Pálinka, pálinka, briós, pálinka

Az RTL legújabb szituációs komédiája, A mi kis falunk című sorozat hatalmas sikert aratott az országban. Az első részéért több mint egymillió néző kapcsolt a csatornára, és azóta is sok szívet megmelenget, köztük az enyémet is.
 
Mindig is távolságtartó voltam a magyar filmekkel és sorozatokkal szemben, soha nem tekintettem rájuk úgy, mint amiken képes lennék szórakozni. Persze volt egy-két kivétel: az HBO Terápiáját pszichológushallgatóként szívesen néztem, mert hitelesen mutatja be, hogyan folyik egy kezelés a pszichológusrendelő ajtai mögött. Az HBO egy másik magyar sorozatát, az Aranyéletet is követtem egy darabig, és nem tudok semmi rosszat mondani rá, nagyon igényesen volt kivitelezve, és tetszett, de a hangulata és a története sosem ragadott meg igazán. Aztán egyik hétvégén apukám leültetett a tévé elé, hogy van egy új sorozat, ami mennyire jó, és nézzem meg. Úgy is tettem, és azóta is nagy  szerelem dúl bennem A mi kis falunk iránt.
A sorozat egy kitalált falu, Pajkaszeg mindennapjait mutatja be, egy sor sztereotopikus falusi karakterrel. Él itt lusta, körmönfont, uniós pénzeket pazarló polgármester, fiatal pap, aki egy fitneszteremben kénytelen miséket tartani, a keménykezű, eszes kocsmárosnő, kétbalkezes, szerencsétlen rendőr biciklivel, (állat)orvos, aki a lakókat alkohollal gyógyítja, az együgyű Laci, és az egyszerű, iszákos háttértömeg. Folyik a bor és a pálinka, zabálják a brióst, és gulyással veszik meg a szavazókat.
 
A karakterek felépítése nem túl bonyolult, egy-két jellemvonás mentén működnek és lépnek interakcióba egymással, és ez épp elég ahhoz, hogy könnyed, esti szórakozásban legyen részünk. Az egyetlen, amit hiányoltam e tekintetben, az a karakterfejlődés. Minden szereplőnek vannak céljai és vágyai, például Erika férjhez akar menni végre Gyurihoz, Lali, a pap, pedig el szeretné hagyni ezt az Isten háta mögötti falut, mégis egy évadon keresztül nem történt semmi, ami a személyes történetükben előre- vagy hátralépésnek számítana. A sorozat szerkezete egy epizód = egy történet (bár nagyon szívesen néztem volna a polgármester választást egy évadon keresztül, kicsit J.K. Rowling Átmeneti üresedését juttatta eszembe az első rész), így nem annyira zavaró a jellemfejlődés hiánya, de remélem, a további évadok során sikerülni fog a készítőknek egy némiképp nagyobb történetet a tévéképernyőre vinni.
 
Nincs hiány a társadalomkritikából sem, humorba burkolva tálalják elénk azokat a momentumokat, amiken a való életben a fejünket fognánk bosszankodva, ám itt csak jólesően nevetünk, amikor rájuk ismerünk. De a társadalomkritika megmarad csupán megjegyzés, rávilágítás szintjén. Rámutattak, hogy egy nőt Pajkaszegen soha nem választanák meg polgármesternek, és vártam volna a fordulatot, hogy de, mégis. Nevetséges, mennyire paranoiás és rasszista az egész falu egy egyszerű török kamionos irányában, ám végül kiderül, nem is olyan alaptalanul. Vártam volna, hogy a sorozat nemcsak, hogy rámutat ezekre a társadalmi hibákra, hanem példát is mutat majd, hogyan is lehetne jobb. Bár igaz, hogy egy ilyen könnyű, kedves kis szitkomtól, mint ez, nem kell elvárni, hogy (ki)okítsa a nézőközönségét. 
 
Ám véleményem szerint mindezekkel együtt is egy rendkívül élvezetes sorozat, fülbemászó zenével, ismerős tájjal és helyszínnel, erős szereplőgárdával, egyedi hangulattal, és sok humorral megfűszerezve (bár elég sok testi poénnal, ami nem mindenkinek tudja elnyerni a tetszését). Már most várom a második évadot, mert A mi kis falunkból nyolc rész nem volt elég számomra, és addig is, tanulva a hibámból, több magyar alkotásnak is esélyt fogok adni.