Move to the east

Teltházat varázsoltak egy hétre első nagyjátékfilmjükkel az Apolló moziba érkezett rendezők. Sokan közülük együtt izgulták végig a vetítéseket, majd lelkesen válaszoltak a nézők kérdéseire. Októberben újra a filmet ünnepeltük Pécsett.

Lassan felnőttkorba lép a mi nemzetközi filmfesztiválunk is. Az elmúlt évek változtatásai után úgy tűnik a rendezvény megtalálta a maga útját és egyre csak fejlődik. A nyitó- és záróünnepségen nagy hangsúlyt kapott, hogy 40 évvel ezelőtt Pécsett rendeztek először filmes szemlét, mely aztán Budapestre költözött, díjai a legnagyobb magyarországi filmes elismerésnek számítnak. Reméljük, a Moveast már nem költözik innen sehova.

A fesztiválon természetesen a filmeké a főszerep. 12 versenyfilmet látthattunk egy hét alatt, és büszkén jelentem ki, mindet megnéztem. Szerencsére a 34 beérkezett pályázat előzsűrizésen vett részt, félő, hogy az előválogatáson sokat fogták a fejüket, mert bizony olyan alkotások is finishbe jutottak, melyek hibáit egy amatőr filmes sem engedhetné meg magának. Ezeket inkább nem emelném ki, mert érdemtelen rájuk pazarolni az időt, viszont egy-két alkotás igen kiforrott, aprólékos munkát mutat. Elsőként itt a szerb Huddersfield, az egyetlen, ami nem osztotta meg a közönséget és egyöntetű sikert aratott. A történet középpontjában Rasa áll, aki alkoholista apjával, gimnazista szerelmével és neurotikus szomszédjával éli alkohol, kannabis-ittas életét. Régi barátja hazatérését ünneplik, közben filozofálnak, veszekednek és hihetetlen mennyiségű füvet szívnak el. Az érzelmek skáláján ide-oda ugráló jelenetek igazi feszültséget teremtenek. A szomorú csak az, hogy bár nagy sikert aratott, a szakma mégsem ismerte el díjjal.

Kiemelkedett még a többnyire humoros, romantikus alkotások közül a horvát Élők és holtak c. háborús film, melyben elképesztő látványvilággal mutatják be a második világháború és a horvát-szerb háború közti párhuzamot. A folyónál, Eva Neymann első egész estés alkotása nyerte el végül a zsűrinél az első helyet és ezzel megkapta a 2008-as Arany Benjámint. (Az ukrán rendezőnő, mikor harmadjára szólították színpadra, csak ennyit mondott: „Ez a legjobb fesztivál amin valaha voltam”.)
A záróünnepség után Tóth Barbarával, a diákzsűri pécsi tagjával beszélgettem az eltelt egy hétről, az általuk választott filmről. A lengyel Rezervátum vita nélkül kapta tőlük az elismerést. Ahogy mondta: mindenki imádta ezt a filmet. Pontos dramaturgiával felépített, hiteles karakterekkel ábrázolt, kellemes humorral, jól kiválasztott színészekkel forgatott film. Külön kiemelte emellett a Huddersfieldet és A nyomozót, de sajnos csak egy díjat adhatnak, ezért most a lengyel nyert (A nyomozót a Filmszemlén jutalmazták.) Számára az idei Moveast komoly minőségi ugrást jelentett, látszott, a szervezők odafigyeltek a programokra, filmekre egyaránt, csak elismerését tudja kifejezni.

Persze a sikerhez nem elég, ha színvonalas filmeket vetítenek. Idén is szerepet kaptak különböző szakmai programok a kísérő blokkban. Többek közt megismerkedhettünk az új HDV kamerákkal, különféle digitális eszközökkel és lehetőségeikkel. Ehhez írtak egy pályázatot, mely segítségével két pécsi egyetemistákból álló stáb használhatta is a technikát, a feltétel szerint egy nap alatt leforgatható filmet kellett készíteniük. A kész alkotások a Másnapos filmek nevet kapták, utolsó nap bárki megnézhette és kielemezhette az alkotókkal együtt a kész filmeket. A magyar producerek éves találkozóján sok probléma ütütte fel a fejét, többek közt, hogy a magyar ember pénztárcájának drága a mozijegy, ráadásul a multiplexek mind külföldi kézben összpontosulnak, így míg eláraszt bennünket a sok amerikai limonádé, nem tud érvényesülni a magyar film. Tolmár Tamás, a Mafilm Rt. vezérigazgatója kifejtette: az igazi probléma a filmgyártásban az, hogy nincsenek szellemi műhelyek, és felhígult a szakma. A producerek egyetértettek abban, a probléma orvoslása a televíziós filmgyártás felélesztése lehetne.
Zenei téren előző évben elindult egy remek kezdeményezés a Mediwave szervezőivel. Néhány napig a Toxicban örömzenével lepték meg a hallgatóságot, a volt Bázis pedig központként funkcionálva adott helyet a jazz és blues workshop meghívottjainak, ahol szinte minden programban meghirdetett koncert után hajnalig tartó jammeléssel zárt a klub. Gunyhó Kolos szervezőtől azt is megtudtam, jövőre is szívesen jönnek, mivel mindig nagyon jól érzik magukat nálunk.
Személyes kedvencem a szintén Mediawave-es segítséggel a Széchenyi téren felállított Zsebmozi, mely a maga 11 fős befogadóképességével többször is teltházzal vetített. Főként az előzetesen meghirdetett nagyjáték- és dokumentumfilmek produkáltak „nagy” nézőszámot, ezek közül is kitűnt a Kádár János utolsó beszéde és a Felhő a Gangesz felett. A Zsebmozin kívül még két másik helyen (Bázis, Trafik) találkozhattunk főként fiatalok által készített rövidfilmekkel, itt egész nap folytak a vetítések az Inforg stúdió és a dunaszekcsői rendezésű Képköznapok válogatott alkotásaiból, a Szemléteken szerepelt animációkból, versenyfilmekből.

Rendhagyónak számított ez az év is, a sok fejlődés mellett igazán csak egy valamiben éreztem hiányt. A szervezők nem készítettek olyan műsorfüzetet, mely eljut a nagyközönséghez, és bár Kunszt Márta, Pécs kulturális ügyekért felelős alpolgármestere nyitóbeszédében kiemelte, hogy a fesztivál mostanra érett be igazán és vált ismertté mind a helyi lakosság, mind pedig a filmkészítők körében, szükség van arra is, hogy ne csak az interneten legyen elérhető a program.
Reméljük 2009 októberében ismét „verekedni” kell majd a jegyekért, és a minket körülvevő országokban készített filmek szélesebb körben kezdenek hódítani kis hazánkban is.