Magyarul beszélni menő- Interjú a magyar program vezetőjével, Pelcz Katával

Pécsen van egy intézet, amiről a magyarok ritkán hallanak, viszont a külföldiek között nagyon híres. Azaz PTE ÁOK Nemzetközi Oktatási Központ, ahol évente körülbelül 700-800 külföldi hallgató tanul magyarul. Mindegyik diák a MagyarOK tankönyvekből tanulja meg a nyelvet és közben megismerheti a magyar kultúrát is.
Pelcz Kata a magyar program vezetője, emellett magyar mint idegen nyelv szakos tanár, tananyagfejlesztéssel és nyelvészettel is foglalkozik. Szita Szilviával együttműködve talált ki egy tanulási módszert, ami alapján a MagyarOK tankönyveket írták.  
 
PécsiBölcsész: Miért kezdtél fejleszteni egy tanulási módszert a külföldieknek?
 
PelczKata: Amikor megcsináltam az Alkalmazott Nyelvészet Doktori Iskolát, olvastam egy könyvet, amit Szita Szilvia készített és nagyon tetszett a szemlélet. Ez alapján megkerestem Szilviát. hogy jöjjön hozzánk tanítani a nyári egyetemre. Utána gyorsan kiderült, hogy nagyon hasonlóan gondolkodunk a nyelvoktatásról. Először csináltunk egy tematikus szótárt, és ott kiderült, hogy együtt dolgozni is tudunk. Közben kitaláltunk egy olyan módszert, amivel azt szeretnénk elérni, hogy legyen egy tananyag olyan embereknek, akik tényleg meg akarnak tanulni magyarul.
A motivációnk az volt, hogy viszonylag sok kezdő magyar mint idegen nyelv nyelvkönyv létezik, de olyanok, ahonnan nagyon nehéz továbblépni. Így kevesen fognak majd jól tudni magyarul, és azt gondolom, hogy a módszer miatt veszítünk el egy csomó nyelvtanulót. Nagyon kevesen, tulajdonképpen saját maguktól fognak megtanulni felsőfokon magyarul, de ezt lehetne jobban csinálni. Másrészről mind a ketten tanultunk olyan nyelvészeti kutatásokról, amik a gyakorlati nyelvoktatásban nincsenek jelen. Kitaláltunk egy módszert, a Modellalapú Oktatást, amiben nagyon sok kutatási eredményt, gyakorlatot tudunk kamatoztatni. Nagyjából arról szól, hogy gyakran használt élő nyelvi, természetes nyelvhasználati elemeket teszünk be könnyen variálható módon a tananyagba. Ezzel a nyelvnek a flexibilitását is tudjuk egy kicsit gyakorolni, ezáltal a diákok kreatívabban és természetesebben fogják használni a nyelvet.
PB: Mik a különbségek más nyelvtanuló könyvekhez képest?
 
PK: A MagyarOK tankönyvcsaládnak van egy egységes koncepciója, az első lépéstől a felsőfokú szint eléréséig. Az első kötet alapozás, a második kötetben arra tesszük a hangsúlyt, hogyan lehet szókincset fejleszteni amellett, hogy az alapgrammatikát is végigvesszük. A harmadik kötet pedig a különböző szövegfajtákba (tudományos, ismeretterjesztő szövegek) vezet be, és ott már az önálló nyelvtanulásra próbáljuk nevelni a diákokat. A negyedik kötet, a haladó szint úgy engedi az egyetemi tanulmányokra a nyelvtanulót, hogy a hivatalos nyelvi formák és természetesen az általános nyelvtudás terén is sikeresen tudják elkezdeni tanulmányaikat. Mindegyik kötetben a Modellalapú Oktatás nevében vesszük végig a tananyagot. Azért más ez a tankönyvcsalád, mert van egy olyan koncepció, hogy pontosan látjuk, honnan hova akarunk eljutni.
 
PB: Szita Szilviával közösen dolgoztok. Hogyan folyik a munka, mi a munkamegosztás?
 
PK: Most már több mint tíz éve dolgozunk együtt. Az első kötetet még teljesen együtt írtunk, amíg a módszert kitaláltuk. Ezt írtuk a leghosszabb ideig, hiszen akkor nem csak a kötetet írtuk, hanem magát a metodikát találtuk ki. Utána alakult ki egy olyan munkamegosztás, hogy Szilvi írja a tankönyvet, én csinálom a nyelvtani gyakorlót, a tanári kézikönyvet és a munkalapokat. Amikor valaki készen van valamelyik anyaggal, akkor azt átküldi a másiknak, szétszedjük és újra összerakjuk, így véglegesítjük az anyagot.
 
PB: Hogyan működik az oktatás itt a Nemzetközi Oktatási Központban?
 
PK: Sokféle program van, például nyári egyetem, általános nyelvkurzus a szemeszter során 48 órában, illetve vannak a magyar előkészítősök, akik leginkább a Stipendium Hungaricum ösztöndíjasaként jönnek ide, hogy az előkészítő után magyarul tanuljanak az egyetemen. Emellett még van egy angol program, ahol az előkészítősök egy kicsit magyarul is tanulnak.
Alapvetően az oktatás integrált, de néhány specialitása is van. Ez leginkább az előkészítő programon és a nyári egyetemen lehetséges. Az előkészítősöknek vannak szaknyelvi órái az utolsó szemeszterben. A nyári egyetemen a nyelvórák mellett vannak tematikus séták, filmklub bevezető beszélgetéssel, mely a nyelvtanulást célozza, vagy van a sportklub, ahol testrészeket és mozgásokat is tanulnak magyarul. Még vannak gasztrotúrák, illetve a ritmusklub, ahol a fonetikával foglalkozunk. A lényeg az, hogy amit tanulunk, azt nem csak az osztályteremben használjuk, hanem a kultúra és élmény is együtt legyen.
 
PB: Az intenzív tanulási program célja az, hogy utána magyar egyetemen lehessen tanulni. Ez a program az ösztöndíjasoknak csak két szemeszter. Szerinted nekik elég tudásuk lesz kettő szemeszter után?
 
PK: Nem. Az ideális előkészítő program három szemeszter lenne, de ennek a finanszírozása nem megoldott, mivel általában a magyar előkészítősök a Stipendium Hungaricum program keretében jönnek. Két szemeszter éppen elég, hogy elérjék azt a nyelvi készséget, hogy utána még egy nagyon kemény első év után, aki az előkészítőt és az első évet túléli, az jó eséllyel kapja meg a diplomát. De ez azt jelenti, hogy nagyon gyors ütemben kell a diákoknak megtanulni magyarul, amire egyébként képesek.
Amikor egy elsőéves diák bemegy az első magyar előadásra, abból nem sok mindent fog érteni, mert nem tudja az aktuális szakmai nyelvet. Egy magyar diák nem fog kétségbe esni, mert anyanyelvűként azt látja, hogy már többen megcsinálták, és majd bele fog ebbe jönni. Viszont a külföldi bemegy az első órára, és azt gondolja, hogy neki annyira rossz a nyelvtudása, hogy ebből semmit sem ért. Nem azt gondolja, hogy majd megtanulom az aktuális szaknyelvet, hanem azt, hogy neki tuti nem fog sikerülni. Az első kulturális sokk után az egyetemi sokk tényleg kemény. Ez egy olyan érzés, amivel kezdeniük kell valamit a diákoknak. Remélem, hogy a továbblépéshez segítséget adhatunk. Ha három szemeszteres lenne a program, akkor ez a sokk sokkal kisebb lenne, és nyugodt szívvel küldhetnénk a külföldieket a magyar nyelvű egyetemi képzésre.
 
PB: Sok különböző nemzetiséggel találkozol és dolgozol. Tapasztaltál már kulturális félreértést?
 
PK: Persze, nagyon sok olyan történetünk van, amikor a kulturális félreértés miatt nem működik valami. Igazából nem vagyunk annak tudatában, hogy a gondolkodásunkat mennyire behatárolja ez az európai tudat. Akkor érzékelhetjük a kulturális determináltságunkat, ha az – elsősorban nem európai – diákjaink tartanak elénk tükröt. Nyilván mi itthon vagyunk, így ők vannak sokkal nehezebb helyzetben. Nekünk a NOK-ban elsősorban az a dolgunk, hogy tanulásmódszertanilag segítsünk nekik a különbségeket áthidalni, és ezt a kulturális sokkot enyhíteni. Itt, az előkészítőn azt is megtanítjuk nekik, hogy hogyan tudnak effektíven tanulni, mert nem mindenki jön ezzel a tudással. Olyan dolgokat is meg kell tanulniuk, amik később már természetesnek tűnnek, például hogy a mondatokat nagybetűvel kezdjük... Ez egy magyarnak és egy európainak természetes, de sok külföldinek nem. Közben tanulási technikákat is meg kell tanulni, olyanokat is, hogy hogyan tartunk prezentációt.
PB: Ez számodra nehézséget jelent? Mik a tapasztalataid a diákokkal?
 
PK: Szerintem ez öröm! Szomorú lennék, ha kevesebb nemzetiséggel találkoznék. Minél nagyobb a diverzitás, minél többféle ember találkozik, annál értékesebb lesz a történet vége.
Mindig szívmelengető, amikor egy volt diákommal tudok értelmesen beszélni magyarul. Ez már eleve boldogság. Mindig öröm, amikor valamelyik diákunk sikeres, mindegy, hogy hol. Hogy például a családban tud már a nagypapával magyarul beszélni, vagy szakmai sikereket ér el. Ha a magyar nyelven keresztül sikeres, az mindig nagy élmény. Nyilván az is mindig öröm, amikor visszajönnek olyan diákok, akik sokat kaptak valamelyik kurzustól vagy valamelyik általunk fejlesztett tananyagtól. Nekem az is mindig öröm, amikor a tanárok szemében látom azt a fényt a tanári továbbképzésen, amikor megértik a Modellalapú Oktatás lényegét, és elkezdenek bízni a módszerben. Ezek közül a pozitív élmények közül egyet kiemelni nem nagyon tudok, de szimpatikus emberekkel találkozni, mindegy, hogy tanul vagy tanít, mindig öröm.
 
PB: Sokszor hallottam hogy a magyar nyelv az egyik legnehezebb nyelv a világon. Egyetértesz ezzel? Könnyen tanulják a magyar nyelvet? Melyik nemzetiségnek könnyebb a magyartanulás, és melyiknek nehezebb?
 
PK: Nem! Minden nyelvet megtanulni energiabefektetés. Az egyikben a nyelvtan könnyű, a másikban a fonetika könnyű, a harmadikban a szavakat egyszerűbb megtanulni, és vannak, amik a dialektusok miatt nehezek. A végén ugyanannyira nehéz mind. Az igaz, hogy a magyar nyelvben az első lépések az átlagnál nehezebbek. De onnantól kezdve, ha már körülbelül az alapokon átjutottál, például a MagyarOK első és második kötetén végigértél, onnantól kezdve ez egy nagyon logikusan kialakított vár, amiben nem olyan nehéz tájékozódni.
Viszont nyilván egy olyan embernek, aki nem latin betűs ábécét tanult, sokkal nehezebb lesz megtanulni magyarul. Egy olyan nyelv, ahol a fonetikai rendszer eltérő, például a franciák a h hangot nem ejtik szókezdő pozícióban, ezeket a hiányokat megtanulni sokkal nehezebb lesz. Grammatikában vagy fonetikailag minél messzebb található a magyartól egy nyelv, annál nehezebb lesz az adott anyanyelvűnek megtanulni magyarul. A tanulás sikerességét nagyban befolyásolja az is, milyen tanulási tapasztalatokkal kezd el valaki magyart tanulni. Aki soha nem tanult idegen nyelvet, annak sokkal nehezebb lesz első nyelvként megtanulni a magyart, mint például negyedik vagy ötödik nyelvként.
 
A cikk szerzője maga is az PTE ÁOK NOK magyarOK előkészítő kurzusán tanult.