„Nem elég, ha sokan eljönnek, a lényeg, hogy jól is érezzék magukat”

Az előző félév bizonytalansága, a homályos kormányrendeletek és különböző megszorítások roppant módon megnehezítették munkáját, és ez az új év megérkeztével mit sem változott. Nagy Zoltánnal, a BTK HÖK kulturális referensével beszélgettünk a programszervezés körülményességéről, az első munkájáról, paradicsom termesztéséről és furcsa sztárallűrökről a színfalak mögött.

Pécsi Bölcsész: Hogyan tévedtél a rendezvényszervezés talajára?

Nagy Zoltán: Ez kicsit legendaszerű, de tényleg így történt: az egyik kollégiumi szobatársam nagyon kedvelte Gion Nándor újvidéki irodalmár műveit. Amikor azonban egyszer elment volna Budapestre, egy személyes találkozóra, az író pár nappal az esemény előtt meghalt. Ahogy beszélgettünk, szóba került, hogy még valaki van az országban, aki szívesen találkozik a közönségével, az akkor már 90 felett járó Faludy György. Úgy gondoltuk, nem ártana sietni, nehogy kifussunk az időből, és megismétlődjön a korábbi eset. Hosszas utánajárás után sikerült felvennünk a kapcsolatot a költővel, és meghívtuk ide, az Ifjúság úti aulába. Ez volt az első nagyobb dobás, amit teljesen autodidakta módon hoztunk össze, abszolút amatőr szinten. Mégis hatalmas siker volt, tele volt az aula.

PB.: Miképpen kerültél a HÖK-höz?

N.Z.: Nem a szokott metódus szerint, hogy előbb hallgatói képviselő lettem volna, vagy dolgoztam volna a Hallgatói Önkormányzatnak. Átlag mezei történelem szakos diákként kezdtem különböző rendezvényeket tető alá hozni: kezdetben felolvasóesteket, közönségtalálkozókat, majd a Jakabhegyi Kollégiumban már koncerteket, szakesteket is. A 2008-as BTK HÖK választáskor az akkori elnök-alelnök páros úgy döntött, átalakítja a struktúrát, és új feladatköröket hoznak létre. Így született meg a kulturális referensi tisztség. Megkerestek, hogy vállalnám-e, és azóta is én töltöm be a posztot.

PB.: Mit takar a munkád?

N.Z.: Szervezéstől a lebonyolításig gyakorlatilag mindent: a dátum és a helyszín kiválasztásától kezdve a hivatalos ügyek intézésén át a fellépők megkereséséig. Nagyon sok emberrel dolgozom együtt; nyilván nem én írom meg a promó szövegeket és készítem el a plakátokat, de az alapinfókat nekem kell megadni hozzájuk. Beadom a költségtervezetet, de nem én számolok el, hiszen azt a gazdasági referens végzi. Ahhoz, hogy minden működjön, elengedhetetlen egy népes stáb, akikkel vice-versa segítjük egymás munkáját. Annak pedig külön örülök, hogy a hallgatói képviselőink közül egyre többen vállalnak szerepet a rendezvényeink tervezésében és lebonyolításában.

PB.: Melyik az a rendezvény, amelyre a legbüszkébb vagy, amelyik érzésed szerint a legjobban összejött?

N.Z.: Nem szoktam különbséget tenni, de ez nem büszkeség kérdése. Amelyik jól sikerült, az minding más miatt tetszik: vagy azért, mert minden klappolt a háttérben, és minden úgy ment, ahogy annak mennie kellett, vagy mert nagy nézőszámot produkált, és a látogatók még jól is érezték magukat. De visszafelé is működik ez a dolog: esetleg azt gondoltuk, hogy rengetegen eljönnek, és azután mégsem. Sokszor kell rögtönöznünk; a közönség talán észre sem veszi, hogy mekkora rohangálás zajlik a színpad mögött.

PB.: Mi alapján állítjátok össze egy esemény programtervét?

N.Z.: A legfontosabb tényező az anyagi korlát. Szívesen hívnánk sok mindenkit, de egyrészt nem tudnánk az irgalmatlan összegeket kifizetni, mert ugye egy ismertebb ember többe is kerül, másrészt a szabályváltozások is kereteket adnak. Általában figyelünk arra, hogy ki a népszerű közéleti személyiség vagy előadó az adott időszakban, de megesik, hogy ez nem elég ahhoz, hogy sok embert vonzzon. Már tevékenységem kezdete óta azt látom, hogy az internet komoly ellensége a kultúrának. Sokan azt gondolják, hogy noha nem járnak színházba, koncertekre vagy előadásokra, a számítógép előtt mégis ugyanazt az élményt fogják kapni – ami természetesen nem így van. Elindítanak egy YouTube videót, ami se pénzbe, se fáradságba nem kerül nekik, és ezzel meg is elégszenek. A sport és a kultúra között az egyik nagy különbség, hogy a sportot mégiscsak át kell élni. Vegyük például a squash-t: ha megnézel otthon egy kisfilmet, az azért nem olyan érzés, hogy „hú, de jó, squasholtam”. Ezzel szemben meg tudsz nézni egy beszélgetést akármelyik előadóval, akit akár én is meghívhatnék, és ugyanahhoz az információhoz fogsz hozzájutni.

PB.: Hallgatói részről szoktak érkezni kívánságok, hogy milyen programok legyenek, kiket hívjatok meg?

N.Z.: Valahogy azt veszem észre, hogy nem igazán mernek a diákok ilyen kérésekkel hozzánk fordulni. Inkább a sportesemények, kulturális pályázatok kapcsán vannak megkeresések. Sokszor csinálnak maguktól is rendezvényeket, amikről mi nem is tudunk, pedig szívesen segítenénk nekik, amiben csak tudunk.

PB.: Előfordul, hogy egy-egy fellépővel probléma adódik?

N.Z.: Embere válogatja, több kategóriájuk van. Az igazi nagy sztárok, már amennyire ebben az országban léteznek ilyenek, egyértelmű követelményrendszer alapján dolgoznak, melyet a menedzsmentjük tart kézben. A szerződésben rögzítettek alapján profi körülményeket kérnek, és ők is ennek megfelelően, ehhez igazodva végzik a feladatukat. Nem találkoztam még olyannal, aki nagyképűsködött volna; például ugyanúgy tudnak örülni a sörnek, mint akárki más. Persze akadnak veszélyesebb figurák is, ők jellemzően az első sikerek környékén járók, akik éppen csak túl vannak a saját baráti körükön. Ha viszont az ember higgadtan letisztázza velük a helyzetet, ők is hamar megszelídülnek. Ilyenkor egyébként soha sem a technikai háttérről van szó – ha azzal lenne probléma, az teljesen jogos. Inkább amolyan allűrként felfogható dolgok: miért nincs négy lámpa az öltözőben, vagy miért italbónt kapnak ahelyett, hogy felszolgálnák nekik az innivalót. Szerencsére viszont ez elenyésző százalékban fordul csak elő.

PB.: Mivel foglalkozik egy kulturális referens a szabadidejében, már ha egyáltalán van neki?

N.Z.: Kertészkedem. Teljesen belebolondultam az utóbbi időben. Tavaly találtam ki ezt mint hobbit, mert a Marokkóból importált paradicsom valahogy nem volt az igazi. Van egy kis konyhakertem, amiben fűszer- és gyógynövényeket, valamint zöldségeket termesztek, illetve a gombászat alaplépéseit igyekszem elsajátítani. Főztem már többek között zöldparadicsom-lekvárt és házi ketchupot, készítettem befőttet. Néha eljutok egy-egy koncertre is, de már nem igazán járok szórakozóhelyekre, bőven elég annyi buli, amennyire hivatalból el kell mennem. Persze nem mindig volt ez így, rengeteget mulattunk, de ha az embernek reggel kilencre be kell mennie dolgozni, és már nehezebben megy a regenerálódás, akkor azért meggondolja azt az esti csapatást a Szenesben.

PB.: Mik a terveid a jövőre nézve?

N.Z.: Egy darabig még szívesen maradnék a HÖK-ön, aztán majd meglátjuk. Ha úgy hozza az élet, hogy váltanom kell, akkor akár más területen is szívesen kipróbálnám magam. Történelem tanár azonban biztosan nem leszek.