Múzeummaraton diákzsebre szabva

A pécsi Janus Pannonius Múzeum egyes kiállításai minden hónap meghatározott vasárnapjain ingyenesek a 26 év alatti diákok számára. Azonban erről valahogy épp a 26 év alatti diákok nem tudnak – nekem is csak véletlenül jutott a tudomásomra. Úgyhogy úgy döntöttem, októberben nyakamba veszem a várost, végiglátogatom, amit csak lehet, és összefoglalom, mikor, hol és mit lehet látni.
 
Első vasárnap: Zsolnay Múzeum (Káptalan u. 2.)
 
A Zsolnay-kerámiák történetét bemutató kiállítás némileg meglepő módon nem a Zsolnay Negyedben, hanem a főtér fölött, egy macskaköves utca sarkán található. Már maga az épület is érdekes, mivel ez Pécs legrégebbi, még álló lakóháza. A gyűjtemény egy óra alatt bejárható és szépen, követhetően felrajzolja a gyár fejlődésének ívét. A földszinten az épületdíszek láthatók a polgári házak számára megrendelhető homlokzati elemektől és kályhacsempéktől kezdve a Parlament vagy a budapesti Mátyás-templom számára készített dekorációig. Szinte minden második tájékoztató táblán szerepel valamilyen új, Zsolnay Vilmos által kifejlesztett technika (pl. a Steindl-massza vagy a pirogránit), amelynek segítségével az épületdíszek ellenállóbbak, tartósabbak vagy épp könnyebben előállíthatóak lettek.
Az emeleti termekben dísztárgyak és edények sora csodálható meg. Akinek eddig a Zsolnay névről csak az eozin fémes-zöldes színe ugrott be, kicsit kibővítheti az asszociációit: a gyár a keresletnek megfelelően folyamatosan változtatta az árukészletét. A divatot sokszor aktuális események határozták meg: az 1851-es angliai világkiállítás után elterjedtek a keleties motívumok, a millenium környékén a tradicionális magyar minták lettek népszerűek, Tutankhamon sírjának 1922-es felfedezése után az egyiptomi stílus – a Zsolnay-kerámiák pedig mindig híven kiszolgálták az igényeket.
A kiállításhoz tartozik még a Zsolnay-emlékszoba is, melyet a család tárgyaival rendeztek be, valamint a kertben látható nagyobb szobrok, köztük két hatalmas kék váza, amikbe szinte kedvem támadt belemászni. Szerintem belefértem volna.
Második vasárnap: Csontváry Múzeum (Janus Pannonius u. 11.)
 
A Csontváry Múzeum a székesegyháztól nem messze várja a látogatóit. 1973-ban nyílt meg – ez volt az első állandó kiállítás Csontváry Kosztka Tivadar képeiből, amely egyszersmind emléket állít Gerlóczy Gedeon építésznek is, aki a művek valódi értékét felismerve megmentette őket a pusztulástól, egészen pontosan attól, hogy eladják őket zsákvászonnak. Az egész emeleten végighúzódó tárlat a művész korai tanulmányrajzaival kezdődik, majd fokozatosan egyre felismerhetőbb lesz a Csontváryra jellemző szín- és formavilág.
Olyan híres képei találhatók meg itt, mint például a Magányos cédrus, a Római híd Mosztárban, a Jajcei vízesés vagy Baalbek hatalmas látképe. A személyes kedvencem azonban A Nagy Tarpatak völgye a Tátrában című festmény lett. Már első ránézésre is megfogott a vadregényessége, de minél tovább álltam előtte, annál különösebbnek találtam. Ami a felületes pillantás számára hétköznapi látképnek tűnt – patak, fenyőerdők, hegyek –, idővel egyre inkább emlékeztetett valami különös látomásra: a formákban, a sziklák ívében volt valami nyugtalanító, természetellenes örvénylés, amitől a képnek az a része, amit az ember épp csak a szeme sarkából lát, mintha mozogna.
 
Harmadik vasárnap: Vasarely Múzeum és Mecseki Bányászati Múzeum (Káptalan u. 3.)
 
A Zsolnay Múzeummal majdnem pontosan szemközt, egy macskaköves udvarról nyílik az egyik (ha nem a) leghíresebb pécsi születésű művész, Vásárhelyi Győző, azaz Victor Vasarely múzeuma. Már a lépcsőfeljáró szemkápráztató zebramintával díszített oldala miatt is nehéz lenne eltéveszteni az épületet. Az 1976-ban megnyílt állandó tárlat gerincét azok a képek adják, amiket a művész maga ajándékozott szülővárosának. Látható itt néhány az olyan ikonikus művek közül, amelyek mindenkinek azonnal eszébe juthatnak a Vasarely névről, például a Zebrák. Emellett számos korai, kísérletező alkotása is megtekinthető – számomra az egyik legmegkapóbb voltaképpen egy egyszerű falemez, amelyen egy szeszélyes, az erezetét hol követő, hol attól függetlenül kanyargó vonal fut végig. Továbbá egy-egy külön termet szentelnek a feleségének, Claire-nek, valamint fiának, Jean-Pierre Vasarelynek, aki Yvaral művésznéven szintén op-art stílusban alkotott.
Nem szokásom külön értekezni az egyes múzeumok ajándékboltjairól, de ebben az esetben kivételt teszek: ha valaki képeslapot vagy valamilyen ötletes ajándéktárgyat szeretne venni, érdemes benéznie. Vasarely optikai csalódásokkal játszó grafikái remekül mutatnak például bögréken, sőt faliórákon is – bár a sok vonal között elég nehéz lehet kisilabizálni, mennyi is az idő.
Ugyanebből az udvarból nyílik a Mecseki Bányászati Múzeum tárlata is, amely szintén ingyenesen megtekinthető lenne a hónap harmadik vasárnapján, azonban jelenleg felújítás miatt zárva van.
 
Negyedik vasárnap: Martyn Ferenc Múzeum (Káptalan u. 4.) és Modern Magyar Képtár (Papnövelde u. 5.)
 
A Zsolnay Múzeum szomszédságában, Martyn Ferenc festő, szobrász, grafikus egykori lakóhelyén rendezték be a művészetét bemutató kiállítást. A tárlat kronologikusan vezeti végig a látogatót az életművön: a fiatalkori realisztikus önarcképekkel kezdődik, majd fokozatosan halad az egyre absztraktabb, nonfiguratívabb alkotások felé. Sok olyan művet láthattam, amelyek címében az „emlék” szó szerepelt (például Afrikai emlék, Alföldi emlék). Az elnevezés jól visszaadja azt a különös érzést, amit a képek keltettek bennem: mintha tényleg egy benyomást, egy hangulatot láttam volna, ami a művészben megmaradt, nem pedig a konkrét élethelyzetet, ami okozta.
Az eddig felsorolt múzeumoktól mintegy ötperces sétára található Modern Magyar Képtár kissé futurisztikus üveghomlokzata épp a középkori városfal egy megmaradt darabjával néz farkasszemet. Ez a merész átívelés korokon és stílusokon magára a kiállításra is jellemző. A „tágan értelmezett XX. századot” felölelő tárlat az 1800-as évek végétől a kortárs alkotókig mutatja be a magyar képzőművészetet. Többek között olyan művek találhatók meg itt, mint Gulácsy Lajostól az Extázis vagy Az ópiumszívó álma, de láthatunk festményt Kassák Lajostól, szobrokat Amerigo Tottól, a pincében pedig, amely a teremőr tömör megfogalmazása szerint „teljesen szürreál”, többek között El Kazovszkij, Wahorn András és (Esterházy Péter A bűnös c. könyvét is illusztráló) Szüts Miklós alkotásai találhatók. A Modern Magyar Képtárba szóló jeggyel meg lehet tekinteni Schaár Erzsébet Utca című kompozícióját is, mely a Káptalan utca 5. szám alatt kapott helyet Janáky István posztmodern épületében.
 
Hazafelé sétálva meghökkenve vettem észre, hogy ahol a Káptalan utca kiér a sétatérre, a Püspöki Kincstár épülete előtt két Martyn Ferenc-szobor nagy méretű másolata díszeleg. Ha valakinek esetleg nincs türelme kivárni november negyedik vasárnapját, ezeket bármikor megnézheti ingyen.