Ostor és plüssmaci

Szabó Bianka mesélt célkitűzéseiről és az előtte álló, számára még újdonságnak számító PécsiBölcsész-főszerkesztői munkakör kihívásairól, amit egyszerűen így foglalt össze: „Nagyjából olyan, amilyennek vártam, bár van benne pár meglepetés.” Emellett számos remek programlehetőségről, valamint az EHÖK Magazin és a PB közti kooperációról is beszélt.

 

PécsiBölcsész: Hogyan kerültél Pécsre? Milyen a kapcsolatod a várossal?

Szabó Bianka: Harmadik éve tanulok Pécsen, de nem innen származom, hanem Kaposvár mellől, egy pici faluból, Taranyból. Mindenképpen ide szerettem volna jönni egyetemre. Pest nagyon vonzó számomra kulturális szempontból, de nem szeretnék ott élni. Pécs közel is volt, élhetőnek is tartottam.

A BTK-nak meg az egész városnak megvolt a maga varázsa, amit máshol nem igazán találtam meg.

Gondoljunk csak arra, a belvárosban mennyi kor és stílus koncentrálódik meglepően kis helyen. Aztán ott van a meghatározó pécsi zenei élet, nem mellesleg van az egyetemnek egy saját színháza is. Eggyel több ok arra, hogy szeressem ezt a közeget.

 

PB: Milyen közéleti és szervezői tevékenységet folytattál eddig?

Sz.B.: Mindig is szerettem volna bekapcsolódni a hallgatói életbe. Bár ezt sosem tettem olyan aktív módon, mint most. Amit a legszívesebben csináltam, az az újságírás volt.

Egy barátnőm, Kornélia rángatott el az akkori PB-toborzóra. Aztán a végén szerelmes lettem a dologba.

Túl sok ötletem volt, Adél, előző főszerkesztőnk gyakran mondta is, hogy ez szuper, de a PB mégsem Szabó Bianka blogja, szóval nem lehet ilyen szinten tolni. Akkor kezdtem el keresni más platformokat az írásra. Csatlakoztam az UnivPécs és az EHÖK 1367 Magazin szerkesztőségéhez is.

Aztán volt egy tárgyam, melynek teljesítéseként ötven órát kellett önkénteskedni. Én ezt az Élmény Tár Tanodában csináltam, végül ott ragadtam.

Bár mostanában sajnos csak ritkán tudok menni, a gyerekekkel való közös tanulást nagyon élvezem. Emellett mivel angol-biológia szakos tanárnak tanulok, szoktam hallgatótársaimnak segíteni nyelvvizsgára, érettségire való felkészülésben.

 

PB: Ezelőtt milyen szerepet töltöttél be a PB életében?

Sz.B.: Három éve kezdtem el itt írni, eleinte csak erre koncentráltam, érdekelt még a fotózás, de végül arra nem jelentkeztem. Az elmúlt félévben lettem olvasólektor, Rohály Sárival együtt korrektúráztuk a magazint. Most pedig itt ez az új munkakör.

 

 

Fotó: Illés Emma

 

PB: Hogy érzed magad jelenleg a főszerkesztői szerepben?

Sz.B.: Remekül, baromi izgalmas. Nagyjából olyan, amilyennek vártam, bár van benne pár meglepetés.

Ilyen például, hogy exponenciálisan növekszik a Messenger-üzeneteim és a megoldandó feladataim száma, de egyelőre még inspirálnak a rövid határidők.

Nem feltétlen számítottam rá, hogy főszerkesztő leszek. Nagyon kényelmes volt számomra a korábban felvázolt írói szerep: bombáztam Adélt az ötleteimmel, ő pedig nagyon jól tudta keretezni a munkámat és mindig szólt, ha sok vagyok. Csomót gondolkodtam, hogy vállaljam-e a főszerkesztőséget, de főként a pozitív visszajelzéseknek hála, belevágtam.

 

PB: Jár olyan feladattal ez a szerepkör, amitől esetleg tartasz?

Sz.B.: A lektorálástól, hogy úgy javítsam a szövegeket, hogy ne változtassam meg őket lényegileg, csak konstruktív ötleteket adjak, hogy minőségi javulást érjünk el. Sokáig voltam a PB-ben író, így néha attól tartok, hogy írói szemmel korrigálom a cikkeket. Ez talán egy olyan nehézség, amire nem feltétlenül számítottam. Sokat szoktam emiatt magammal fejben bokszolni egy-egy korrektúrázás közben.

 

PB: Azoknak a kedvért, akik esetleg lemaradtak volna a bemutatkozódról: mik a célkitűzéseid?

Sz.B.: Én egy nagyon előnyös helyzetből indulok, mert az előttem munkálkodó főszerkesztők egy stabil szerkesztőséget hagytak rám, amire jól lehet építeni.

Ezt a kiinduló állapotot szeretném megtartani apró frissítésekkel, korszerűsítésekkel, például szeretnék kiadókkal, még több pécsi szervezettel együttműködést kialakítani.

Egy másik programpontom az Ismerjük meg egymást!. Itt konkrétan a karon belüli arcok, tanárok és hallgatók bemutatására lenne lehetőség. Szeretném a szerkesztőséget csapattá kovácsolni, illetve szakmai workshopokkal segíteni a fejlődésünket. Szívügyem az angol nyelvű PB is. Egyre több külföldi hallgató van a BTK-n és alapvetően az egyetemen, ezért fontosnak tartom, hogy számukra is legyenek tartalmaink. Vonjuk be őket is a BTK életébe. Célom még a PécsiBölcsész Kerekasztal újraindítása. Ez egy főként közéleti témákat érintő nyilvános beszélgetéssorozat volt korábban, a témában kompetens beszélgetőpartnerekkel.  

Hosszú kihagyás után ebben a félévben meg fog valósulni egy újabb ilyen rendezvény, március 25-én 16.00-kor a Szenesben.

Ez ugyan nem egy klasszikus kerekasztal lesz, mivel egy emberrel, Kemény Gabriellával fogunk beszélgetni. Gabi egyébként költő, dalszerző és kommunikációs szakember is, így bizonyára sokat tud majd mesélni kreatív írásról meg önkifejezésről általában. A rendezvény kísérőprogramjaként pedig szervezünk fotósaink és grafikusaink munkáiból egy mini kiállítást is, ez szintén a Szenesben lesz. Minden érdeklődőt szeretettel várunk.

 

PB: Mesélnél az EHÖK Magazinnal való kooperációról?

Sz.B.:  Mi szerkesztjük a mostani félévben a lapot, a printet és az online felületet is. Két  nyomtatott magazinunk lesz és hetente négy online cikk, ebből három magyar és egy angol nyelvű.

Nagyon örülök, hogy felkérték a PB-t az EHÖK Magazin újragondolására, mert ezek szerint mások is úgy látják, hogy jól működő csapat vagyunk.

Nyilván nem az a cél, hogy egy második PécsiBölcsészt csináljunk az EHÖK-ből. Fontos, hogy olyan írások szerepeljenek a magazinban, melyek minden egyetemista számára érdekesek.

 

PB: Tervezel rendszeres rovatokat létrehozni akár a PB-ben, akár az EHÖK Magazinban?

Sz.B.: Jelenleg két kategóriában szoktuk a tartalmakat feltölteni a pecsibolcsesz.hu-ra. Az egyik az Agyreszelék, a másik a Köztünk szólva. Az utóbbihoz közérdekű témák, interjúk, a BTK-hoz szorosan kötődő tartalmak, míg az elsőhöz minden más kapcsolódik, például könyv- és filmajánlók, kritikák és beszámolók. Amíg nem készül el az új összkari weboldal, addig ezzel a kettővel dolgozunk. Jövő őszig nem tervezünk komolyabb arculatváltást egyik magazinnál sem

 

PB: Lesz szépirodalom a BTK kari lapjában?

Sz.B.:  Egyértelműen. Makk Flórának és Jónás Dániel Józsefnek, a mi JDJ-nknek már eddig is remek novellákat köszönhettünk, a népszerűségre való tekintettel pedig a jövőben is számítunk az alkotásaikra.

 

PB: Milyennek kell lennie egy főszerkesztőnek?

Sz.B.: Nem tudom. Kitöltettem egy kérdőívet a szerkesztőséggel, amiben ezt is megkérdeztem. Nagyon érdekes vélemények születtek.

Ezeket ki is nyomtattam és kitűztem az asztalom fölé, hogy mindig lássam, hogy a csapatom mit vár tőlem.

Különösen tetszett például a te nézőpontod. Annyit írtál, hogy „ostor és plüssmaci”. Először ezen percekig röhögtem, aztán rájöttem, hogy  tök jól összefoglalja a lényeget. Egy főszerkesztőnél legyen mindig ostor, azaz tartassa be a határidőket, fogalmazzon meg, ha kell, éles kritikát és ösztönözzön munkára. De azért kell az a plüssmaci is, ami azt szimbolizálja, hogy mindig törődik a tagokkal, segít ahol tud és csapatot épít. Mindkettő kell ahhoz, hogy a szerkesztőség egy barátságos, ugyanakkor inspiratív és eredményes alkotóközösség legyen.