„Olyan munkát végzek, amit élvezek is” – interjú Kirizs Nikivel

Kirizs Niki harmadéves hallgató január 8-án vette át Schmidt Reni helyét mint újdonsült tanulmányi referens. Már gimnáziumi évei alatt is tudta, hogy a nyelvekkel szeretne foglalkozni, és nem volt kérdés számára, hogy Pécsett fogja folytatni a tanulmányait. A HÖK-ös feladatok mellett a HÖOK Mentorprogram és egyéb közéleti tevékenységek kapcsán is találkozhatunk a nevével. Vele beszélgettem többek közt a munkájáról, mentori teendőiről, motiváltságáról, illetve az előtte álló célokról.

 

PécsiBölcsész: Te váltottad Schmidt Renit a tanulmányi referensi poszton. Mivel foglalkoztál, mielőtt bekerültél a HÖK elnökségébe?

Kirizs Niki: Az első egyetemi évemben még nem csináltam olyan sok mindent közéleti ügyekben, viszont a szakomon én voltam az, aki folyamatosan tartotta a kapcsolatot a titkársággal, valamint segítettem a szaktársaimnak megoldani a felmerülő problémákat. Másodévesként kezdtem el szervezkedni, de elsősorban a HÖOK Mentorprogram keretein belül. Először is igyekeztem a mentoráltjaimnak kerekasztal-beszélgetéseket rendezni különféle témákban, mint például a tantárgyfelvétel, a vizsgaidőszak, vagy az ösztöndíj-lehetőségek.

Májusban úgy döntöttem, jelentkezem szakos képviselőnek, mert már addig is azt csináltam, amit egy megbízottnak kell, csak nem szervezett keretek között.

Azóta tevékenykedem ebben a minőségemben.

 

PB: Hogyan kell elképzelni a tanulmányi referens munkáját?

K.N.: Őszintén szólva, ez a pozíció teljesen új számomra, még ismerkedem vele. A hallgatók érdekeit képviselem, továbbítom problémáikat a megfelelő fórumokra, akár szabályzatokat is segítségül hívva. Ezen felül tagja vagyok az OMHV Bizottságnak, mely az oktatók értékelését felügyeli, szervezi és kezeli. A Tanárképző Központ Tanácsában is részt veszek, szintén Schmidt Reni helyét betöltve. A Kari Tanácsban, ahol a BTK működését érintő kérdések kapcsán szoktak dönteni, a HÖK egyik delegáltjaként vagyok jelen.

Szeretek minél több bizottságnak tagja lenni, mert így látom át legszélesebben a különféle tanulmányi ügyeket, teendőket.

Ha például rendszerszintű probléma merül fel, akkor ezt több helyen is tudom jelezni, mint ahogy most a tárgyfelvétel során is tettem.

 

PB: Ebből adódóan sokat kommunikálsz a hallgatókkal. Lényegében ki lehet jelenteni azt, hogy te vagy az egyik kapocs a hallgatók és a HÖK között?

K.N.: Így van. Engem bármikor meg lehet találni, a hallgatók, szakos képviselők tudják az elérhetőségemet. Van olyan probléma, ami hozzám fut be és azt megbeszélem a küldöttekkel. Kikérem a tanácsaikat, ötleteiket, hogy ők mit látnak jónak, segítséget kérek tőlük az oktatókkal való kapcsolattartásban.

 

Fotó: Illés Emma

 

PB: Látni lehet rajtad az eltökéltséget. Mi az, ami ösztönöz a munkád során?

K.N.: Amióta az eszemet tudom, szeretnék másoknak segíteni. Természetesnek vettem, ha a hallgatók érdeklődtek nálam mondjuk a tanulmányi ügyeikkel kapcsolatban. Ha nem is minden esetben sikerült megoldást találni, igyekeztem a megfelelő opciót nyújtani.

Nem szeretem azt, ha valamire nem tudok válaszolni, éppen ezért mindennek alaposan utánanézek.

Azért is akarok tanár lenni, mert szeretném a diákjaim életét egyszerűbbé tenni azáltal, hogy bármilyen felmerülő kérdésben igyekszem segítséget nyújtani. Ez az, ami tanulmányi referensként is motivál engem: minél több hallgatói problémát a lehető leggyorsabban, leggördülékenyebben megoldani.

 

PB: Hol lehet veled találkozni még a hivatalos elfoglaltságaidon túl?

K.N.: Igazából az életemet egy hármasban élem: a BTK főépületében, a Rókus utcai intézményben, valamint a Jakabhegyi Kollégiumban. Különféle fórumokon is részt szoktam venni, a DC-ben is megtaláltok nyitvatartási időben, az összes HÖOK vagy a Mentorprogram által szervezett eseményen is elérhető vagyok. Minden egyetemi hallgatói rendezvényen igyekszem megjelenni. Szeretek minél több emberrel találkozni, erre ad lehetőséget többek között a nyílt nap is. Ezek mellett van egy alkalmi munkahelyem is.

 

PB: Rengeteg mindenben veszel részt. Volt már olyan pillanat, amikor úgy érezted, hogy mindez túl sok számodra?

K.N.: Ebben a félévben a vizsgaidőszak során kezdtem úgy érezni, hogy túl nagy terhet helyeztem a saját vállamra. Át kellett gondolnom egy picit az időbeosztásom, de megtaláltam a motivációt. Úgy vélem, olyan munkát végzek, amit élvezek is. Ezt össze lehet egyeztetni a tanulással, de sokszor nehéz.

 

PB: Említetted, hogy tagja vagy a HÖOK Mentorprogramnak. Milyen lehetőségeket nyújt a program?

K.N.: A Mentorprogram célja a frissen bekerült gólyák támogatása, hogy első évükben ne morzsolódjanak le az egyetemről. A hátrányos helyzetű hallgatók már a felvételi eljárás során jelentkezhetnek, a nem hátrányos helyzetűeknek pedig augusztus-szeptember környékén a pótjelentkezési időszakban van erre lehetőségük. Ezután osztják be őket egy mentorhoz a félév kezdete előtt. Én is így kerültem be a programba annak idején. Segítséget kaptam a beiratkozáshoz, a tárgyfelvételhez, valamint az ösztöndíjak megpályázásához. Számomra igazán hasznos volt, ennek köszönhetően könnyebb volt beleszokni az egyetem körforgásába.

Ha bármi problémám volt, nyugodtan fordulhattam a mentoromhoz, aki mindig mindenben tudott segíteni.

Általában olyan mentort kap a frissen bekerült hallgató, aki ugyanazon a szakon tanul, mint ő. Két félévig tart a program, de így is rengeteg élményt kínál, amit nem érdemes kihagyni. Arról nem is beszélve, hogy lehetőségek tárházát nyitja ki azok számára, akik például nem tudtak részt venni a gólyatáborban. Többek között szabadidős programokat biztosít, melyek a csapatban való gondolkodást, új barátságok kialakulását segítik elő. Közös kirándulásokon veszünk részt, olyan helyekre is eljuthatunk, ahova eddig még nem volt lehetőségünk.

 

PB: Mit gondolsz, a mentoráltak milyen mértékben használják ki a program kínálta lehetőségeket?

K.N.: Abszolút azt vettem észre, hogy az ebben rejlő potenciálok kihasználatlanok. A Mentorprogram tagjaként mint mentorált, majd mentor, szembesültem azzal, hogy a hallgatók nem olyan aktívak.

A Mentorprogramról tudni kell, hogy nem csak tanulmányi ügyekben ad segítséget, hanem a szervezők közösségi rendezvényeket is lebonyolítanak.

A vezetőség és mi, mentorok is látjuk, hogy a hallgatók egész egyszerűen megfoghatatlanok, nem érdeklődnek a Mentorprogram iránt. Igyekszünk az ő igényeiknek is megfelelni, de így sem tudtunk semmiféle áttörést elérni annak érdekében, hogy minél többen éljenek ezzel a lehetőséggel. Át kell gondolnunk, hogy mi lehet a baj. Amikor mentorált voltam, tízen voltunk egy mentorhoz rendelve, közülük én és az egyik társam voltunk azok, akik komolyan vettük ezt az egészet, eljártunk a program rendezvényeire. Ezen idő alatt nagyon jó kapcsolatot alakítottam ki a mentorommal, aki azóta is a kollégiumi blokktársam. Mentorálttársammal pedig nagyon jó barátok vagyunk. Azokkal is jó viszonyt ápolok, akiknek tavaly még én egyengettem az útját. Ez is tökéletesen bizonyítja azt, hogy a HÖOK Mentorprogram révén nagyon jó kapcsolatokat lehet kiépíteni.

 

PB: Milyen terveid, céljaid vannak a jövőre nézve?

K.N.: Tanulmányi referensként elsősorban a hallgatóknak való segítségnyújtás a legfontosabb, s mindezt zökkenőmentesen szeretném végezni (mint ahogy a tárgyfelvétel alkalmával). Az is fontos számomra, hogy megszerezzem a diplomát, lehetőleg minél rövidebb idő alatt. Mindenképp Pécsett és annak környékén képzelem el a jövőmet, a tanárság mellett a coaching is nagyon érdekel.