Na, és te mitől függsz?

A különböző fajtájú függőségekről mindig hallunk valamit a médiából. Ez egy olyan téma, ami szinte beleolvad a mindennapokba. Ezért kicsit kételkedve, hogy lehet-e még újat mutatni, de elkezdtem olvasni Joyce Maynard Függőség című művét.
 
Első benyomásom alapján a könyv egy újabb elcsépelt alkotás egy hányatott sorsú emberről a kötelező happy end-del a végén. A borító sem kergette el az aggályaimat. Letisztult, egyszerű tájkép egy alig kivehető motorcsónakkal a közepén. Egy ilyen komoly témájú könyvnél kicsit feltűnőbb, összetettebb stílusra számítottam. 
 
Aztán, ahogy olvastam egyre jobban tetszett. Annak ellenére, amit már a legelejétől sejtettem a tartalmat illetően, meglepett a történet. A hétköznapi letisztultsága ellenére igazán izgalmas és gördülékeny a sztori, ami szinte magához láncolja az olvasót. Két szálon bontakozik ki a cselekmény, amelyet az írónő rövid fejezetekbe tömörít, így nem veszünk el a részletekben. 
 
A főszereplő, Helen egy teljesen átlagos nő, aki gallyra ment házassága után egyedül neveli fiát, Olliet. Az egyre halmozódó problémákból az egyetlen kifelé vezető utat minden nap a borban találja meg. Eleinte csak egy pohárral csúszik le, majd kettővel és végül az egész üveggel. Teljesen az ital rabjává válik és rossz döntést hoz, ami megváltoztat mindent. Ez alatt pedig a szőnyeg alól, lassan kibújni készül egy szerelmi szál is, ami tovább bonyolítja az életét. Rendkívül fordulatos kalandokon megy keresztül, miközben próbálja helyre hozni hibáit.
A függőség leküzdésében az első lépés a betegség tudomásul vétele. Ezért a címben már említett kérdésre én is válaszolok. Húsz éves egyetemista létemre bevallom, én a plüss medvék megszállottja vagyok. Kicsi, nagy, szürke vagy barna, minden mennyiségben jöhet. Ne ítéljetek el!
 
Annak ajánlom ezt a könyvet, aki nem szupererős, halhatatlan varázslóktól várja a csodát- félreértés ne essék semmi baj nincsen Harry Potterrel, se Supermannel, de ebben a világban nem rájuk van szükségünk (és sajnos nem is plüss állatokra), hanem az olyanokra, mint amilyen ez a nő. Őszintén hálás vagyok az írónőnek, hogy megismertette velem ennek az anyának a történetét.