Miért Pécs?

Röviden úgy tudnám összefoglalni, azért, mert itt éppúgy megvan minden, mint otthon, kivéve, hogy itt nincs mindenütt akkora tömeg, nem kell másfél órát utazni városon belül, és minden sokkal családiasabb.

Budapesten akárhova mész, szinte mindegy mikor, állandóan zsúfoltak a buszok, villamosok, a metróról nem is beszélve. Ennek egyetlen előnye van: nem kell kapaszkodnod, mert úgysem tudsz elesni. Ez persze Pécsett sem ismeretlen, itt viszont nyugodtan neki lehet vágni gyalog is az útnak, ha nem akarod, hogy hárman legyenek folyamatosan az intim szférádban, és még te érezd magad rosszul, amiért ilyen közel állsz hozzájuk.

Mikor ide kerültem és kérdezgettem az embereket, hol van ez vagy az, mindig azt mondták: „Hú! Az nagyon messze van, menj busszal!” Én persze pesti távlatokban gondoltam a “messzi” fogalmára, ami körülbelül fél óra busz és legalább 20 perc metró (plusz a várakozások). Ezzel szemben itt kényelmes tempóban, átlagban 30 perc alatt lesétáltam a távot.

Ami azonban már bajosabb Pécsett, az a biciklizés. Az emelkedők, amikből bőven akad errefelé, még a kisebbik baj. Viszont amihez hozzá kellett szoknom kerékpárosként, hogy Budapesttel ellentétben itt nincsenek hozzászokva az autósok, hogy a biciklisekkel együtt használják az utat. Vannak persze bicikliutak de nem mindenütt, így muszáj néha az úton menni. Az elmúlt hónapokban tekerés közben nem kevés „jókívánságot” kaptam, némi hangjelzés és erőteljes gesztikulációk kíséretében.

Végül a legszembetűnőbb különbség, mondhatnám, ami meggyőzött, hogy ide felvételizzek: az egész város családiassága. Nem csak az egyetemen, kollégiumban, kocsmában barátságosak az emberek, hanem a boltban, a buszon, még a gyorséttermekben is, ahol az én otthoni tapasztalataimban, még barát is barát ellen fordul. Sőt, nem csupán az egyetemista korosztály nyitottabb jóval, de még az idősebbek is. Ha például a boltban egy viccet mond nekik az ember, vagy csak egy-két jó szót, nem átkoznak el három generációig, hanem egyszerűen visszamosolyognak.

Egyetemistának lenni egy városban, ahol másik több ezer hallgató tanul, ahol minden héten van valamilyen kulturális vagy szórakoztató esemény (úgymint Pécs City Karnevál, vagy PEN), és ahol olyan helyek vannak, mint a Széchenyi tér, a Sétatér, vagy a Zsolnay negyed, elképesztő. Mindezeket egybevetve joggal mondhatjuk, hogy pécsinek, illetve pécsi bölcsésznek lenni elég menő dolog.

Miután ezeket az érveket elmondom otthon, budapesti ismerőseim sokszor azzal próbálják ellensúlyozni a tényt, hogy egyetemistának lenni Pécsett szinte minden szempontból jobb, mint Pesten, hogy náluk mennyivel aktívabb az éjszakai élet, menyivel jobb helyek vannak.  A mennyiséget tekintve kétségtelen, hogy jobb a helyzet, ami viszont a minőséget illeti. Természetesen vannak romkocsmák a fővárosban, de Pécsen itt az Est, vagy a Cooltour, ahol gyakran a legnevesebb magyar bandák lépnek fel. Budapesten is vannak alter helyek, de Pécsen itt van a Szabadkikötő, ami olyan király megmozdulásokat szervez, mint például a Piac Parádé, vagy az olyan közös programjaik, mint a Töklámpás Faragó Délután. Van rengeteg söröző otthon is, de nincs Kiskorsó, és nincs Szenes sem, ahova sokunk nem csak a szesz miatt megy, hanem a közösségért is, vagy csak egyszerűen a hely hangulatáért.

Így talán már világosabb, miért akartam fővárosiként mindig is Pécsre jönni, és remélem, a kérdésem is érthető: „Miért akartam volna maradni?”