PENetráció – első nap

Annak ellenére, hogy az Zsolnay Negyedben már három napja épülnek a fesztivál különböző színpadai és ivós egységei, jómagam fél hatig egy tömbösített órán töltöttem az első nap nagy részét, és fél hatkor egyből berobbantam az alapozás első lépcsőfokára, mely a fesztiválhoz vezető út első és szükséges állomása. Lényegében egy ilyen félig józan élménybeszámolóra számíthattok tőlem, a PEN hősétől.

A Pécsi Egyetemi Napokat akár nevezhetjük a nyári szezon nyitó bulijának is, mivel nehezen találunk a tavasz közepén olyan grandiózus fesztivált, mint a PEN. Ennek megfelelően a felhozatal is elképesztő. Megtaláljuk a magyar popzene olyan konstanst neveit, mint a Wellhello, Halottpénz vagy Irie Maffia, de jelen vannak viszonylag ismeretlen, de annál királyabb együtteseket is, mint a Cloud 9+ vagy a Mongoose and the Magnet. Lényegében a popzene kedvelői mind találnak maguknak tetszetős zsánereket, de, aki semmit sem szeret és el akar merülni saját hipszter szenzibilitásaiban, az se búsuljon, mert a fesztivált körbelengő hangulat és a közeg nem hagynak más választást, mint hogy jól érezze magát az ember.

Az első nap konkrétan pazarlásnak éreztem, hogy olyan nagy neveket, és jó együttesket, mint a Maffia vagy a Margaret Island ilyen korai időpontra osztottak be, minimális mennyiségű közönségnek. Viszont az is igaz, hogy valakiknek el kellett kezdeniük a fesztivált, és náluk erősebb kezdést nem nagyon tudtam volna elképzelni. Meghatározták a  hangulatot, azaz egy laza, nyugodt, a problémákat levetkőző, ZH-kat elfelejtő, prezentációkat elhagyó három napra invitáltak minket a magyar popzene krémje.

Mivel a korai koncerteket ellógtam, az első nagy, és igazi „megmérettetés” a Brains tombolda jelentette. Meg kell valljam, akárhányszor hallom a srácokat élőben, mindig elfelejtem az összes negatív gondolatot, amit az aktuális új számukkal kapcsolatban érzek. Egy igazi ugrálós, feszültség levezetős, Superhero üvöltős koncertről volt szó, amit csak az tudott beárnyékolni, hogy rengeteg plüss szobában nevelkedett porcelángyerek vette a társaságot körül, akik egy kis pogotól vagy megsértődtek, vagy egyből kiakarták ütni az összes fogainkat. Brains megint egy hatalmas partit nyomott, bár a tavalyi PEN-en jóval ütősebb bulit csináltak a srácok, több közönségkedvenc szám hangzott el, most viszont több, az albumok mélyén rejtőző kincset hallhattunk.

Az éjszaka második állomása a Ska-Pécs volt, akiket már nagyon hosszú ideje nem hallottam. A ska az egyik kedvenc műfajom, hiszen nagyon kevés másik olyan van, ami képes eszméletlen mennyiségű keserűséget, szomorúságot és iróniát, ilyen vidáman kifejezni. A Ska-Pécs pedig talán az egyik legismertebb ska banda, a Ska-P számait játszották el, saját alkotásukkal egybefűzve. A pár talán a legjobb jelző a koncertjükre, mivel amilyen gyorsan felálltak, olyan gyorsan távoztak is a színpadról, hiába ordítottuk, hogy vissza, vagy Tio Sam, hatástalan volt. Ez egy elég nagy csalódás volt a srácoktól vagy jobban mondva a szervezéstől, alig játszottak háromnegyed órát, hiába akartunk volna még ugrálni és énekelni. Szomorúságunkat kénytelenek voltunk alkohollal csillapítani egészen fél háromig, amikor becsatlakoztunk a napot levezető Andro „diszkójához”, ahol kiugráltuk és kitáncoltuk magunkból az összes csalódást, és a napot pozitív élményekkel zártuk.

Az első nap egy tökéletes intro volt az évszak egyik legnagyobb eseményéhez, abban biztos vagyok, hogy az elkövetkező napokban még nagyobb veretésekre, és bulizásokra számíthatunk, már csak azért is, mert számomra olyan kedves együttesek és DJ-k fognak fellépni, mint PASO, Tesco Disco vagy Cloud 9+. A fesztivál tempója innentől kezdve csak gyorsulni fog, és nincs más választásom, mint tartani vele a tempót.