„Mire meglesz, mire itt lesz az a finom egyetem…”

Mint már oly sok éve, idén is sikeresen lezajlott Pécsett a Pont ott parti. A Széchenyi tér július 25-én este megtelt leendő egyetemistákkal, akik közül a legtöbben ősztől a Pécsi Tudományegyetem, a PTE család tagjai lesznek. Az estének azonban nem volt vége a ponthatárok kihirdetése után – koncert és afterparti is várt ránk.
 
Jómagam mondhatni seniorként vettem részt a rendezvényen, hiszen az alapképzéssel idén végeztem, és a pécsi masterre felvételiztem. „Mint arany ifjuság után ezüst öregség”. Társaimmal hamar fel is mértük, hogy többségben vannak azok a diákok, akik idén fogják kezdeni az egyetemet: az ő lelkesedésük pedig az idősebbekre is hamar átragadt. 
A programok már jóval a pontok kivetítése előtt, este hatkor megkezdődtek: felvételi infópont, zene és babzsákok várták a korán érkezőket, majd a PTE hangja, a jogászhallgató Edelmann Sofi éneklését élvezhettük. „S most, ének, röppenj, úszó, halk monoplán!”.
 
Nyolc órakor az izgalom a tetőfokára hágott: a ponthirdetésre 5-6 percet várni kellett. „Várj türelemmel, jövök már, meglásd”. A tömegben komoly küzdelmek folytak a Szentháromság-szobor lépcsőin, mert innen nyílt a legjobb kilátás a vetítésre. Elsőként a PTE karainak pontjai úsztak fel a láthatáron, így itt örülhettek a legtöbben. Aki más egyetemre jelentkezett, kénytelen volt türelemmel lenni, amíg a betűrendes besorolásban az ő intézménye következett.
 
Borzongó percek s naphosszú öröm”. Az eredményhirdetés végére felderültek az arcok, szerencsére csak kevesen voltak, akik csalódottan ácsorogtak vagy durcásan hazaindultak; a többség lelkesen telefonált, újságolta a jó híreket a családnak, barátoknak. 
A program egyetlen gyenge pontját abban látom, hogy miután véget ért a ponthirdetés, a következő eseményre, az egyébként igen családias körben lezajlott, színvonalas Junkie Jack Flash koncertre jó másfél órát kellett várni. Ezalatt sokan hazamentek. „Telt az idő... Az urak ittak…”. Nem csak az urak, hanem úgy általában a kitartóbb fiatalok többnyire iszogatással, koccintással vészelték át ezt a holtidőt.
 
A koncert után nyitva állt a lehetőség, hogy a friss (vagy kevésbé friss) egyetemisták az ingyen kiváltható karszalaggal átsétáljanak a tizenegy órakor kezdődő afterpartira a Club Fashionbe. Odaérve azonban szomorúságomra nem nyűtte ünneplő fiatalok hada a táncparkettet, sőt, kimondottan kevesen voltak. „…mindent tudok és tűrök… és unatkozom.” Az ott lézengők legtöbbje a telefonképernyője rejtelmeibe merült, így szegény DJ hiába próbálkozott, egy jó ideig az égvilágon senki nem táncolt. Később valamivel jobb lett a helyzet, de így is az afterparti volt az, ami sehogy sem akart beindulni. Talán a helyszín nem volt a legjobb választás, sokan nem sétáltak el a Tudásközpontig, hanem inkább egy belvárosi szórakozóhelyet választottak.
 
Összességében azonban azt kell mondanom, hogy jól sikerült az idei Pont ott is, a főtéren a hangulat abszolút magával ragadó volt. „Boldogan tűrtem kiszolgáltatott érzékeim káprázó ünnepét.” Még jobb lett volna, ha a várakozás alatt esetleg a helyszínen lehetett volna enni-, inni-, esetleg nassolnivalót venni, de ezt a hiányosságot is ellensúlyozták az interaktív programok és a zene. Bárhogy is, lényeg a lényeg: mindenki pécsi akar lenni!