Mit jelez a viharjelzés?

Gyerekkoromban, mikor a Balatonnál nyaraltunk, de túl rossz volt az idő a pancsoláshoz, kedvenc időtöltésem volt, hogy megkerestem a túlpart szürke sávjában a viharjelzések villogó fényeit. Akkoriban még nem foglalkoztatott különösebben, hogy pontosan mit jelentenek az egyes fokozatok és tulajdonképpen ki dönti el, hogy villog – csak annyit tudtam, hogy a rossz időt jelzi, bár minek, ha egyszer azt amúgy is látni. Most felnőtt fejjel úgy döntöttem, utánajárok.
 
Viharjelzést a Balatonon, a Velencei-tavon és 2014 óta már a Tisza-tavon is lehet látni. A legnagyobb tavunkat a pontosabb helyi előrejelzés érdekében három körzetre osztják: nyugati (Keszthelytől Badacsonyig), középső (Badacsonytól Tihanyig) és keleti (Tihanytól Balatonkeneséig) medencére. A lámpák minden évben április 1-től október 31-ig működnek. A jelzés kiadásáért az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársai felelnek, a Balatonon például a Siófoki Viharjelző Obszervatórium ügyeletes meteorológusa.
A fokozatokat a várható szél alapján állapítják meg. Az alapfok 40 km/h-s szélerősségig tart, ilyenkor nincs jelzés. 40 és 60 km/h között adják ki az elsőfokú viharjelzést – a lámpák percenként 45-ször villannak –, 60 km/h óra fölött pedig a másodfokút – ilyenkor percenként 90 felvillanás látható. Első ránézésre úgy tűnhet, nem könnyű eldönteni, melyik jelzés van épp érvényben, de a valóságban eléggé szembetűnő a kétszeres különbség. Ha valaki mégis bizonytalankodna, segítségül hívhatja például a pulzusát: egy átlagember szíve nyugalomban 70-75-öt ver percenként – ha a felvillanások ennél ritkábbak, valószínűleg elsőfokú, ha sűrűbbek, másodfokú viharjelzés van érvényben.
 
Mindezt azért érdemes tudni, mert a viharjelzés nem puszta udvarias tájékoztatás: kötelező érvényű szabályok kötődnek hozzá. Elsőfoknál még szabad vízbe menni, azonban a parttól legfeljebb 500 méterre lehet eltávolodni. Fontos, hogy figyeljük a szélirányt is: ha a part felől fúj, egy gumimatracot például könnyen kisodorhat a nyílt vízre. Ilyenkor rendkívül veszélyes utánaúszni, mert visszafelé, kifáradva, a széllel szemben nehéz kijutni a partra – idén volt már olyan eset a Balatonon, amikor valakinek nem sikerült. Másodfokú viharjelzésnél csak a vitorláshajók lehetnek vízen, csónakázni, szörfözni, vízibiciklizni, fürdeni tilos. Ilyenkor a hullámzás mellett a „porzó víz” jelenti a legnagyobb veszélyt: a szél által fölvert finom vízpermet szinte lehetetlenné teszi a lélegzetvételt úszás közben és a látási viszonyokat is rontja.
Bár a fenti a szabályok elsőre indokolatlanul szigorúnak hangozhatnak, a viharjelzést figyelmen kívül hagyni súlyos hiba. Előfordul, hogy az idő első ránézésre a jelzés ellenére is szépnek tűnik – a tavak (főleg a nagy felületű, dombok mellett elterülő Balaton) környékén az időjárás nagyon gyorsan változhat és kiszámíthatatlan tud lenni, főleg laikusként, csupán szabad szemmel megfigyelve. Még a Meteorológiai Szolgálat műszerei és számítógépei sem tudják száz százalékos biztonsággal kiszámítani a légköri viszonyokat. Egy beharangozott vihar elmaradása azonban még nem ok arra, hogy a következő alkalommal a másodfokú jelzést látva csak vállat vonjunk. Mégis vannak, akik megteszik: idén júniusban volt olyan nap, amikor a vízimentőknek mintegy ötven embert kellett a Balaton különböző pontjain kimenteniük, és a víz jó néhány halálos áldozatot is szedett már.
 
Az emberiséget sok nagy eredményéhez segítette hozzá, hogy dacolt a mostoha időjárási körülményekkel, de egy szál gumimatraccal szembeszállni egy balatoni viharral nem hősiesség, hanem őrültség. Ne keverjük tehát össze a bátorságot és az ostobaságot, inkább higgyünk a viharjelzésnek és együnk egy lángost a parton, amíg lecsillapodik a szél.

A viharjelzések nyomon követhetők az OMSZ és a Katasztrófavédelem honlapján, valamint a legtöbb meteorológiával foglalkozó weboldalon. Meg persze a tóparton, élőben.