Még mindig szükség van a feminizmusra

A nők kevesebb mint száz éve rendelkeznek szavazati joggal, és a mai napig sem juthatnak ugyanazokhoz a munkákhoz, mint a férfiak. A második világháború okozta férfihiány kellett ahhoz, hogy a nőket is emberszámba vegyék és dolgozhassanak. Úgy gondolnánk, hogy itt a huszonegyedik század derekán már haladtunk eleget előre ahhoz, hogy túllépjünk a nemi szakadékokon, de sajnos nem ez a helyzet.

Ha egy kicsit kitekintünk európai burkunkból, akkor látni fogjuk, hogy nem haladtunk annyit, mint amennyit kellett volna. A világ analfabétáinak kétharmada nő. Még mindig nem tartják fontosnak az emberek a lányaik oktatását. Ahogy haladunk kelet felé, úgy romlik a nők helyzete. Kínában és Indiában még mindig él a kényszerházasság, a nőknek nincs beleszólásuk abba, hogy kihez mennek hozzá. A nemi erőszak mindennapos, és nincs kihez fordulniuk. Természetesen a munkalehetőségeik is korlátozottak vagy nem léteznek. A Közel-keleten pedig a szigorú vallási hagyományok korlátozzák a nők szabadságát és lehetőségeiket. Könnyű meglátni a nagy és szembetűnő hibákat és problémákat, a nagy igazságtalanságokat. A rejtett problémák és kimondatlan szabályok viszont a nyugati világ specialitásai.

Azokban az országokban, ahol már lefektették az egyenjogúság alapköveit már nincsenek az előbbiekhez hasonlóan szembetűnő problémák. Ettől függetlenül a nemi és családon belüli erőszak a mai napig egy valós probléma. A meggyilkolt nőknek több mint felét (volt) férjük vagy élettársuk ölte meg. Magyarországon a rendőrség adatai szerint 2009-ben megölt nők 51,2%-át, egy másik rendőrségi forrás szerint 76%-át partnere ölte meg (nokjoga.hu). Emellett a munkahelyek és az oktatás világában is érdekes a helyzet. Ma már legalább annyi nő jár egyetemre, mint férfi, ami a haladást bizonyítja. Ha egy szakon nagymértékben meghaladja a nők száma a férfiakét, az a szak és a vele kapcsolatos munka elnőiesedését jelzi. Ennek legfőbb oka az, hogy az állás már nem fizet olyan jól, mint azelőtt, így a férfiak továbbállnak és átadják a lehetőséget a nőknek, nekik jó lesz ez is. És ez a legtipikusabb probléma a „nőies” munkákkal. Alapvetően kevesebbet fizetnek értük. Egy ápoló mindig kevesebbet fog keresni, mint egy kamionsofőr (mennyitkeresel.hu). De ha ugyanazt az állást vesszük, és megnézzük egy nő és egy férfi fizetését, akkor a férfiak átlagosan 20%-al magasabb fizetést kapnak ugyanazért a munkáért, amire nincs objektív magyarázat. A társadalmi nemek közti különbségek csökkentése a feminizmus egyik elsődleges feladata. Ne a nemed legyen az eldöntője annak, hogy mi legyen a szereped az életben. És ez vonatkozik a férfiakra is, nem csak a nőkre. Miért ne lehetne több óvó bácsi? 

A feminizmus első hullámát a politikából való kizártság megelégelése okozta. Most már bárki szavazhat, de a nők a parlamentbe nem tudtak bejutni. Elenyésző a női képviselők száma. Itt Magyarországon kevesebb, mint két százalék. Ez a szám jellemzi a világ többi részét is, kivéve néhány országot, például Svédországot, ahol negyven százalék az arány, de még ott sincsen pénzüggyel foglalkozó női képviselő.

Ennek a kérdésnek egy másik érdekes aspektusa a hatalmi helyzet. Ahogy haladunk felfelé a ranglétrán, úgy csökken a nők száma. Női bírókból nagyon kevés van, akár csak banki vezetőkből. Ez az arányosság megfigyelhető a politikában is. Minél kisebb egy település, annál nagyobb esélye van egy nőnek, hogy polgármesteri pozícióba kerüljön.

A legérdekesebb az egész történetben az, hogy a mai napig tartó nemi egyenlőtlenségek jelenléte nem meglepő. Mint ahogy azt írtam a cikk elején is; kevesebb mint száz éve van a nőknek beleszólásuk a társadalomba. Több ezer évig három lehetősége vagy jobban mondva kötelessége volt egy nőnek: házasodjon meg, szüljön gyerekeket és nevelje is fel őket. Ez a három dolog megmaradt, de már nem csak ezek közül választhatnak vagy nem is kell választaniuk. Ahhoz hogy a nők elérjék a férfiakéhoz hasonló szabadságot és társadalmi elfogadottságot még lehet szükségünk lesz párszáz évre.