Nyári emésztenivalók a mozivásznon – 2017 eddigi legérdekesebb magyar művészfilmjei

Az idei tavasz, majd a nyár beköszöntével nem csak a jó időnek, hanem új magyar művészfilmeknek is örvendezhetnek a lelkes rajongók. Meghökkentő témák, újszerű látásmódok és a régi, igazán mély és igazán emberi kérdések fémjelzik az egészen friss, ám máris nemzetközi sikernek örvendő alkotásokat. Rövid beszámolómban igyekszem a legérdekesebb művekre kitérni, melyeket – szégyen, nem szégyen – csak a napokban volt szerencsém megtekinteni.
 
1945 – Mi történik, ha megszólal a lelkiismeret?
 
Török Ferenc rendező április végén bemutatott filmje a 2017-es Berlinale Panoráma programjában a közönségdíj harmadik helyezését érte el, emellett egy zsidó filmfesztiválon is rangos elismerést kapott. A témát ebből és a címből adódóan máris sejthetjük: élet a zsidó holokauszt után. Felmerülhet bennünk a kérdés: vajon nem túl elcsépelt a második világháború és az antiszemitizmus mint filmes téma? Azt hiszem, amennyiben sikerül új kontextusba helyezni, más szemszögből ránézni, akkor nem. A készítők és a színészek e tekintetben szép munkát végeztek. A Szántó T. Gábor novelláját fel- és átdolgozó film 1945 egyetlen napját jeleníti meg egy eldugott magyar falucskában. A világégés véget ért, mindenki nyugodtan teszi a dolgát a helyi kiskirály, a jegyző felügyelete alatt, aki mellesleg örömapaként tűnik fel a színen, hiszen fia esküvőjére készül a falu apraja-nagyja. Egyszerű, esendő emberek, köztük egy hatalmaskodó, kisebbségi komplexusos figurával: nem kifejezetten szokatlan – vonhatnánk le a konzekvenciát. A faluba érkező két titokzatos zsidó férfi azonban mindent új megvilágításba helyez. Megjelenésük emlékeztet minden múltbéli, háború alatti gonosz cselekedetre, melyet a falu népe a helyi zsidósággal szemben elkövetett. Mi fog most történni, minden ellopott tárgyat, házat, üzletet vissza kell szolgáltatni? Mit lehet tenni ebben a helyzetben és hol van egyáltalán a lelkiismeret? Ilyen és ehhez hasonló kérdések zavarják meg a lakodalmi készülődést. Mindenki igyekszik menekülni a háborúbéli önmaga és az elkövetett gonosztettek elől. Van, aki önpusztítással, van, aki tagadással, mások a zsidó férfiak elleni agresszív fellépéssel próbálkoznak. De vajon tényleg bosszút forralnak az idegenek? Talán mindegy is, hiszen a bűnrészesek maguk elől nem menekülhetnek. A film a kérdések zűrzavaros légkörében igyekszik valami fontos üzenetet átadni. A hatást még erőteljesebbé teszi a korhű fekete-fehér megjelenítés és a kiváló színészek, úgy mint Rudolf Péter, Szarvas József és Nagy Marcell – csak a személyes kedvenceimet említve. Ajánlom mindenkinek, akit érdekel a nagy történelmi helyzetek mögött megbúvó kisemberek világa és akinek volt már életében legalább egyszer bűntudata.
Jupiter holdja – egy csoda, ami mindent megmagyaráz
 
Mundruczó Kornél kritikusok által is dicsért új akciódrámája a 70. Cannes-i Filmfesztivál Arany Pálma és még további hat jelölésével is büszkélkedhet. A téma meglehetősen aktuális, hiszen a mai magyar és az európai politika egyik legégetőbb kérdése, a migráció és az ahhoz való viszonyunk adják a produkció hátterét. A Jupiter holdja egy menekült fiú, Aryan és egy tábori orvos, dr. Stern meghatározó találkozásának története. A fiút meglövik a határon, majd ezt követően megmagyarázhatatlan események sora veszi kezdetét: Aryan levitálni kezd, embereket gyógyít és félemlít meg. Dr. Stern, az ateista, alkoholproblémákkal küzdő orvos kezdetben csak hasznot próbál húzni a helyzetből, végül minden eddigi meggyőződésével, de legfőképpen önmagával kényszerül szembe nézni. Milyen hatással van egymásra két markánsan különböző kultúrából érkező ember? Mit teszünk, ha találkozunk a természetfelettivel? Megmenthetjük a szerettünket, ha ő maga nem akar megmenekülni? – A Jupiter holdja a kérdések, témák és gondolati síkok meglehetősen széles spektrumát tárja a néző elé. Ebből adódóan az alkotás műfaji besorolása sem könnyű feladat, illetve a film cselekménye és üzenete nem mindenhol követhető egyértelműen. A megértést zavarhatja továbbá, hogy az orvos és a fiú angolul kommunikálnak végig, magyar nyelvű feliratozás viszont nincs, így a film minimális idegennyelv-tudást igényel. A színészi játék mindemellett nagyon kifejező, gondolok itt nem csak a tapasztaltabb Balsai Móni vagy Cserhalmi György alakítására, hanem az Aryant játszó Jéger Zsombor friss diplomás színészre is, akinek első fontosabb filmes munkája volt a Jupiter holdja. További dicséret illeti a készítőket azért, hogy a filmet mentessé tudták tenni, el tudták vonatkoztatni a politikai pártoskodástól, állásfoglalástól. Ugyan az aktuálpolitikát is megmozgató migrációs problematika végigvonul a teljes produkción, de azt mégis egészében, több oldalról megközelítve láthatjuk. Ez a megjelenítés talán segíthet megérteni a migrációs kérdés komplexitását és arra késztethet mindannyiunkat, hogy ne fogadjunk el válogatás nélkül mindenféle propagandavéleményt és -szöveget, amit igyekeznek lenyomni a torkunkon. Nehezen érthetőség ide vagy oda, a Jupiter holdját melegen ajánlom minden európainak, de legfőképpen minden magyarnak.
Testről és lélekről – a szociabilitás kis álmoskönyve
 
Enyedi Ildikó új filmje a 2017-es Berlinalen átütő sikert aratott. A Testről és lélekről megkapta ugyanis a nemzetközi kritikusok, az ökumenikus zsűri díját, illetve a fesztivál legrangosabb elismerését, az Arany Medvét is. (Ezt a díjat magyar film utoljára 1975-ben nyerte el!) Az alkotás a zárkózott, emberkerülő Mária és új főnöke, Endre története. A főszerepben két embert látunk, akik a valóságban szinte képtelenek kommunikálni egymással, titokzatos módon azonban minden éjjel ugyanazt álmodják: szarvasok képében társai egymásnak. A film szélsőséges miliőjéhez hozzátartozik Mária szinte kóros introverziója, irreálisan jó memóriája és egyfajta sajátos kettősség. Ez utóbbinak alapvető forrása az álomvilág és a valóság közti ellentét. A film való életbeli helyszíne ugyanis egy marhavágóhíd, amit a néző a maga brutalitásában ismerhet meg; az álmok azonban egy idilli téli erdőben játszódnak. Óriási ellentét feszül a két főhős interakciójában is: ugyan nagyon kevés szó hangzik el köztük, ennek ellenére mély érzések, nagyon erős szenvedély jellemzi a kapcsolatukat. Ezeknek a mély érzelmi rétegeknek az egyértelmű érzékeltetése pontos és magas minőségű színészi munka eredménye. A Máriát alakító Borbély Alexandra jól ráérez a a minőségellenőr rendkívül fura figurájára. A színésznő maga is több interjúban elárulta, karakterének kialakítása hosszú és kemény munka eredménye volt, legnehezebb feladatnak a szemek, a tekintet megformálása bizonyult, hiszen azt „mentesíteni” kellett az erőteljes nőiességtől, határozottságtól. Az Endrét játszó Morcsányi Géza is nagyot alakít a filmben, ami már csak azért is meglepő, mivel ő ugyan kiváló dramaturg és műfordító, de nem színész (!). Tragikum és komikum, kínos és humoros jelenetek közepette tárul elénk két átlagostól messzemenően eltérő ember kapcsolata. Vajon le lehet győzni az érintéstől való félelmet? Vajon Mária és Endre lehetnek társai egymásnak a valóságban is? Végül: vajon mit kezd(het)ünk a körülöttünk élő emberekkel, akik, kis túlzással, képtelenek az intimitás kialakítására? A film ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat. Azt gondolom, a mondanivaló mellett a Testről és lélekről igazi értéke a kidolgozottságában, a precizitásában rejlik. Ez az aprólékosság természetesen nem szájbarágást jelent, sőt, az alkotók sokat bíznak a nézőre, szabadságot adnak az egyéni véleményformálásra. Talán éppen a kidolgozottság és a „nyitva hagyás” jól eltalált arányaiból fakad a hatalmas siker. Már csak ebből adódóan is megéri megnézni a filmet. Különösen a pszichológia, az emberi lélek iránt kicsit is érdeklődőknek ajánlom.