Magyarság demonstráció

A JESZ egy új darabját, a Retúrjegyet! a premier előadásukon volt szerencsém megnézni.  A premiert teltházas közönség fogadta, akik között egyetemistákat, gimnazistákat és az Egyetem munkatársait is egyaránt megtalálhattuk. A darab a dokumentum színház műfaját használja alapul, amelyre különböző abszurd és sokszor groteszk jelentekkel és elemekkel épít.


Történetünk Pécsről és Pécs példáján keresztül Magyarországról, valamint a mi viszonyunkról a külföldiekkel, az idegenekkel és a ki- és bevándorlással kapcsolatos képzetekről szól. Témájában napjainkra reflektál, elég erősen, ami a különböző popkulturális utalásokból is meglátszik, mint például a darab elején elhangzó Dragonball analógia vagy a Wallstreet farkasa idézet az előadás végén. Az első szó, ami eszembe jutott az egész színészi alakításról, az a távolságtartó és a rideg. A színészek legtöbbször csak monologizálnak a közönségnek, és leginkább csak egymás mellett játszanak, nem pedig egymással. Két művet idézett fel bennem a Retúrjegyet!. Az első a Godot-ra várva című dráma volt. Becket darabjához hasonlóan itt sem tudunk szinte semmit sem a karaktereinkről, és ugyanúgy csak párhuzamosan léteznek egymás mellett, miközben várnak a megváltásra, ami sosem jön el. Ez a szál pedig Csehov Három nővérére emlékeztetett. Minden egyes karakter tenni akar valamit, de csak beszélnek róla, ami a takarítónő egyik monológjánál a legfeltűnőbb. Klasszikus szerzőkön kívül modern szerzők hatásai is megfigyelhetők az előadásban, mint például a több szálon futó, végül egybeérő cselekményszálak á la Tarantino, vagy a szett dizájn, amely az I want to break free videoklipjét idézi, és ami a darab nagy központi jelenetének is a középpontjában áll.


Mindent összevetve ez egy különös színdarab, amely rengeteg irányból „támadja” a nézőket, valamint egyszerre ismerős és idegen, egyfajta groteszk, úgynevezett „uncanny valley” hatást vált ki belőlünk, és ha ettől kényelmetlenül érezzük magunkat, akkor járt igazán sikerrel.