„Mindenkinek legyen otthona!” – interjú Kepe Róberttel

A hajléktalankérdés rendszerint olyan téma, amit az emberek többsége szeret figyelmen kívül hagyni, mondván, hogy nem az ő problémája. Az olyan szervezetek viszont, mint a Menhely Alapítvány, bár kevesen vannak, mégis óriási erőfeszítéseket tesznek a hajléktalan emberek megsegítése érdekében. A Fedél Nélkül című utcalap létrejötte pedig, azt hiszem, példaértékű: összekapcsolni a művészeteket a szociális segítségnyújtással. Kepe Róberttel, a Fedél Nélkül koordinátorával beszélgettem.
 
PécsiBölcsész: A Fedél Nélkül tulajdonképpen a Menhely Alapítványhoz tartozik, amely hosszú évek óta segíti a rászoruló embereket. Milyen elhatározásból és hogyan jött létre az Alapítvány?
 
Kepe Róbert: Az Alapítvány a rendszerváltás napjaiban jött létre, az akkor megjelenő hajléktalansághoz kötődő égető probléma megoldására. A Blaha Lujza téri aluljáróban csendes demonstrációba kezdett több tucat ember, akik utolsó mentsvárukból, a vasúti pályaudvarok várótermeiből is ki lettek zavarva éjszakára, így nem volt hova menniük. Ezeken az embereken próbált segíteni néhány magánszemély; kaptak egy helyiséget, és megalakult az első civilszervezet, amely a hajléktalanságra fókuszál. Ma már több telephelyen, több mint 50 alkalmazottal, naponta több száz hajléktalan emberrel dolgozunk.
PB: A Menhely – így a Fedél Nélkül is – egy független szervezet, ami nincs elköteleződve sem politikai vagy vallási csoportok, sem piaci szereplők mellett. Miből tartjátok fent magatokat?
 
KR: Az alapítvány finanszírozása alapvetően négy nagy forrásból történik. Sok, törvény által meghatározott feladatot végzünk, mely feladatokra az állam előre megállapított díjat fizet, ez a normatívabevétel adja működésünk alapjait. A Fővárosi Önkormányzattal és több kerületi önkormányzattal is ellátási szerződést kötöttünk, ők is finanszíroznak néhány projektet, valamint rendszeresen indulunk kisebb és nagyobb pályázati kiírásokon, és gyakran – ha nem is elégszer – nyerünk is. A negyedik lábunkat a támogatások jelentik, azaz a pénzbeni és tárgyi adományok, valamint az önkéntes munka. A Fedél Nélkül egyre nagyobb mértékben szeretne üzleti jellegű tevékenységekből bevételt szerezni, úgymint hirdetési felület értékesítése, könyvkiadás, művészeti alkotások adás-vétele, rendezvények szervezése stb. Ám még nagyon az út elején járunk, éves szinten nem éri el a milliót az ezekből származó bevételünk.
 
PB: Honnan jött az ötlet a Fedél Nélkül létrehozására? Ilyen azelőtt nem volt az országban. Nem féltetek, hogy nem fog működni a dolog?
 
KR: A Fedél Nélkült egy otthontalanná váló ember találta ki. Ungi Tibor – örökös főszerkesztőnk – munkásszállókon élt, míg azok meg nem szűntek. A kilencvenes években százezernél is több munkásszállós ágy szűnt meg az országban, ennyi embernek kellett új lakhatást kerítenie, és közülük párezernek nem sikerült. A sajtó pedig igen szemérmesen kezelte a megjelenő problémát, a hajléktalanná váló emberekkel alig foglalkozott bárki is. Tibor úgy érezte, kell egy felület, ahol a hajléktalan és nem hajléktalan emberek kommunikálhatnak egymással, ahol szabadon lehet szólni erről az új társadalmi problémáról. Nem mellesleg azzal, hogy az újságot hajléktalan emberek terjesztik az utcán, közvetlen pénzbevételre is szert tehetnek. Mindössze egy fénymásolóra volt szükség az indulásnál, tehát nem igazán volt mitől félni.
És hadd jegyezzem meg, hogy nem csak az országban, de a kontinensen sem volt ilyen addig! Ma már minden valamirevaló nyugat-európai városban van utcalap, de térhódításukat csak a londoni Big Issue 1993-as megjelenésével kezdték meg. Mi is 1993-ra tesszük születésünket, ám már az előző két évben is jelentek meg hasonló, kézzel szerkesztett szóróanyagok. Tibor egészen haláláig, 1999-ig egyedül vitte a lap ügyeit, csak otthontalan emberek alkották a szerkesztőséget, és mindvégig írógéppel gépelt, ollóval vágott A/3-as lapon jelentünk meg.
 
PB: A Fedél Nélkül célja a hajléktalan emberek segítése az újság munkájába való bevonás által. Hogyan zajlik ez pontosan, milyen tevékenysége(ke)t végeznek nálatok a hajléktalan emberek?
 
KR: Azt valljuk, hogy nincsen ember érték nélkül. Nincs olyan, hogy jön egy ember és azt mondjuk, nem jó semmire. Éves szinten több száz hajléktalan emberrel dolgozunk együtt. Javarészt úgy keresnek fel minket, hogy vagy alkotni szeretnének, vagy pénzt keresni. Aztán ahogy ismeretségünk előrehalad, akit csak lehet – és aki csak hajlandó –, igyekszünk apró feladatokkal ellátni, mindenkit saját képességeinek megfelelően: van, aki ruhát válogat, aki postára jár, aki bevásárol, aki elkíséri sorstársát egy címre, és van, aki interjút készít, képet keretez, villanyt szerel, weboldalt frissít, vagy éppen szakmai vezetője egyik programunknak. Van, aki önkéntesként, van, aki alkalmazottként, sőt olyan is van, hogy valaki büntetésből, közmunkaprogram keretén belül segít nekünk. Tehát nagyon sokféle megoldás van arra, hogy ügyfélből kolléga legyen valaki. A sorstárs segítésé a jövő, és mi élen kívánunk járni ebben.
 
PB: A Fedél Nélkül egy országos szinten jelenlévő utcalap, számos szerzővel és terjesztővel. Hogyan látod a jövőt? Terveztek valamilyen újítást vagy komolyabb fejlesztéseket az újságra vonatkozóan?
 
KR: Való igaz, Budapesten kívül már tucatnyi városban vannak terjesztőink, az országos jelző talán mégis túlzó. Mindenesetre célként nagyon jó! Rengeteg cél és feladat van előttünk. 2018-ban ünnepeljük 25. szülinapunkat, verseskötetekkel, kiállításokkal, színházi esttel, egyszóval színes rendezvénysorozattal ünneplünk, hogy szociális intézményből szocio-kulturális intézménnyé nőttünk. Rengeteg tervünk van, szeretnénk nagyobb, jobban szervezett szociális ellátást nyújtani terjesztőinknek, jobb egyenruhákat biztosítani, növelni lapunk oldalszámát, Első Kézből a Hajléktalanságról című programunkkal az iskolákból az irodaházakba is eljutni, legjobb szerzőinket a kortárs elitbe menedzselni, modern e-felületeket fenntartani. Hagyományainkra, értékeinkre büszke, modern szocio-kulturális szervezet akarunk lenni, ahol a hajléktalan ember és a szociológiaprofesszor együtt és sikerrel dolgozik a hajléktalanság eltüntetéséért. Mert mi más is lehetne a cél: Mindenkinek legyen otthona!