"Otthon nem hallgatok zenét" – interjú a Szenes klub motorjaival

A bölcsész szívek egyszerre dobbannak, ha az egyetemi körökben egyedülálló Szenes Klub kerül szóba, mely az elmúlt közel negyven évben az épület funkcionális széntárolójából sikeresen változott át a hallgatók szeretett búvóhelyévé. Pécs két legmeghatározóbb könnyűzenei importcikke, a 30Y és a Kispál és a Borz is innen indult – nem csoda, hogy az itt dolgozók családias csapata különösen büszke arra, hogy valamilyen formában részt vehet a klub működtetésében. Bokor ’BZ’ Zoltánnal és Schmidt ’Csillag’ Attilával a Szenes ellenállhatatlan bájáról, fesztiválszervezésről és a csendes pihenőről beszélgettünk.

PécsiBölcsész: Kevesen tudják, hogy kerültetek ennyire bensőséges viszonyba egy széntárolóval. Miként szippantott titeket magába a klub?

Csillag: 1997-ben nyertem felvételt a PTE-re, és pont ekkor, egy nagyobb felújítás után nyitott ki újra a Szenes. Anno még a C épület volt az egyetemi kollégium, és az egész helynek olyan igazi campus jellege volt. Minden egy helyen volt, kisbolttal, mindennel. Gyakorlatilag itt leélhettél úgy laza öt évet, hogy ki se kellett tenned a lábad az Ifjúság útja 6.-ból. Ennek az életérzésnek pedig nagyon fontos eleme volt a Szenes klub. Olyan négy-öt évig teljesen önkéntes alapon dolgozott mindenki, anyagi támogatás nélkül, hiszen akkor még nem a HÖK-ök üzemeltették, hanem az itt dolgozó hallgatók.

BZ: Én két évvel később kerültem a BTK-ra. Már a gólyatáborban megragadott az akkori Szenes brigád. Nagyon sokáig a klub plakátoló fiúja voltam, vagy ha kellet, takarítottam. Kicsit később újra bezárták a klubot, de így is itt maradtunk néhányan. Viszonylag sok fiatal keresett meg minket azzal, hogy hallottak a Szenesről, esetleg még buliztak is itt régebben, és szerették volna, hogy újra kinyissunk. Volt az akkori csapatban annyi erő, hogy valóban elkezdtünk tenni érte, és ugyan a karok dékánjai elég komoly feltételeket szabtak meg, mi mindegyiknek megfeleltünk.

PB: Az eredeti állapotához képest milyen változásokon esett át a Szenes?

BZ: Szinte majdnem mindent, ami igazán meghatározta a klub hangulatát, külalakját, még Csillagék szereztek, festettek, fúrtak fel a falakra. Azóta ezt a kialakítást próbáljuk megőrizni, igyekszünk hűek maradni a régi dolgokhoz.

Cs: Régen a klub valóban az egyetem széntárolójaként üzemelt a gázfűtés bevezetéséig, így meglehetősen sajátos adottságokkal rendelkezik. A legrosszabb ezek közül, hogy nincsenek ablakok, ergo rossz a szellőzés – elég csak bejönni egy buli utáni kedd reggel. A BTK és TTK HÖK mégis látott benne potenciált, és beszálltak a hely üzemeltetőiként, mivel tudták, hogy az emberek szívesen járnak ide napközben és a bulikra is egyaránt. Most már ők foglalkoznak a hivatalos ügyek intézésével is, illetve sokat segítenek a dékánokkal való kapcsolattartásban és kommunikációban, engedélyek beszerzésében.

PB: Régóta terveztek már egy nagyobb felújítást. Mikorra várhatóak a munkálatok, illetve milyen változásokkal fog ez járni?

Cs: Szerintem a legoptimálisabb az lenne, ha a komolyabb munkálatokat decemberben, a vizsgaidőszak kezdete után egy-két héttel letudnánk. Lehetséges, hogy az őszi szünetben is dolgozunk rajta egy keveset. Igazából az a lényeg, hogy ez a hallgatókat minimálisan se korlátozza a klub látogatásában. A világítás az egyik gyenge pont, évente 30-40 izzót cserélünk ki, mivel az esti bulik alatt a zene rázza a rácsot, amin a lámpák is helyet kapnak. Egyszerűen ez nem tesz jót nekik, arról nem is beszélve, hogy rettentő gazdaságtalan. Elsődlegesen ennek állnánk neki először, és a szellőzés alapvető problémáit szeretnénk a továbbiakban megoldani.

BZ: Mindenki, aki az egyetemen dolgozik, tudja, hogy elég hosszú idő az, amíg egy nagyobb átalakítást végig lehet vinni, ami jó a hallgatóknak, jó nekünk, és persze amihez az egyetem is hozzájárul. A tervek már megvannak arról, hogy pontosan mit és hogyan szeretnénk, bár nem volt ez egyszerű eset. Folyamatosan konzultáltunk egy belsőépítésszel, akinek voltak jó ötletei, csak mondjuk nem szokott ide járni, így nem fűzik érzelmek a klubhoz, ami valahol jó, mert objektív tud maradni. Itt vagyunk azonban mi, akiknek elég komoly kötődése van a klubhoz, így sok dologban nehezen tudtunk közös nevezőre jutni. A lényeg mindenképpen az, hogy aki bejön ide akár bulizni, akár tanulni, vagy épp az órák között csak beszélgetni, az jobban érezze magát, és egy otthonosabb közösségi térben tölthesse el a szabadidejét.

PB: Idén milyen programok csábíthatják be a diákokat az alagútba?

Cs: Természetesen ebben az évben is lesznek hétfő esti Szenes partik. Ezeken a rendezvényeken kívül pedig a nálunk megtartott szakestekhez is párosítunk egy-egy tematikus bulit. Sajnos az élőzene viszont kihalt a klubból. Mindenki tudja, hogy más rendezvényeinken, fesztiváljainkon az élőzene az, amit preferálunk. A Szenes háromszáz fős befogadóképességgel rendelkezik, és ezért éppen nem éri meg. Hiába hívunk amatőr bandákat, a járulékos költségek – a világítástól elkezdve a ruhatáros fizetéséig – megegyeznek, mondjuk egy Heaven Street Seven koncertével.

Fontos, hogy az anime vetítések ebben a félévben nem csütörtökön, hanem kedden lesznek megtartva, délután klip- és sorozatvetítésekkel kiegészítve. A Szenes Filmklub is beindul, október közepétől szerdánként 18 órától várjuk az érdeklődőket, a grafológiai szaktanácsadás pedig ismét pénteken lesz látogatható.

BZ: A bulikon igyekszünk kedvezményeket biztosítani a hallgatóknak, mivel ma már mindenki komolyan megfontolja azt, hogy mire költ, és inkább mire nem. Ebben a kérdésben szerintünk a kevesebb néha több, ezért döntöttünk úgy, hogy csökkentjük a bulik számát. Probléma ma már az is, hogy a Szenes mindig egy alterosabb, rockosabb hely volt, olyan zenekarok indultak innen, mint a Kispál vagy a 30Y. Az elektronikus zene térhódításával viszont egyre nehezebb egy ilyen jellegű helyre becsalogatni az embereket. Ezért is hívunk, amikor lehet, olyan első kategóriás DJ-ket, akik az alter-pop-rock vonalban és a modernebb elektronikus zenében is otthonosan mozognak. Ettől is komoly változásokat várunk.

PB: A klub vezetése mellett különböző fesztiválok szervezésében és lebonyolításában is közreműködtök, nem is beszélve a fél éve újjászületett Urániáról. Mesélnétek a nyaratokról?

CS: Mindkét fesztiválunk (Fishing on Orfű, Rockmaraton – a szerk) sikeres volt, komolyabb problémák nélkül. Ezeket még mindig egy baráti társaság csinálja, épp ezért is érzi inkább magáénak az ember, mint például a Szigetet. Ezeken nemcsak a pénzért tesznek a fesztiválért a dolgozók, hanem mert szeretik ezt az egészet.

BZ: Az Uránia koncepciójában pedig megvalósíthatjuk azt, amit a Szenesnél nem lehet. Szeptember végétől rendszeresen szervezünk élőzenei koncerteket. Meglátjuk, hogy ez gazdaságilag miként fog alakulni. Az egyértelmű, hogy nem nagyon működik a csak koncert vagy csak disco koncepció, valami pluszt is oda kell tenni. A filmvetítések is beindulnak szép lassan, a ZEN egyik kurzusához kapcsolódóan lesz filmklub havonta egy alkalommal, amelyekhez az előadások is kapcsolódnak majd.

PB: Szabadidőtökben mivel foglalkoztok szívesen?

BZ: Körülbelül kétévente van időnk nyaralni egy hetet, azt is együtt. Második világháborús tankokkal fotózkodunk, meg ilyenek.

CS: Sokan voltak a csapatból, akik később külföldre mentek dolgozni. Őket egy idő után random felhívjuk, hogy figyelj már, nincs véletlenül egy üres szobád? Így voltunk idén is Belgiumban. Amikor pedig otthon vagyok, nem hallgatok zenét.