Monika Feth: Az eperszedő

Vajon mi játszódhat le egy olyan sorozatgyilkos fejében, aki fiatal lányokat erőszakol és gyilkol meg, bármiféle megbánás nélkül? Mi vezethet rá egy embert, hogy ilyesfajta bűnt kövessen el? Egy belső ösztön, kényszer, vagy egy meghatározó trauma? És mit gondolhat az az ember, aki tudja, hogy éppen élete utolsó pillanatait éli? Butaság lenne azt feltételezni, hogy másodperctöredékek alatt lepereg szeme előtt az egész élete. Valóban, hiszen hogy lenne képes gondolkodni, máshova tekinteni, miközben a halállal néz szembe? Inkább csak retteg, fél, és tudja, az elmúlás szele őt is beteríti.
 
Bárki, aki kézbe vesz egy ismeretlen könyvet, általában annak fülszövegét olvassa el először, hogy megtudja, mit is takar röviden. Ám ezt ennek a történetnek az esetében semmiképpen sem ajánlanám, hiszen pár sorban kiderül az egész könyv tartalma, ezzel semmit se hagyva az olvasó képzeletére. Ettől függetlenül persze a könyv maga nem árul nagy zsákbamacskát. Adott egy sorozatgyilkos, akit nyomorúságoktól teljes gyermekkora üldöz, s így persze részben érthető motivációja is, hogy megtalálja az igaz, tiszta szerelmet, mely oly fehér, akár a hó.
Már a kötet elején megismerkedhetünk a gyilkos személyével, köszönhetően a könyv többnézőpontos szerkesztettségének. Tulajdonképpen nincs egy konkrét kiemelt főszereplője a műnek, hanem több karakter perspektíváján keresztül bontakozik ki a nagy egész. Persze ennek ellenére felvetődhet bennünk a kérdés, vajon ki is lehet mégis az igazi főszereplő aki köré a történések összpontosulnak?
 
A történet központi szereplőjeként Jettét nevezhetnénk meg, aki két legjobb barátnőjével, Merlével és Caroval él együtt. Merle mániákus állatvédő, aki a törvénnyel is képes szembeszállni, ha a sors úgy hozza, Caro pedig egy szegénysorból származó, de annál szabadabb lelkű fiatal lány. És talán pont ez a szabadság sodorta őt abba a szerelembe, melyből feleszmélni túl késő.
 
Már hetek óta ugyan az a hír tartja rettegésbe a környéket, erről írnak az újságok, és ez az, amiről az emberek titokban suttognak. Egészen eddig a lányokat is csupán szóbeszédként érintette mindez a borzalom, mely most őket is utolérni látszik. Caro már napok óta eltűnt, se egy sms, se egy hátrahagyott üzenet nem jelzi a nyomát. Aztán minden a feje tetejére áll, mikor Merle és Jette egy hullaházban találják magukat, ahol azonosítaniuk kell egy hidegvérrel meggyilkolt fiatal lány holttestét. Caroét. 
 
A lány halála mindenkit mélységesen megdöbbentett. Caro temetésén az elfúló zokogást és elsuttogott részvétnyilvánítást egyetlen, megrendítő hang törte csak meg. Jettéé, aki nem törődve semmivel, kihívta a gyilkost egy játékra az ördöggel, személyes hajtóvadászatot indítva ellene. Ám ő sem sejtette, milyen következményekkel fog majd mindez járni.
 
Monika Feth könyve egyáltalán nem az az írás, mely beolvadna a szokványos krimik sora közé. A könyvben fellelhetőek a történet sajátos és egyedi vonásai, ám egy kicsit is tájékozottabb olvasó számára eléggé kiszámítható a végkifejlet. A könyv további érdekességeihez tartozik, azon kívül, hogy egészen bravúros módon oldotta meg a szerző a többnézőpontos történetbemutatást, hogy Jettén kívül, akinek elbeszélését egyes szám első személyben olvashatjuk, mindenki mást harmadik személyben ismerhetünk meg, ezzel elidegenítve őket az olvasótól. Ez persze igen nehezen oldható meg, hiszen könnyen unalmassá, vagy túlbonyolítottá válhat ez által az alkotás.
 
Összességében a történet maga egy jól megszerkesztett és átgondolt írás, mely olyan ajtókat nyit az olvasók előtt, amelyek bevezetnek minket  egy bomlott és kaotikus elme világába, válaszokat nyújtva az átlagember által mindig keresett kérdésekre. Tehát, ha egy kicsit is érdekel, vajon mi játszódhat le egy pszichopata sorozatgyilkos fejében, ez a könyv kihagyhatatlan csemege!