeánszokkal levezetve, melyek során Vergiliustól kezdve Dantén át Yeats-ig idéz és kommentál, hosszasan-búskomoran.

Ezekbe, a többnyire a hit problémakörét körbejáró gondolatmenetekbe Dick páratlan könnyedséggel fűzi bele saját véleményét, elvegyítve őket Angel Archer karakterének bölcsészes pszeudo-lázongásaival. Ebben hatalmas szerepe van annak, hogy szinte először történik meg Dick írói pályafutása során az, hogy a narrátor csak külső szemlélője azon eseményeknek, melyek során a (többnyire központi) karakter élete eltűnik a lefolyóban. Mivel már a történet hajnalán világossá válik, hogy a narrátoron kívül minden központi szereplő elhalálozik az utolsó oldalakra, így kicsit olyan érzést kelt a mű, mintha a szerző egy füves cigi melletti beszélgetésre invitálna a következő szavakkal: „Figyelj, ez fog történni, majd elmesélem hogyan, aztán beszélgetünk róla…”

A Timothy Archer lélekvándorlása egyértelműen az egyik legérettebb Dick mű. Letisztult, kerek, jól követhető, és nem utolsó sorban korrektül befejezett. Pont olyan, amilyennel egy ilyen életművet meg kell koronázni. Nyoma sincs a korábbi Dick művekből már oly megszokott csapongásnak, váratlan irányváltásnak, New Age-es közhelyeknek, biorizsának és ökomaszlagnak. Van helyettük viszont egy nagy adag bölcselkedés bűntudatról, kételyről, reményről egy skizofrén zseni tollából. Az biztos, hogy ha bele kívánunk látni Philip K. Dick elméjének zavaros világába, akkor ennél a könyvnél nem tudunk jobbat választani.